qajar hercegnő fotó

Szívesen fotózta rokonságát a perzsa sah

A régi bölcsesség, miszerint nem szabad mindent elhinni, amit az interneten lát vagy olvas az ember, jelen esetben is megállja a helyét: a valóságban „Qajar hercegnő” sohasem létezett, az elnevezés az Iránt a 18. század végétől egészen 1921-ig uraló Qajar-, magyar átírásban Kádzsár-dinasztiából származik, akiknek regnálása alatt a perzsa állam újraegyesített közép-ázsiai nagyhatalomként létezett.

A legnépszerűbb és leggazdagabb Kádzsár uralkodó, Nászer ad-Dín perzsa sah idejében, 1848 és 1896 között Iránra igazi aranykor köszöntött, az ország fokozatosan nyitott a nyugat felé – Nászer volt például az első perzsa sah, aki Európába látogatott –, és mind kulturálisan, mind technológiai értelemben fokozatosan modernizálódott. A sahot magát is lenyűgözték a modern technológia vívmányai: egyik kedvenc elfoglaltságának a fényképezés számított, Franciaországból szerzett gépével előszeretettel örökítette meg családját, rokonságát, szolgálóit, de háremhölgyeit, sőt, a macskáját is többször lencsevégre kapta.

Ő volt az első iráni nő, aki megtanult zongorázni

Az internetnek köszönhetően új életre kelt ominózus fotót is maga a perzsa sah készítette, a képen pedig saját lánya, Fateme Khánum Eszmat al-Dovle látható, aki a szó köznapi értelmében igen, hivatalosan azonban nem volt hercegnő, mivel a perzsa arisztokraták körében nem dívott ennek a címnek és elnevezésnek a használata. Az uralkodó második lánygyermekeként 1855-ben született Eszmat életéről keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy édesapja a korabeli szokásoknak megfelelően nagyon fiatalon, 11 évesen férjhez adta őt, vagyis a 13 öngyilkos kérő története minden valószínűség szerint merő kitaláció.

A fennmaradt információk szerint Eszmat a korszakhoz és a perzsa nőkhöz képest viszonylag emancipált életet élt, ő volt például az első iráni nő, aki megtanult zongorázni, francia nevelőjétől nyugati műveltséget szerzett, és gyakran ő fogadta és kísérte a palotában az apjához érkezett európai diplomatákat, delegációkat. A neten terjedő fénykép datálása – „az 1900-as évek elején” – szintén téves, Eszmat ugyanis 1906-ban, 51 évesen elhunyt, a róla készült fotók pedig jóval korábban, még édesapja (akivel 1896-ban merénylet végzett) életében készültek.

Szexinek számított a dús női bajusz

Nem tudhatjuk, a sah lánya mennyire számított csinosnak vagy éppen csúnyának kortársai szemében, az viszont bizonyos, hogy a 19. századi perzsa kultúrában teljesen más szépségideálok érvényesültek, mint napjaink nyugati világában. A dús bajusz és a sötét, busa szemöldök kifejezetten a szépség jelének számítottak a nőknél, olyannyira, hogy azok a hölgyek, akik képtelenek voltak szőrt növeszteni a felső ajkuk fölött, gyakran ajakceruzával rajzolták fel magukra. A trend azután kezdett megváltozni, hogy az irániak kapcsolatba kerültek az európai kultúrával, és lassan, fokozatosan átvették a nyugati divatokat.

Az egyik, szintén „Qajar hercegnőként” terjedő fényképen valójában nem is Eszmat, hanem majdnem 30 évvel fiatalabb féltestvére, az 1884-ben született Zahra Khánum Tadzs al-Szaltáne látható, aki a sah 12. lánya volt, és még nővéréhez képest is radikálisan emancipáltnak számított. Mindössze 10 évesen férjhez adták, azonban később kétszer is elvált, és tehetséges íróként, illetve politikai aktivistaként lett ismert, aki harciasan kiállt a perzsa nők felszabadítása és az iráni társadalom modernizációja mellett.