Hétvégi zaba – így kerüld el a túlevést

Szilveszter éjjel sokan megfogadjuk, hogy leadunk pár kilót az új évben, majd, ahogy telnek a hetek, egyre inkább úgy érezzük, hogy lehetetlen küldetésbe vágtunk. Mit tehetünk a sikeres fogyásért és a túlevések ellen?

A legtöbb diétával próbálunk minél kevesebb kalóriát fogyasztani, ez az igyekezetünk azonban gyakran meghiúsul a mindenfelől ránk leselkedő ízletesebbnél ízletesebb, zsíros és édes falatok kísértése miatt. Emellett nehéz megállnunk, hogy ne pótoljuk azonnal a kieső ételveszteséget, hiszen szervezetünk azonnal és igencsak agresszívan jelzi felénk, ha nem jut hozzá a megszokott táplálékmennyiséghez. És akkor ne is beszéljünk az esetenként, például ünnepek alkalmával, fellépő túlevés jelenségéről. A The Conversation szakértőinek tanácsai segítenek, hogy elkerüljük a hasonló hibákat.

Fontos a megfelelő egyensúly

A túlevéssel a legnagyobb gond, hogy egyáltalán nem csökkenti az étvágyunkat. Szervezetünk könnyedén befogadja a plusz energiát, melyhez gyorsan alkalmazkodik, még akkor is, ha akár ezer kalóriát fogyasztunk el egy nap, és másnap újra a megszokott adagot várja. Egy nemrégiben végzett brit kutatás, melynek során az alanyoknak addigi napi táplálékbevitelük másfélszeresét kellett egy nap alatt megenniük, igazolta az előbbi feltételezéseket. A szakemberek megvizsgálták a résztvevők szervezetében található, az étvágyat szabályozó bizonyos hormonok szintjét az adott napon, majd a következőn, összevetve az általuk elfogyasztott táplálékmennyiséggel. Mint kiderült, hiába ették előző nap degeszre magukat a vizsgált személyek, másnap ugyanolyan jó étvággyal falták az eléjük kerülő ételt.

A túlevés legtöbbször esténként, hétvégén és ünnepekkor támad
A túlevés legtöbbször esténként, hétvégén és ünnepekkor támadFotó: domoyega / Getty Images Hungary

Gyakori hiba, hogy egy nagyobb mértékű zabálással próbáljuk ellensúlyozni azt, amikor egy bizonyos ideig megvonjuk magunktól a táplálékot. Lehetséges, hogy miután egész héten koplaltunk, hétvégén jól belakmározunk, mellyel tönkretesszük addigi küzdelmünk eredményeit. A tudósok szerint mindennek evolúciós oka lehet – őseink gyakran kerültek olyan helyzetbe, hogy nem volt elegendő ennivaló a közvetlen környezetükben, ezért amikor időnként bőséges elemózsiához jutottak, annyit dézsmáltak belőle, amennyivel ellensúlyozták a korábbi éhezést. Ezért nagyon fontos, ha diétázunk, folyamatosan fenntartsuk a csökkentett kalóriamennyiséget, és ne csábuljunk el hétvégenként vagy ünnepek alkalmával sem.

A koplalás mellett nagyon fontos a rendszeres testmozgás is. A szakemberek nem tudják elégszer hangsúlyozni, hogy mekkora szerepet játszik a sikeres fogyásban a testedzés. Mozgással ugyanis anélkül adhatunk le energiát, hogy éhesek lennénk tőle, sőt tudósok már azt is bebizonyították, hogy ha rendszeresen végzünk testedzést, kevésbé sóvárgunk ennivaló után, ezáltal csökkenti a visszahízás kockázatát. Egy amerikai kutatás, mely A nagy fogyás című tévéműsor helyi változatában részt vevő versenyzőket követte nyomon a show-t követő hat évben, úgy találta, hogy azok közülük, akik megtartották újonnan nyert testsúlyukat, átlagosan 160 százalékkal többet mozognak, mint a műsor előtt, míg azok, akik időközben újra felszedtek magukra pluszkilókat, csak 34 százalékkal sportolnak gyakrabban, mint korábban.

Minden fogyókúra esetén fontos továbbá a rugalmasság. Előfordulhat például, hogy meghívnak minket egy vacsorára vagy egyéb alkalomra, ahol többet kell ennünk, mint amennyit előírtunk magunknak. Ilyen esetekben figyeljünk rá oda, hogy a hasonló „kilengéseket” kompenzáljuk azáltal, hogy előző vagy következő nap kevesebbet eszünk a szokásosnál, vagy ledolgozzuk a felesleges kalóriákat az edzőteremben. Nem szabad kőkeményen tartanunk magunkat egyetlen stratégiához, helyette figyeljünk inkább testünkre. Tapasztaljuk ki, miként válaszol szervezetünk a különböző étrendi változásokra, majd eszerint tervezzük meg az adott diétát. Ha odafigyelünk arra, hogy mindig megtartsuk a megfelelő egyensúlyt, sokkal sikeresebben adhatjuk le a súlyfelesleget, mely aztán nem is kerül vissza ránk. A legfontosabb, hogy mindig tudjuk, mit és miért cselekszünk.

Mustra