A londoni Sigmund Freud Múzeum gyűjtötte össze azoknak a híres egysoros mondásoknak a listáját, amik valószínűleg nem az osztrák pszichiátertől származnak. Ettől persze még szerethetjük őket.
#1 „A macskákkal töltött idő soha nem haszontalan.”
Semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy Freud ezt mondta vagy írta volna. Ráadásul egyik barátjához, a német író Arnold Zweighez szóló levelében a következőről vallott a mester: „Mint ismeretes, én nem szeretem a macskákat.” Minden jel arra mutat, hogy Freud inkább kutyapárti volt.
#2 „Uraim, ne feledjék: egy szivar néha csak egy szivar.”
Az anekdota szerint Freud éppen a fallikus szimbólumokról értekezett egy egyetemi előadásán, miközben szórakozottan előhúzott egy szivart és rágyújtott. Mikor a hallgatóság kuncogni kezdett, Freud állítólag a fenti mondattal csillapította le a kedélyeket. A történet hitelességét az utókor kétségbe vonta, főként azért, mert a sztori üzenete ellene megy a pszichoanalízis egyik fontos alapvetésének. A doktor szavaival élve: „Ezek a kis cselekedetek, a tévesztések, és a tüneti vagy véletlen cselekedetek egyaránt nem olyan jelentéktelenek, mint ahogy azt sok ember – egyfajta csendes összeesküvéssel – készen állna feltételezni. Mindig olyan jelentéstartalommal bírnak, amely könnyedén és bizonyossággal értelmezhető abból a helyzetből, amelyben előfordultak. Az ember legbensőbb titkai szabályszerűen elárulhatók a segítségükkel.” Ebből az következik, hogy a pszichoanalízis szerint pont hogy egy szivar sohasem csak egy szivar.
#3 „Az írek az egyetlen nép, akikre nem hat a pszichoanalízis.”
Ez az utalás Martin Scorsese 2006-ban készült nagy sikerű filmjében hangzik el. Az A tégla c. mozi olyan sztárokat vonultatott fel, mint Leonardo DiCaprio, Matt Damon vagy Jack Nicholson. Egy jelenetben Colin Sullivan (Matt Damon) tulajdonítja a fenti állítást Sigmund Freudnak. Nincs azonban semmilyen bizonyíték arra, hogy ez a kijelentés valóban az osztrák neurológustól származik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a pszichoanalízis sok olyan országban is teret nyert, ahol a nemzet múltja gyarmati elnyomásra vagy diktátorok uralkodására tekint vissza. A katolicizmus elterjedtsége miatt Írországban némi késéssel ugyan, de beindult a pszichoanalitikus mozgalom: az Ír Pszichoanalitikus Társaság 1942-ben alakult meg, az irányzat pedig a ’80-as évektől fokozatosan erősödik.
#4 „Az elme akár egy jéghegy: tömegének egyhetede úszik a víz felett.”
Az ún. jéghegy metafora szinte minden pszichológiai bevezető kurzus tárgya: azt hivatott kifejezni, hogy az emberi lélek tudatos működése pusztán a jéghegy csúcsa, a pszichés történések jelentős része a tudattalan mélységeiben zajlik. Noha e tekintetben szemléletes az analógia, maga Freud sohasem használta. A jéghegy modell kifejezetten félrevezető is lehet, mert a gigantikus tömbökből álló szilárd felület nélkülözi a tudattalanra jellemző dinamizmust, mozgékonyságot.
#5 „A fegyverektől való félelem a szexuális és érzelmi éretlenség jele.”
Ez az idézet különösen kedvelt azok körében, akik enyhíteni igyekeznek a fegyvertartási szabályokon. Azonban a mondás aligha származhat a pszichoanalízis atyjától, hiszen elméletének egyik fontos tanítása éppen az, hogy a szimbólumoknak nincs fix jelentésük, hanem az értelmezésük számos tényező – például az adott kontextus, a személy élettörténete, különböző kulturális hatások stb. – függvénye. Ennél sokkal izgalmasabb kérdésnek tűnik, hogy miért tulajdonítják ezt a mondatot Freudnak, miért idézik akkora vehemenciával férfiak, illetve mi a közlés funkciója. Valóban az a felnőtt férfi ismérve, hogy bizonyos helyzetekben nem riad vissza az erőszak alkalmazásától?
#6 „Megnyugtató a virágokra nézni: nincsenek érzéseik, sem konfliktusaik.”
Sigmund Freud bizonyára szerette a virágokat, de semmilyen írásos nyoma nincs annak, hogy tőle származik ez az inspiráló gondolat.
#7 „Akármerre járok, egy költő volt már ott előttem.”
Csodálatosan szép mondat, és van is valami alapja annak, hogy Freudtól eredeztetik. Philip R. Lehrman 1940-ben megjelent cikke ugyanis a következő Freud-idézetet tartalmazza: „Költők és filozófusok már felfedezték előttem a tudattalant. Én azt a tudományos módszert fedeztem fel, amellyel a tudattalan tanulmányozható.” Előfordulhat, hogy ennek a szövegnek a leegyszerűsítésével jött létre a fenti állítás, de ennél közvetlenebb bizonyítékok nem állnak rendelkezésre a hitelesség vizsgálatához. Egyébként a lélekbúvár orvos köztudottan az irodalom nagy szerelmese volt, így megeshet, hogy valóban mondott ilyet.
#8 „Bárkinek szívből ajánlom a Gestapót.”
Nyolc évtizeden át, egészen a második világháború kezdetéig élt az osztrák fővárosban. Az ország német megszállása után Freud befolyásos támogatóinak sikerült elérni, hogy az idős és beteg orvos szűkebb családjával elhagyhassa Bécset, majd Londonba emigrálhasson. A legenda szerint a nácik aláírattattak Freuddal egy dokumentumot, amely tanúsította, hogy tiszteletteljesen és figyelmesen bántak a pszichiáterrel. Állítólag a szignója alá a fenti gúnyos kijelentést vetette papírra a mester. Később a kutatók megtalálták az eredeti példányt, de nem tartalmaz ilyen utóiratot.
#9 „A sebezhetőségedből fog létrejönni az erőd.”
A rendkívül motiváló mondat összességében túl velősnek tűnik Freud stílusához képest. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az angol vulnerability (sebezhetőség) szó a latin vulnus (seb) szóból származik, ami pedig köthető a kasztrációs szorongáshoz.
Freud fejlődéselméletében ugyanis – amelyet pszichoszexuális fejlődésnek nevezünk – a 3-6 éves kor közötti fallikus szakaszban a fiúgyermek szexuális vágyat kezd érezni az édesanyja iránt, s rivalizálni fog az édesapjával. De mivel az apa nagyobb és hatalmasabb nála, a gyermek szorongani fog attól, hogy az apa hatástalanítani, azaz kasztrálni fogja őt büntetésként az anya iránt tanúsított vonzalma miatt. Az Ödipusz-komplexus megoldásaként a szakasz végére a kisfiú azonosulni fog az apával, és ezen az azonosuláson keresztül közvetve éli meg az anyához való tartozást. Mindez azt is jelenti, hogy hatéves korára kialakul a társadalmi normákat, szabályokat, tiltásokat magában foglaló felettes én, amely a személy moralitása felett őrködik.
Ebben az elméleti kontextusban tehát a fenti mondatban szereplő sebezhetőség kifejezés a fallosz elvesztésétől való félelemre, az erő kifejezés pedig a pénisz birtoklására utalhat. Azt is mondhatnánk, hogy a kasztrációs félelem megélése alapvetően szükséges ahhoz, hogy a gyermek tovább tudjon haladni a fejlődésben, így a társadalmi beilleszkedésre képes lénnyé váljon.
#10 „A civilizáció akkor kezdődött, amikor az első ember kő helyett sértésekkel hajigálta meg a másikat.”
Ez az idézet azért trükkös, mert Freud valóban leírt valami hasonlót, de azt átláthatóan egyik kollégájának, az epilepsziakutató John Hughlings Jackson neurológusnak tulajdonította. Az alábbi szövegrészt maradt fenn a témában: „Miként egy angol író szellemesen megjegyezte, az az ember, aki elsőként szitkot szórt az ellenségére lándzsa helyett, volt a civilizáció megalapítója.” Az utókor szemében azonban Sigmund Freud akkora pszichológiatörténeti óriássá fejlődött, hogy sok olyan felfedezést is az ő nevéhez kötnek az emberek, ami valójában nem az ő fejéből pattant ki, még ha némely esetben ő is karolta fel ezeket a vívmányokat. Ebből is látszik, hogy a történelmet mindig a jelen pozíciójából hozzuk létre.
Borítókép: giphy.com
