A hidegháború csúcsán az Amerikai Egyesült Államok hadserege hatalmas vállalkozásba fogott. A grönlandi jégtakaró alá alagutakat kezdtek fúrni, és a mintegy
4000 kilométeresre tervezett járatrendszerbe összesen 600 nukleáris rakétát akartak telepíteni.
A Jégféreg projekt fegyvereinek nem lett volna állandó helyük: időközönként mozgatták volna őket arra az esetre, ha a Szovjetunió tudomást szerezne a projektről. Noha a rakéták telepítéséig végül nem jutottak el, egy bázist valóban létrehoztak a jégtakaró alatt.
Kutatótelepnek álcázták
Egy ekkora építkezést természetesen nem lehetett teljes titokban lebonyolítani. Az USA végül kutatóbázis létrehozására kért engedélyt Dániától (Grönland dán fennhatóság alá tartozott és tartozik ma is), és tulajdonképpen – ha csak azt nézzük, mi valósult meg a projektből – nem is állítottak valótlanságot. Camp Centuryt 1959-ben hozták létre, és 1967-ig üzemelt. Működése során mintegy 3 kilométer hosszan 21 alagutat fúrtak a jég alá, ahova előgyártott épületeket telepítettek. Ezekben összesen 200 katonát és kutatót helyeztek el, ám a szállásokon és a kutatáshoz szükséges épületeken kívül volt itt kórház, élelmiszerüzlet, színház és templom is.
Itt tesztelték a világ első hordozható atomreaktorát, amely elektromossággal látta el az egész telepet.
A kutatók valóban végeztek tudományos munkát: vizsgálták a gleccserek olvadását, elemezték a jégben található kórokozókat, és jégmagokat fúrtak. Az akkoriban keletkezett feljegyzéseket még napjainkban is használják a tudósok.
Sosem telepítettek nukleáris fegyvereket a bázisra
Valójában mindennek a tudományos munkának elsősorban az volt a célja, hogy megállapítsa, mennyire kivitelezhető a Jégféreg projekt. Az első számítások szerint semmi sem akadályozta volna a megvalósítását, ám később kiderült, hogy a jégtakaró mégsem olyan stabil, amilyennek eleinte tűnt.
A telepen dolgozó geológusok számításai szerint a projektnek körülbelül csak 2-3 éve volt hátra. A hó és a jég ugyanis – bár keménynek és stabilnak tűnik a felszínen – viszkoelasztikus anyag, ami azt jelenti, hogy idővel, a hőmérséklettől és a sűrűségtől függő mértékben deformálódik. Tulajdonképpen folyamatos, rendkívül lassú mozgásban van.
Hogy a geológusoknak igaza volt, nemsokára be is bizonyosodott: a helyiségnek, amelyben a nukleáris reaktor volt, a mennyezete elkezdett beomlani, és meg kellett támasztani, sőt, 1,5 méterrel meg is kellett emelni, nehogy megsérüljön a reaktor. A biztonsági kockázatok miatt 1963-ban leállították a szerkezetet, és a telep innentől csak nyáron működött. Igaz, így sem sokáig, mert két évvel később, 1965-ben végleg bezárták.
A Jégféreg utóélete
A projektet nemcsak nem sikerült megvalósítani, de később még további gondokat is okozott az USA-nak. A Thule légibázisnál történt 1968-as balesetet követően a dán kormányzat úgy döntött, hogy más amerikai projekteket is érdemes közelebbről szemügyre venni. A vizsgálat feltárta a valóságot a Camp Centuryvel és a Jégféreg projekttel kapcsolatban, ami nem tett jót az amerikai–dán kapcsolatoknak.
Mi történt 1968-ban?
1961-től indította el az USA a Chrome Dome-műveletet, amelynek az volt a lényege, hogy termonukleáris fegyvereket szállító B-52-es bombázók folyamatos készültségben repültek olyan útvonalakon, amelyekről könnyen meg lehetett támadni célpontokat a Szovjetunióban. Egy B-52-es gép egy ilyen út során, nem messze a Thule légibázistól, Grönland fölött kigyulladt. A pilótának és a gép személyzetének nem volt már ideje kényszerleszállást végrehajtani a légibázison, hanem katapultálniuk kellett. Egyiküknek ez nem sikerült, és az életét vesztette. A repülő becsapódásának hatására a termonukleáris rakomány megsérült, és a környéket erős radioaktív szennyezés érte. A Chrome Dome-műveletet többek között ennek a balesetnek a hatására állította le az USA. Dániában nagy politikai botrány lett abból, amikor kiderült, hogy a dán kormány hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy az USA az 1957 óta életben levő tiltás ellenére nukleáris fegyvereket telepítsen a Grönlandon található légibázisra.És ezzel még nem biztos, hogy vége van a meglepetéseknek, amelyeket a Jégféreg projekt tartogat. Amikor ugyanis az amerikaiak bezárták a telepet, nagy mennyiségű nukleáris hulladékot, mintegy 200 ezer liter gázolajat és rengeteg építési anyagot, műanyagot, szemetet hagytak ott. Mivel a legújabb kutatások szerint a grönlandi jégtakaróból átlagosan mintegy 30 tonna olvad el egy óra alatt, csak idő kérdése, mikor kerül a felszínre ez a rengeteg szennyező anyag.
Ha érdekel, hogyan néz ki egy hidegháborús atombunker, kattints ide!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
