A baklövés azok közé a ritka szólások közé tartozik, melyeknek semmilyen konkrét előzménye nincs a magyar nyelvben: szó szerinti tükörfordításként a németből került át a 19. század elején. Az eredeti német szólás keletkezéséről sokáig azt hitték, az őzsuta helyett őzbakot lövő vadász adomájából származik – magyarázza O. Nagy Gábor –, erről azonban kiderült, hogy nem igaz.
A kifejezés a régi német lövészegyletekre vezethető vissza, ahol szokás volt, hogy a versenyeken legrosszabb helyezést elért személy vigaszdíjként egy kecskebakot vagy malacot kapott ajándékba. Írásos feljegyzések szerint így történt egy 1479-ben, a Fekete-erdőben található Lenzkirchben rendezett lövészversenyen is – írja Forgács Tamás –, és gyakran erre az eseményre vezetik vissza a szokás eredetét.
A szokás következtében a Bock (bak) szónak a németben egy második jelentése is elterjedt: hibát, vétséget is jelent. Valószínűleg ezt vették át a magyarok anélkül, hogy tisztában lettek volna a kifejezés eredetével. Érdekesség, hogy több más európai nyelvben is egy-egy állat nevével illetik az ügyetlenséget, hibát, oktalanságot: az angoloknál bull (bika) az efféle vétség elnevezése, a franciáknál pedig a canard (kacsa) kifejezés a zenében elkövetett hibát jelenti.
Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
