Amikor beköszönt a napos, nyárias idő, különösen pedig akkor, amikor kánikulai a forróság, megtelnek a magyarországi fürdők és strandok. Tavaly például augusztus végig 2,66 millió vendég kereste föl csak a fővárosi fürdőket a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. adatai szerint. A vendégek túlnyomó többsége, mintegy 80 százaléka külföldi, a legtöbben Nagy-Britanniából, Olaszországból, Spanyolországból vagy Németországból érkeznek. A fürdők népszerűsége azonban nem új keletű jelenség, és különösen a gyógyhatású vizek látogatása nagy múltra tekint vissza.
Régen is rengeteg gyógyvizet találtak Magyarországon
Magyarországon roppant sok termálforrás tör föl a föld mélyéről. Nem véletlen, hogy 1937-ben a Gellért Szállóban alakult meg a Nemzetközi Fürdőszövetség, amelynek örökös székhelyévé választották meg a magyar fővárost. A gyógyvizek jótékony hatásait már az ókorban is felimerték. Amikor a Kárpát-medence egy része Pannonia provincia néven a Római Birodalom része volt, a hódítók több fürdőt is kialakítottak. Ekkorra datálódik, hogy a fürdők nemcsak a tisztálkodás, hanem a társasági élet színterei is lettek.
Így fürdőztünk a Dunában régenBudapest több pontján működtek az úgynevezett Duna-fürdők, de sokan mentek autós vagy motoros víkendre a Dunakanyarba is.
Tovább olvasomA gyógyvizek megtalálásához sok izgalmas történet is kapcsolódik. Tusnádfürdő például állítólag úgy keletkezett, hogy
egy pásztorfiú a marháit keresve a Tisztás patak mocsaras ingoványán gázolt keresztül, amikor észrevette, hogy az ásványokban gazdag iszaptól a lábán levő kiütések, amelyek semmitől sem múltak el, hirtelen eltűntek.
A felvidéki Pöstyén pedig arról vált híressé, hogy aki megmártózik az ottani gyógyvízben, eldobhatja a mankóit. A fürdő szimbóluma egy kettétört mankó lett, sőt, egy mankómúzeumot is létrehoztak a településen azokból a segédeszközökből, amelyekre már nem volt szüksége a vendégeknek. A hévizi termálvíz keletkezésével kapcsolatos legenda szerint egy dajka könyörgött csenevész gyermeke életéért a Szűz Máriához, aki meghallgatta kérését, és gyógyforrást fakasztott. A kisfiú, aki meggyógyult, állítólag nem volt más, mint Flavius Theodosius későbbi római császár, aki birodalmi vallássá tette a kereszténységet.
Kattints a képre, és galériánk megnyílik! (A galéria után a cikk folytatódik.)
A fürdők: a szabadidő eltöltésének terepei
Gyógyfürdők a római uralom ideje óta léteznek a Kárpát-medencében, ám bizonyos társadalmi és politikai átalakulások nagyban növelték népszerűségüket. Ilyen volt a többi között, hogy 1891-ben munkaszüneti napnak adták meg a vasárnapokat. Ennek hatására sokkal több szabadideje lett az embereknek, amelynek egyik eltöltési módja volt a fürdőzés. Nem véletlen, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia teljes területén mintegy 800 fürdőhelyet tartottak számon. A fürdőkultúra a két világháború között is fejlődött. Ebben az időszakban vált igazi üdülőövezetté Miskolctapolca, ekkor találták meg gázkutatás közben a hajdúszoboszlói termálvizet, és nyitották meg a többi között a Palatinust és a Csillaghegyi strandot. A második világháború pusztításainak kiheverése természetesen nem ment egyik napról a másikra, ám a Kádár-korszakban a munkaidő több lépcsőben történő csökkentése, illetve az 1980-as években bevezetett kéthetenkénti szabad szombat mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre növekvő szabadidejük egy részét az emberek a fürdőkben töltsék el.
Érdekel, hol pihentek a szocialista elit tagjai? Kattints ide, és megtudod!
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
