A magyar nyelvben használt szólásmondás – amely már Czuczor Gergely és Fogarasi János 1862-es magyar szótárában is szerepel – szóról szóra a németből lett átvéve, és az ókor óta ismert, a magyar törvénykezésben azonban sosem használt különös bírói szokásra utal. A végső ítélet kihirdetésekor a bíró egy fapálcát háromfelé tört, majd a halálraítélt lábához dobta az alábbi szavakkal: „Segítsen Isten, én már nem segíthetek rajtad.” Végül átadták az elítéltet a hóhérnak, hogy végrehajtsa rajta az ítéletet.
A pálca törése tehát eredetileg a büntetőeljárás befejezését jelentette – írja O. Nagy Gábor –, a művelet azt szimbolizálta, hogy az ítélet végleges, többé nem lehet visszavonni. Hazánkban egyedül egy 18. századi huszárrendtartásban találjuk nyomát ennek a szokásnak, idővel azonban – jelentős részben a szólás hatására – elterjedt a téves nézet, miszerint hajdan a magyar polgári bírák is így hirdették ki a halálos ítéletet. Jó példa erre Mikszáth Kálmán egyik novellája, melyben egy 19. század eleji boszorkányper ítélethozatalát így írja le: „A bírák most hát elkezdtek szavazni. A fekete pálca ott volt már keresztbe téve az asztalon, amit el fognak majd törni azzal a szóval, hogy halál.”
A szólás olykor összekeveredik a lándzsát tör mellette kifejezéssel, amelynek pont ellentétes a jelentése (kiáll valakiért), és a lovagi tornák, katonai bajvívások szokására eredeztethető: tévesen mondják azt, hogy lándzsát tör valaki felett.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
