Előre iszik a medve bőrére – mondjuk arra az emberre, aki előre örül olyasminek, amiről még nem biztos, sőt, inkább kétséges, hogy megnyeri-e egyáltalán. A szólást gyakran használják figyelmeztető felhívásként is: ne igyál előre a medve bőrére, vagyis ne örülj még olyan eredménynek, amit el sem értél. A kifejezés szinte az összes nagyobb európai nyelvben megtalálható – írja Forgács Tamás „Állati” szólások és közmondások című művében –, az angolok például azt tanácsolják: Sell not the bear’s skin before you have caught the bear, vagyis „Ne add el addig a medvebőrt, míg el nem ejtetted a medvét”.
A magyarban használt szólás forrása valószínűleg a német változat, amely szerint Man soll das Fell des Bӓren nicht versaufen, bevor man ihr nicht erlegt hat, vagyis „ne igyunk addig a medve bőrére, amíg el nem ejtettük (a medvét)”. O. Nagy Gábor megjegyzi, hogy korábban az iszik mellett az alkuszik kifejezést is használták őseink, medve helyett pedig olykor róka szerepelt a szólásban.
A szólás egy Európa-szerte ismert anekdotából származik, amely nyomtatásban először az urbinói herceg könyvtárosa, Laurentinus Abstemus 1495-ben kiadott Hecatomythium című munkájában látott napvilágot: a történetben két jó barát elhatározza, hogy megöli a közeli erdőben garázdálkodó medvét. Mielőtt azonban vállalkozásukat véghez vinnék, betérnek egy csapszékbe, hogy kellő mennyiségű itallal gyűjtsenek bátorságot a fenevad levadászásához. Mivel pénzük nincs, azt ígérik a kocsmárosnak, hogy majd a medve bőrének árából fizetik ki a tartozásukat.
A vadászat azonban nem úgy sül el, ahogy a két cimbora várta: amikor meglátják a medvét, úgy megijednek, hogy egyikük a fára mászik, a másik a földre fekszik és halottnak tetteti magát. A medve megszaglássza, körbeforgatja, majd – mivel azt hiszi, tényleg döggel van dolga – otthagyja a szerencsétlen flótást. Társa a fáról lemászva megkérdezi, mit súgott neki a medve, mire a cimbora így válaszol: „azt, hogy máskor ne igyunk előre az ő bőrére”.
A vicces történetnek számtalan verziója ismert, többek között a híres mesterdalnok, Hans Sachs is feldolgozta és La Fontaine is írt belőle verses mesét. Idehaza megtalálható Pesti Gábor, az első magyar tanítómese-gyűjtemény szerzőjének 1536-ban megjelent művében, és szó esik róla az ugyancsak a 16. században élt Heltai Gáspár egyik fabulájában is.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Három szakácskönyv ingyenes szállítással!
Mentes Anyu szakácskönyveit azoknak ajánljuk, akik egészségük érdekében vagy meggyőződésből különleges étrendet követnek, de azoknak is, akik csak inspirációt, új ízeket keresnek.
MOST INGYENES HÁZHOZSZÁLLÍTÁSSAL!
Tekintsd meg ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
