A magyarok számára fájó emlék az 1986-os világbajnokság, ahol megalázó 6–0-s vereséget szenvedtünk a szovjet válogatottól, és kiestünk a csoportkörben, az argentinoknak ugyanakkor minden idők egyik legnagyobb diadalát jelentette. A döntőben a nyugatnémeteket 3–2-re legyőző dél-amerikai csapat sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult a sportág valaha volt talán legnagyobb tehetsége, az akkor 25 éves Diego Maradona, aki a negyeddöntőben az angol válogatott ellen szerzett két góljával vált végleg legendává.
A június 22-én rendezett összecsapás nem csak a legjobb négy közé jutás tétje miatt számított feszültnek: négy évvel korábban Argentína megalázó vereséget szenvedett Nagy-Britanniával szemben a Falkland-szigetekért vívott háborúban, ezért a dél-amerikai játékosok és az értük szorító sok millió hazai szurkoló úgy érezte, most végre szimbolikus bosszút állhatnak az angolokon. Az első félidő ennek dacára gól nélkül telt, nem sokkal a szünetet követően azonban, a mérkőzés 51. percében olyasmi történt, amire senki sem számított.
A futballvébék legvitatottabb és legszebb gólja is ezen a meccsen született
Az angol Steve Hodge menteni próbált, de a saját kapuja elé lőtte a labdát: Peter Shilton kapus kirohant, hogy megfogja a levegőben, azonban ekkor már megérkezett az „isteni Diego” is. A nem éppen hórihorgas termetéről ismert, 164 centis argentin csatár felugrott, hogy megszerezze a labdát a nála 20 centivel magasabb Shilton elől, azonban nem tudott belefejelni, csupán a kézfejével ért hozzá, és ütötte el olyan szerencsésen, hogy a kapuban landolt.
A tunéziai játékvezető, Ali Bin Nasszer nem látta megfelelően Maradona kifejezetten ügyes és szerencsés, ugyanakkor a sportág legalapvetőbb szabályát áthágó mozdulatát, ezért szabályosnak ítélte a gólt, hiába reklamáltak az angolok. Az argentin játékosok maguk sem hitték el, hogy a bíró megadta az igencsak vitatható találatot, ezért Maradonának kellett rájuk szólnia, jöjjenek és ünnepeljenek vele; a futball-legenda a meccset követően úgy nyilatkozott, a vezetést jelentő gól „egy kicsit Maradona fejével és egy kicsit Isten kezével született”.
Az „isteni mozdulatot” követő káosz tökéletesnek bizonyult az argentin sztár számára, hogy teljesen uralma alá hajtsa a pályát: négy perccel az első találat után Maradona másodszor is a kapuba talált, méghozzá minden idők egyik legbravúrosabb, legszebb gólját juttatta a hálóba. A labda az angol kaputól 60 méterre került hozzá, innét indulva az ellenfél négy játékosát is kicselezte (Terry Butchert kétszer is), majd Shiltonon keresztülrobogva a kapuba lőtt (melyet 2002-ben jogosan választottak meg az évszázad góljának).
Ellenfele sosem bocsátott meg Maradonának
A 81. percben Gary Lineker lőtt egy szépítő találatot, az argentinok azonban így is 2–1-es győzelmet arattak, és joggal érezhették, hogy sikerült revansot venniük az angolokon a Falkland-szigetekért; a csapat egy héttel később a világbajnoki trófeát is hazavihette Mexikóból. Az „isteni kéznek” tulajdonított gól azóta is hihetetlenül megosztja a futballszeretőket; Maradona 2005-ben egy tévéinterjúban beismerte, hogy valóban a kezével érte el a döntő találatot, néhány nappal később azonban mindent tagadott, és azt állította, félremagyarázták a szavait. A híres-hírhedt pillanat másik főszereplője, Peter Shilton saját állítása szerint sohasem tudta megbocsátani a 2020-ban elhunyt argentin legenda sportszerűtlen húzását, és sérelmezte, hogy Maradona sohasem kért tőle elnézést.
A labdát, mellyel Maradona „isteni segítséggel” a legendás gólt szerezte, a játékvezető, Ali Bin Nasszer vitte haza a mérkőzés után, aki 36 év elteltével úgy döntött, túlad rajta: másfél héttel ezelőtt, november 16-án egy brit aukciósházban került kalapács alá a labda, melyért új tulajdonosa 2,4 millió dollárt, vagyis majdnem 1 milliárd forintot fizetett.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
