A magas, szikár testalkatú, „kifogástalan árja származású” Kurt Gerstein 35 éves volt, mikor 1940-ben önként jelentkezett a Waffen-SS kötelékébe. A látszólag lelkes, elkötelezett náci tisztről azonban felettesei sem sejtették, hogy célja valójában a hitleri rezsim bomlasztása, mégpedig annak belső köreiből. Nem mindennapi élettörténetéről a History írása emlékezett meg.
Bibliakörből a Waffen-SS-be
Kurt Gerstein mélyen konzervatív család sarjaként látta meg a napvilágot a vesztfáliai Münsterben, szülei hatodik gyermekeként, akik szenvedélyes hívei voltak a nemzetiszocialista eszmének. A lázadó kamasz gyakorta került összetűzésbe porosz kispolgári környezetével, és az iskolában sem teljesített túl fényesen, ami kivívta szigorú apja haragját. A fiú a gondok elől a keresztény hitben keresett kiutat. Érettségi után bányamérnöknek kezdett tanulni, miközben az országos bibliakör lelkes tagja lett. Hitler 1933-as hatalomátvételét követően Gerstein egyre nagyobb felháborodással nézte, amint a nácik igyekeznek befolyásuk alá vonni a protestáns egyházat. Folyamatos tiltakozó tevékenysége miatt többször letartóztatták, majd koncentrációs táborba hurcolták.
A táborból hazatérve Gerstein mintha hirtelen más emberré vált volna: egy káliumbányában kapott állást, egy ideig orvosi tanulmányokat folytatott, a helyi Hitlerjugend segítője lett, kitüntették mint hazafias polgárt, 1940-ben pedig jelentkezett az SS kötelékébe. Mindez azonban csupán álca volt: Gerstein ugyanis úgy gondolta, a totalitárius rendszert csak belülről lehet bomlasztani. Elhatározását megerősítette sógornőjének halála, akit a mentális betegségekben szenvedők elleni eutanáziaprogramban gyilkoltak meg.
Nem sokkal azután, hogy a Waffen-SS tagja lett, Gerstein őrnagyot – mérnöki, orvosi szakértelme és kitűnő szorgalma révén – a berlini székhelyű Higiéniai Intézetbe helyezték át, ahol hamarosan a Műszaki Fertőtlenítő Osztály vezetője lett. Hamarosan azonban egészen másféle megbízatást kapott. 1942 tavaszán Adolf Eichmann felkereste irodájában az őrnagyot azzal a paranccsal, hogy nagy mennyiségben gyártasson egy Zyklon–B elnevezésű új gázból, melyet azután keletre kellett szállítani – a cél: a Birodalom a zsidóktól és egyéb „alacsonyabb rendű” fajoktól való „fertőtlenítése”, vagyis a totális megsemmisítés programja.
Gerstein minden erejével igyekezett hátráltatni a „programot”: egy ízben saját maga felügyelte egy Zyklon–B szállítmány útját a cseh területekről Lengyelországba. Azt hazudván, hogy a tartályok léket kaptak, sikerült szabotálnia a szállítmányt. Az apró siker azonban nem tudta hátráltatni a gyilkos gépezet működését: a „végső megoldás” programjának keretében a nácik haláltáborok egész sorában kezdték meg embermilliók szisztematikus meggyilkolását. Gerstein maga is végignézte amint a belzeci lágerben háromezer zsidót vezényelnek az őrök a vonatokról egyenesen a gázkamrákba.
Süket fülekre talált
Ezt követően Gerstein elhatározta, mindent megtesz, hogy értesítse a Szövetségeseket a Birodalomban végbemenő tömeggyilkosságokról. Útban hazafelé, a Berlinbe tartó éjszakai vonaton találkozott egy svéd diplomatával, Göran von Otterrel, akinek részletesen elmesélte mindazt, amit a lengyel hátországban látott. Otter beszámolt a szörnyűségekről hazája kormányának, ők azonban – félve, hogy Hitler ellenségként tekintene a semlegességét kínosan őrző Svédországra – úgy döntöttek, nem hozzák nyilvánosságra jelentését. Ezt követően az anyaországba hazatérve Gerstein többek közt a svájci követségen és XII. Pius pápa legátusánál próbálkozott elérni, hogy azok értesítsék a nemzetközi közvéleményt arról, mi is folyik valójában a Birodalomban – azonban mindenütt süket fülekre talált.
A háború végéig Gerstein igyekezett adminisztrációs úton minél jobban hátráltatni a tömeggyilkos gépezet működését, kevés sikerrel. Hitler bukását követően az őrnagy feladta magát a francia csapatoknak, majd részletesen megírta számukra mindazt, amit a megsemmisítési programról tudott. A franciák azonban – mint lehetséges háborús bűnöst – letartóztatták, és Párizsba, egy katonai börtönbe hurcolták, ahol 1945. július 25-én öngyilkosságot követett el.
1950-ben a német bíróság kimondta, hogy Gerstein nem tartozott a náci halálprogram fő felelősei közé, de tevékenységével bőségesen besározta magát. Habár többször megpróbálta szabotálni a Zyklon–B gáz szállítmányainak eljutását rendeltetési helyükre, igyekezete „nem volt elég ahhoz, hogy komolyabb változást vigyen véghez”. Tizenöt évvel később a bíróság új határozatában megsemmisítette korábbi elmarasztaló ítéletét, ezzel Gerstein őrnagy neve lekerült a háborús bűnösök listájáról.
