nőgyűlölet incel önkéntelen cölibátus

Nem sokkal az eset után kiderült, hogy Davison az incel közösség tagja volt. Az incel az angol involuntary celibates, magyarul önkéntelen cölibátus rövidítése. Ez egy olyan szubkultúra, amelynek a tagjai úgy definiálják magukat, hogy vágyuk ellenére sem képesek romantikus vagy szexuális partnert találni. Jake Davison frusztrált volt, gyűlölte a nőket és az embereket, videóiban gyakran hangoztatta, hogy az élete semmit sem ér.

Önkéntelen cölibátus

Silva Neves pszichológus az utóbbi években egyre több olyan emberrel foglalkozott, akik számára nehézséget okoz az intim kapcsolatok kialakítása. Szerinte a probléma okai eltérőek: van, aki számára gyerekkori kötődési zavarok okozzák a nehézségeket, míg mások például az aromantikus spektrumba tartoznak.

Azok számára, akik gyerekkori kötődési zavarokkal küzdenek, a terápiás folyamat megoldást jelenthet. Ilyenkor feltárják a múltban meg nem oldott problémákat, amik akadályozzák az intim kapcsolatok kialakulását. Az aromantikus vagy aszexuális spektrumba tartozó emberek számára az első lépés a helyzet felismerése és elfogadása, enélkül ugyanis lehetetlen kilépni az önkéntelen cölibátusból.

Neves szerint ahány ember, annyi probléma, történet és terápiás folyamat, két dolog azonban a hozzá eljutott férfiakban közös: szembenéznek saját magukkal és hajlandóak változtatni a korábban berögzült mintákon. Ezeknek az önkéntelen cölibátusban élő embereknek a gondolkodásmódja nagyban különbözik az incelekétől. Jake Davison annak az incel közösségnek volt a tagja, akik azt gondolják, hogy a szex, az intim kapcsolatok alanyi jogon járnak, nekik pedig önhibájukon kívül nem jutott belőle.

Mérgező platformok és a férfiasság

A nyomozás során kiderült, hogy Jake Davison sok más incel férfihoz hasonlóan különböző online közösségek aktív tagja volt, ezek pedig tovább mélyítették az emberek, különösképpen a nők iránti gyűlöletét.

A mérgező férfiasság kifejezést a társadalom férfiak elé támasztott irreális elvárásaira használjuk. A fiúk nem sírnak, a férfiak nem mutatják ki az érzéseiket, erősek és függetlenek. Ismerős mondatok, ugye? Ezeket hajlamosak vagyunk egyfajta iránymutatásként használni, már egészen kisgyerek korunktól kezdve interpretálni annak ellenére, hogy sokszor épp ezekkel helyezünk megfelelési kényszert és nyomást a fiúkra és férfiakra. A férfiasságnak ezek az eszményei merevek, valótlanok, nőgyűlölők és sok esetben homofóbok is.

Sok incel szerint a férfiaknak alanyi jogon jár a szex, ha pedig egy nő visszautasítja őket, az egyértelműen a nő hibája. Úgy gondolják, hogy a nő döntési helyzete a férfi gyengeségének jele, ez pedig számukra teljes mértékben elfogadhatatlan. Ebből kifolyólag az incel férfiak gyakran semmilyen tapasztalatot nem szereznek az ismerkedés területén, így nem tapasztalják meg azt sem, hogy milyen egyenrangú kapcsolatban élni.

Érthető módon a nők többsége nem az incelek által elvárt módon reagál az ilyen férfiak közeledésére, ezt azonban a legtöbb incel támadásként éli meg.

Az incel problémája

Az incelek történetei különbözőek, egy közös vonásuk azonban van: jellemzően nem hajlandók megkérdőjelezni a torzult gondolataikat és változtatni a környezetükhöz való hozzáállásukon. Ezt tovább erősítik az internetes fórumok, ahol bátorítják egymást, tovább mélyítik az elvet, miszerint a terápiába járás a gyengeség egyik formája.

Ha nem is ilyen mértékben, de a patriarchális társadalmak mindegyikében megjelenik a nők alsóbbrendűsége. Másképp kell nevelnünk a fiainkat, befogadóbb szexuális és párkapcsolati edukációra van szükség, és le kell számolni azokkal a tévhitekkel, miszerint a férfiak sebezhetősége és érzelmeinek kifejezése a gyengeséggel egyenlő.

A társadalmi berögződések nem egyik napról a másikra fognak megváltozni. De ideje lenne leszámolni azokkal a mérgező ideológiákkal, amik mindannyiunk számára ártalmasak – beleértve azokat is, akik támogatják ezeket az elveket.