Az utóbbi hónapokban egyre több külföldi és hazai ablakban jelentek meg szivárványok, akár gyerekrajz, akár zászló formájában. A szolidaritás és a hála jelképei voltak ezek, így mondtak köszönetet az egészségügyben dolgozóknak a koronavírus-járvány berobbanása idején végzett munkájukért. Az ötlet az olaszoknál vetődött fel márciusban, de hamar csatlakozott a többi európai ország és a tengerentúl is. De vajon miért pont ezt a szimbólumot választották?
Özönvíz utáni béke, vagy gyerekevő démon?
Egy-egy nagyobb eső vagy vihar után gyakran fénylik fel az égen a szivárvány: az eső- vagy páracseppeken az alacsony szögből érkező fény prizmaszerűen megtörik és színeire bomlik, azt jelezve, hogy az időjárás megnyugszik, és ezt tehetik az emberek is. A Biblia szerint az első szivárványt Isten az özönvíz után festette az égre, így jelezve Noénak, hogy soha többé nem bocsát ekkora pusztulást az emberiségre. Emiatt igen régóta a reményt és a jobb idők ígéretét jelképezi. Más vallásokban inkább egyféle híd vagy út Isten és az ő országa, illetve az ember között. A skandináv mitológia ezt Bifrösztnek nevezi, és úgy tartja, hogy a lelkek ezen az úton kerülnek át a Valhallába. Japánban épp fordítva gondolkodnak: szerintük az istenek a szivárványon keresztül érkeztek le a földre. Az ausztrál mitológiában a jelenség ennél nagyobb szerepet kap: a Szivárványkígyót jelképezi, amely megteremtette a világot. A hinduk úgy tartják, a szivárvány az íj, melyen keresztül a háború és a mennydörgés istene, Indra nyilakat – villámokat – küld a földre, míg a maják hite szerint az égi jelenség nem más, mint istennőjük koronája. Ám nem mindegyik nép rendelt egyértelműen pozitív jelentést hozzá: egyes mezoamerikai társadalmakban még a gyerekeket is elrejtették a szivárvány elől, nehogy bajuk essen, a burmai karenok pedig egyenesen emberevő démonnak tartják.
Megváltozik tőle az ember neme?
Egyes kelet-európai népeknél, például a bolgároknál és a magyaroknál is úgy vélték, hogy a szivárvány alatti séta végleges változásokat képes előidézni, például megváltozhat tőle az ember neme. Innen már csak kicsit kell lépnünk ahhoz, hogy a szivárványt a szexualitás sokszínűsége, a melegbüszkeség jelképeként tartsuk számon. Az első ilyen céllal készített szivárványos zászlót Gilbert Baker művésznek köszönhetjük 1978-ból. Miután a homoszexualitását nyíltan felvállaló amerikai politikust, Harvey Milket megölték, a szivárványos zászló a melegek elfogadásának nemzetközi jelképévé vált. Az eredeti még nyolc sávból állt, és minden színnek megvolt a maga jelentése: a vörös az életet, a rózsaszín a szexet, a narancssárga a gyógyítást, a citromsárga a napot, a zöld a természetet, a türkiz a művészetet, az indigókék a harmóniát, az ibolya a lelket jelképezte. Azóta a rózsaszín és a türkiz már kikopott a palettából, az indigó pedig királykék lett. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy az LMBTQ-közösség kisajátította volna magának ezt a jelképet: több országban továbbra is a békét és a reményt – is – szimbolizálja. A különbséget általában a sávok száma jelzi: a béke szimbólumaként hét, a melegbüszkeség jeleként hat színben pompázik. Az olaszok már 1961-ben is használták egy békemenet során, 2002-ben pedig az iraki háború elleni tiltakozásul lógatták le az erkélyekről, ez volt a Pace da tutti i balconi (Béke minden erkélyről) mozgalom jelképe. A tibeti imazászlók, a dél-afrikai Nelson Mandela szivárványnemzetéről megemlékezők vagy az oroszországi Zsidó autonóm terület képviselői is szivárványszínű zászlókat lobogtatnak.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Tényleg kincs van a lábánál?
Dorothy az Óz, a csodák csodája főszereplőjeként azt énekli: „Szállnék, fenn a szivárvány hídján át, fenn, hol van valahol egy távoli szép ország.” A fájdalmas, hiábavaló vágyódás az írek kultúrájában is megjelenik: legendájuk szerint a szivárvány lábánál a manók lopott kincset rejtettek el. Igen ám, de a szivárvány lábához soha senki nem juthat el, hiszen ahogy haladunk felé, az égi tünemény úgy távolodik. Modern, tanult emberként pedig már régóta tudjuk, hogy a szivárványnak nincs is lába, a fényjelenség helyzete pedig a nap és a szemlélő helyzetétől is függ. Aki igazán különleges szivárványélményre vágyik, az a dupla vagy tripla szivárványokat, a repülőgépekből fényképezett, teljes kört alkotókat, vagy a csak éjszaka, holdfénynél látható fehér szivárványokat keresi.
