A népszerű szófordulat természetesen a hím szarvasmarha testi erejére és szexuális teljesítőképességére utal, ennél azonban összetettebb a kifejezés eredete – írja Bárdosi Vilmos nyelvész. Régen a falvakban nem volt általános a bikatartás, településenként gyakran csak egyetlen gazda rendelkezett hím állattal, így társai mind őhozzá vitték a teheneiket szaporítás céljára: nem csoda, hogy a bivalybikák „nemi élete” igencsak túlzsúfoltnak és változatosnak számított.
Később a gazdák – általában 2-3 megbízott révén – közösen vásárolták a bikát, melyet árverésen adtak oda valakinek tartásra: a szerencsés tulajdonos saját pajtájában gondozta, takarította és takarmányozta az állatot, melyet kötelessége volt az odahozott tehénhez kiereszteni. A bikagondozó szolgálataiért cserébe a falutól külön pénzt kapott, munkáját azonban szigorúan ellenőrizték: gyakran állatorvos és a falubeli elöljárók látogattak ki hozzá, megvizsgálni, jó húsban van-e a bika, és képes-e megfelelően ellátni a feladatát.
A kiöregedett állatot rendszerint levágták, a húsát eladták, a befolyt pénzből pedig az új bika árát fedezték.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!
A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.
Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!
hirdetés
