A sulyok egy főként vidéken ismert, fából vagy fémből készült, nyélre erősített döngölőhenger, melyet gyakran a ruhák mosásához, mángorlásához használtak, de a mészárosok is ezzel ütötték fejbe a marhát, mielőtt leszúrták. A szólás eredetére többféle elmélet született – magyarázza Bárdosi Vilmos nyelvész –, az egyik szerint egy régi német jogszokás nyomán került át a magyar nyelvbe. A hatóságok úgy jelölték ki bizonyos területek határait, hogy azok tulajdonosa milyen messzire képes egy fejszét eldobni: ebből keletkezett a Beil zu weit werfen, vagyis „Túl messzire dobja a fejszét” szólás, amit a magyarok inkább sulyokra módosítva vettek át.
Mások úgy vélik, a szólás egy, a kalapácsvetéshez hasonló régi magyar népi játék, szórakozás emlékét őrzi, melyben a férfiak azon vetélkedtek, ki képes a legtávolabbra eldobni a sulykot, az erejüket fitogtató legények pedig olykor a kelleténél nagyobb energiával lendítették el a kifejezésben szereplő eszközt. Egy harmadik szerint egy hétköznapi megfigyelés állhat a háttérben: az erdőirtó favágók is gyakran használtak sulykokat fahasogatás alkalmával az ék beverésére, nehezen hasadó fa esetében azonban könnyen előfordult, hogy meglazult a nyakat szorító ék vagy eltörött a sulyok vékony nyele. A szerszám ilyenkor a nyélről leszakadva meglódult, és elrepült, szerencsétlen favágó pedig, aki elvetette a sulykot, a nyéllel a kezében kereshette, hová lett az eszköz.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
