Vajon mi történne, ha nem a születési anyakönyvi kivonatunkból számolnánk ki, hány évesek vagyunk, hanem azt a számot mondanánk válaszul, amennyinek az adott pillanatban érezzük magunkat? A tudósok szerint szubjektív életkorunk meglepően nagy szerepet játszik abban, mennyire érezzük energikusnak magunkat és hogyan teljesítünk életünk különböző területein. Sőt, azt is befolyásolja, milyen az egészségügyi állapotunk és mennyi ideig fogunk valójában élni.
Az örök kamaszok csak a felelősségtől menekülnek?
Az öregedés szubjektív folyamatát a hetvenes évek óta vizsgálják különböző kutatók. Az eredmények szerint személyiségünk és szubjektív korunk erősen összefügg egymással, hiszen azok, akik öregnek érzik magukat, hajlamosak úgy is viselkedni: bezárkóznak, introvertáltabb életet élnek, nem keresik az új élményeket, míg azok, akik valódi életkorukra való tekintet nélkül fiatalnak tartják magukat, élénkebb társadalmi életet élnek. Utóbbiak arra a sztereotípiára is rácáfolnak, miszerint az, aki lélekben fiatalnak érzi magát, tulajdonképpen a felelősségektől mentes, éretlen életmódjához ragaszkodik. A vizsgálatok szerint azok, akik idősebb korban is fiatalnak tekintik magukat, ugyanúgy képesek felelősségteljes döntéseket hozni, lelkiismeretesen dolgozni, ám kevésbé neurotikusak társaiknál. Megszerzik a nagyobb élettapasztalattal járó bölcsességet, ám nem ifjonti energiájuk és lelkesedésük kontójára. Az alacsony szubjektív életkor tehát nem egyenlő a tartósan éretlen állapottal.
Hogyan hat ez az egészségünkre?
Azok, akik fiatalabbnak érezték magukat valós koruknál, egészségesebbek is, testileg és lelkileg egyaránt. Tulajdonképpen a szubjektív életkor hatékonyabban jelezheti előre, meddig fog élni valaki, mint a születési anyakönyvi kivonat. A belső fiatalságukat őrzők körében jóval kisebb eséllyel üti fel a fejét a depresszió, a demencia, és kevesebbet is betegeskednek, magasabb az önértékelésük, elégedettebbek az élettel, elkerüli őket a kognitív hanyatlás és a fizikai törékenység is. Azok, akik belül öregebbek, ráadásként hajalmosak hamarabb meghalni. Összesen 17 ezer közép- és időskorú résztvevő állapotának vizsgálata után a tudósok arra jutottak, hogy azok, akik 8–13 évvel idősebbnek érezték magukat a tényleges koruknál, 18–25 százalékkal magasabb halálozási kockázattal néztek szembe, ezenkívül nagyobb tehernek érezték a betegségüket is, tekintet nélkül családi állapotukra, bőrszínükre vagy iskolázottságukra.
Ugyanakkor ez oda-vissza is működik, azaz ha valaki beteges, fizikailag kiszolgáltatott, depressziós, feledékeny, akkor nagyobb eséllyel tartja magát idősebbnek, és belekerül egy ördögi körbe, azaz még rosszabbul lehet attól, hogy az öregség skatulyájába helyezték. Ám az, aki fiatalnak tartja magát belül, jókedvű, energikus, többet mozdul ki, többet sportol, kirándul, koncentráltabban élvezi a társas életet, egészségesebb és aktívabb, tehát fiatalabb is. Azok az emberek, akik szubjektív szempontból üdék, az agyi MRI-vizsgálatokon is egészségesebb képet mutatnak, azaz agyi életkoruk nem a valós, hanem a szubjektív korukkal korrelál.
Miért válik szét valós és szubjektív korunk?
Vajon mi eredményezi azt a folyamatot, melynek eredményeként belül megélt korunk eltér a valóságostól? Gyerek- és serdülőkorban még mindenki szeretne idősebb lenni annál, amennyi, ám ez fiatal felnőttkorban megfordul: 25 éves korunktól már fiatalabbnak érezzük magunkat a tényleges korunknál. Harmincévesen az emberek hetven százaléka fiatalabbnak tekinti magát, és szereti is így módosítani a valóságot. Vajon csak azért csináljuk ezt, hogy megvédjük magunkat az életkorhoz kötött negatív sztereotípiáktól? Elképzelhető, legalábbis életünk különböző területein. Például a munkahelyünkön értékelik korábbi tapasztalatainkat, és lehetünk annyira eredményesek, hogy nem bánjuk, ha annyinak néznek, amennyit tényleg mutatnak a számok, ám a társadalmi életünkben, barátainkkal vagy szerelmünkkel tíz évvel fiatalabbnak érezzük magunkat.
Egy bizonyos kor után azonban épp attól tarthatunk, hogy túlkorosnak tartanak a munkahelyünkön, ezért azon a területen is fiatalabbnak érezzük magunkat, úgy is viselkedünk, s persze úgy is igyekszünk teljesíteni. Nem akarunk öregnek tűnni, mert olyan társadalomban élünk, ami nem ismeri el kellőképpen a korral járó bölcsességet és élettapasztalatot, ugyanakkor nem ez a menekülés az egyetlen oka annak, hogy belül fiatalabbnak vagy öregebbnek érezzük magunkat – sokat számít például a fizikai állapotunk.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Mindent meg lehet fordítani
Alapbetegségeinkről, születési dátumunkról nem tehetünk, nehéz is lenne rajtuk változtatni. Ugyanakkor bármilyen életkorban elérhetjük azt, hogy kicsit fiatalosabbnak érezzük magunkat. A New Jersey-ben élő Francisca Mercado-Ruiz például egészségesebb életmódra váltott, amitől megváltozott a szubjektív kora is. Francisca a 49. születésnapjára célul tűzte ki, hogy lead ugyanannyi fontot a testsúlyából, mint ahány éves (azaz 22 kilogrammot). Amint ez sikerült, hát- és csípőfájdalmai jelentősen csökkentek, elhagyhatta a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét, energiaszintje jelentősen emelkedett. Fogyása előtt szubjektív kora szerint 65 éves volt, az életmódváltás után viszont 35-nek érezte magát. Az odafigyelés, az edzés, a szeretetteli közeg, a társasági élet, a hobbiban történő kiteljesedés, az új élmények keresése mind-mind segítenek abban, hogy fiatalosnak érezzük magunkat, ez pedig visszahat a szubjektív korunkra, és még tovább élvezhetjük az élet örömeit.
