Budapesten számos olyan ikonikus épület található, amelyeknek falai, ha mesélni tudnának, egy egész város történelmét elevenítenék föl. Az Astoria a főváros egyik legrégebbi, eredeti formáját őrző szállodája. A budapesti sétákat szervező hosszúlépés. járunk? sétája segítségével most bárki megismerheti a hotel történelmét és a szállóhoz köthető érdekességeket. Mi is bejártuk a helyszínt a metróalagúttal egy magasságban lévő pincétől a legfelső emeletig, közben pedig megcsodáltuk a kristálycsillárokat és az ólomüveg ablakokat.
Luxus felsőfokon
1914. március 14-én, a háború előestéjén nyitotta meg kapuit az Astoria a New Yorkból hazatért Gellér Mihály igazgatása alatt. A hotel megnyitásától kezdve az egyik legnépszerűbb szálló volt, szinte egymásnak adták a kilincset a fővárosba érkező jómódú vendégek. A szálloda hihetetlenül modernnek számított 1914-ben: központi fűtéssel és porszívóval rendelkezett, vadonatúj szőnyegek, rézágyak és telefonkészülékek szolgálták a vendégek, köztük Krúdy Gyula kényelmét. Krúdy állítólag azért szerette az Astoriát, mert csendesen takarítottak, de nehezen viselte, hogy „ha nászutasok érkeztek a gőzhajóval, az egész folyosó ébren volt”.
Rosszlányok ostroma
A századelőn a környéken számtalan olyan intézmény volt, amely növelte a szálloda vonzerejét a vendégek számára. A közelben volt a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum, a Régi Képviselőház – és a Magyar utca, luxusbordélyaival és rossz hírű lányaival együtt. Ez utóbbiakkal az újonnan nyílt szálló személyzetének is meg kellett küzdenie, amiről Krúdy is beszámolt. „A szálloda, amely nemrégiben nyitotta föl amerikai stílusú kapuit a Kossuth utcában, szinte ijesztő két napot élt át a megnyitás idején, amíg visszaverte az ostromot, amely a pesti előkelősdi és szerelemmel foglalkozó társaság részéről érte” – írta Pesti levelek című tárcájában 1914-ben. „Jöttek, szálltak, tucatszámra repültek elő a város minden részéből. Foglalkozás nélküli és aktív színésznők, asszonyok és leányok, akik szerényen költik el uzsonnájukat a kávéház sarkában, szinte grófnékká szépültek az új világításban. (…) A pincérek fagyos arccal fogadták az ostromot, szinte megkövült nyugalommal nem teljesítették a megrendeléseiket, azt lehetne mondani, hogy titkos jeladás fogadott minden vendéghölgyet, és hiábavaló volt mosoly, fenyegetés, lárma, erőszakoskodás – a hölgyeknek vissza kellett menni az utcára, régi kis kávéházaikba és eldugott asztalokhoz.”
Kun Béla is itt lakott, mielőtt elrepült
Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a Nemzeti Főtanács irodái költöztek be az épületbe, esténként tömegek tüntettek a szálloda előtt. A negyedik emeleti lakosztályt maga Károlyi Mihály vette igénybe (ezt meg is tekinthettük a séta alkalmával), aki az erkélyről szólt a tüntetőkhöz. Ezt követte a Tanácsköztársaság időszaka, ekkor Kun Béláék vették birtokba a szálló épületét, majd 1921-től nyugalmasabb idők következtek: a húszas-harmincas évekre esett a hotel első fénykora.
A Gestapo főhadiszállása
1944-ben ismét sötét felhők gyülekeztek az Astoria fölött. Az egyik tulajdonos, Unger Ödön visszaemlékezése szerint a megszálló németek mindössze néhány órát hagytak a vendégeknek a távozásra, de még ennek is örülni kellett. A hotel immár a Gestapo főhadiszállásává vált, rengeteg embert zsúfoltak össze a szuterénben, köztük olyan dúsgazdag és befolyásos gyárosokat, mint Weiss Manfréd vagy Chorin Ferenc. A kihallgatások állítólag nem itt zajlottak, de az ostrom nagyon megviselte az épületet:
bombatalálat érte, egyetlen ép ablaka sem maradt, és a raktárait is kifosztották.
A Gestapo után a megszálló szovjet hadsereg, majd amerikai katonák laktak az Astoriában. Unger Ödön családi öröksége segítségével a háború után megpróbálta újraindítani a szállodát, de azt hamarosan államosították, Unger pedig egy bőrönddel (más források szerint két pezsgőspohárral) elhagyta az országot, és Angliában telepedett le.
Kultikus lokál a hatvanas években
Az Astoria második virágkorát a hatvanas években élte: bárja a korszak emblematikus szórakozóhelye lett. A süppedős, vörös szőnyeggel borított, jobb napokat látott helyiségben szinte megelevenedik a múlt: könnyen a hatvanas évek cigarettafüstös, félhomályos lokáljába képzelhetjük magunkat. A hetvenes években az állambiztonság is felismerte, hogy egy szálloda, ahol külföldiek is megfordulnak, veszélyes lehet az épülő szocializmus számára: valutázhatnak, disszidálást készíthetnek elő, vagy más formában fenyegethetik a rendszert. Bizonyos szobákban álcázott hang- és képrögzítő berendezések működtek, azaz az Astoria betechnikázott objektum volt, sőt, két SZT-tiszt is dolgozott a hatodik emeleten. De nem elégedtek meg ennyivel az állambiztonsági szolgálatok: lehallgatóberendezéseket rejtettek az éttermi sótartókba is.
Az egykori tulajdonos és a halkés
A kétórás séta a szálloda éttermében ért véget, ahol ma is látható az Unger család örökségéből származó, történelmi jelenetet ábrázoló amfora, és megvan még Unger Ödön asztala is, aki, ha nagy ritkán hazatért az emigrációból, mindig ugyanoda ült le. Nem tekintette magát vendégnek, noha már nem ő volt a tulajdonos. Állítólag egy alkalommal fogast rendelt, de nem kapott halkést hozzá. Az egykori tulajdonos nem haragudott meg, csak jelezte a pincérnek, hogy ha vendég jön, majd ne feledkezzen meg a halkésről.
Krúdy és a gyomornovellák: híres írók művei, amelyeket nem szabad éhesen olvasniMikszáth palóclevese, Jókai bablevese már a magyar konyha megbecsült fogásai, de más jelentős írók műveiben is feltűnnek a kulináris örömök.
Tovább olvasomBánhegyi Balázs, a Danubius Hotel Astoria szállodaigazgatója
A hosszúlépés. járunk? csapatával együttműködve az volt a célunk, hogy minél szélesebb kör számára meg tudjuk mutatni ennek az ikonikus épületnek a történelmét. Azt tapasztaltuk, hogy az embereket érdekli, milyen a szállodák világa belülről, ez már korábban a Gellért Szállót bejáró séta során megmutatkozott. Az Astoria történelme legalább annyira színes, mint a Gellérté, és legalább ugyanannyi vagy még több mesélnivalót tud nyújtani az érdeklődőknek. Ez a megjelenésében is historikus épület, amely nemcsak a homlokzatát tekintve, hanem a belső terekben és atmoszférájában is a századfordulós hangulatot tükrözi, rendkívül vonzó az amerikai és izraeli vendégek számára, talán azért, mert az ő hazájukban az ilyen épületek nem mindennaposak, az izraeli turisták számára pedig az is fontos szempont lehet, hogy karnyújtásnyira van a zsinagóga. Természetesen nálunk is jelen van az angol, a német, a skandináv és az osztrák küldőpiac is. A koronavírus után annyi változást érzékeltünk, hogy az amerikai piac még nem éledt föl. Örömünkre szolgál, hogy a járványhelyzet ellenére számos más beruházási projekt mellett, sikerült az Astoria 44 szobájának felújítását is befejeznünk. A hatvanas években épült Magyar utcai rész belmagasságában, hangulatában, a térélményben eddig is eltért a történelmi épülettől. Egyértelmű volt, hogy a modern stílus irányába kell nyitni, és szerencsére nagyon nagy a kereslet ezekre a felújított szobákra. A jövő iránya az, hogy a szállodai szobákban helyet kapjanak a 21. század kényelmi és esztétikai irányvonalai, lehetőség szerint úgy, hogy a közösségi terekben az eredeti, századfordulós hangulat és történelmi légkör is vissza tudjon köszönni.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
