Bárki, aki tanult történelmet általános iskolában (vagy utazott a 3-as metróval), tudja, hogy Dózsa György, az 1514-es magyar parasztfelkelés vezére válogatott kínok között lelte halálát: fejére izzó vaskoronát tettek, és izzó vasból lévő trónusra ültették, ahol elevenen elégett, majd alvezéreit arra kényszerítették, egyenek a húsából. A történet számos irodalmi és képzőművészeti alkotásban megjelenik, de vajon mennyi igaz a tüzesen égő vastrón és a kannibalizmusra kényszerített Dózsa-hívek motívumából?
Nem volt kegyetlenebb a kivégzés, mint a korszakban megszokott
A szakértők többsége úgy véli, a parasztvezér valóban izzó vaskoronával a fején, kezében izzó jogarral lelte halálát, ez ugyanis bevett módszer volt a korszakban a trónbitorlók kivégzésekor, Budán pedig szilárdan hitte mindenki, hogy Dózsát királyukká tették a parasztok – írja Hahner Péter történész. Az sem példa nélküli, hogy az elítélteket egymás húsának elfogyasztására kötelezték, így járt el Mátyás király legendás hadvezére, Kinizsi Pál is azokkal az áruló katonákkal szemben, akik pénzért az ellenség kezére akarták játszani Nándorfehérvárt. Dózsa brutális halála ugyan meghökkenti a mai olvasót, valójában semmivel sem volt kegyetlenebb, mint bármelyik átlagos kivégzés a korszakban – a különbség annyi, hogy országos hírt kapott, így fennmaradt az utókor emlékezetében.
A tüzes vastrón azonban minden valószínűség szerint puszta kitaláció, melyet a fizika törvényei is megcáfolnak: egy felmelegített test izzása akkor lesz állandó halványvörös színű, ha eléri legalább a 700 Celsius-fokot, egy több száz kilós, vasból készült trónszéket pedig szinte lehetetlen lenne ilyen forróra hevíteni, különösen a 16. század technikai fejlettségi szintjén. Azonban, ha mégis sikerülne ezt a csodának is beillő mutatványt elvégezni, olyan elviselhetetlen hőhatással járna, hogy még messziről sem lehetne megközelíteni az izzó trónszéket.
Petőfi nyomán terjedt el az izzó vastrón legendája
A teljes képtelenség dacára hamar, már a 17. századtól elterjedt a nép ajkán a legenda, miszerint a parasztvezér tüzes vastrónon pusztult el, a köztudatba azonban Petőfi Sándor A nép nevében című versének hatására égett bele mindörökre ez a fantasztikus motívum. A legnagyobb magyar költő 1847-ben született művében így fogalmaz: „Nem hallottátok Dózsa György hírét? / Izzó vastrónon őt elégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg, / Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok: / Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”
Rengeteg vers, prózai mű, szobor, festmény, fametszet és egyéb alkotás vette át az izzó vastrón képét Petőfitől, a 20. században pedig a Rákosi- és Kádár-rendszerek történelempolitikája, mely igyekezett minél inkább a társadalmi ellentéteket kidomborítani a parasztfelkelésben, még jobban felkapta a „népi hőssé” változtatott Dózsa György legendáját. Ennek köszönhető a parasztvezér legismertebb vizuális ábrázolása, a 3-as metró Dózsa György úti megállójában látható porcelánfreskó is: Szász Endre alkotásán, melyről az állomás felújításakor reprodukció készült, fáklyával a kezében jeleníti meg hősét.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
