Tessa Blanken, a Holland Idegtudományi Intézet munkatársa és kollégái szerint, amit inszomniaként ismerünk, valójában öt különböző betegség összevont gyűjtőfogalma. A kutatók érdekes módon nem az álmatlanság klasszikus tünetei – mint a nehézkes elalvás vagy a gyakori ébredések az éjszaka közepén – mentén, hanem különböző egyéb tényezők, például a stressz, érzelmeink, személyiségjegyeink, lelkiállapotunk, illetve bizonyos múltbéli élmények figyelembe vételével különböztették meg a felvázolt öt inszomniatípust. A tudósok munkájukat ahhoz az áttöréshez hasonlították, mikor az orvostudomány rájött, hogy az időskori demenciának nem egyfajta, hanem számtalan okra visszavezethető változata létezik (pl. az Alzheimer-kór, a frontális lebenyi demencia stb.). A közelmúltban publikált kutatásról a Science Alert számolt be.
Azonos tünetek, eltérő lelki jellemzők
A kutatócsapat szám szerint 2224 olyan személyt vizsgált meg, akik saját bevallásuk szerint alvásproblémákkal küzdenek. A résztvevőknek olyan személyiségjegyeiket firtató kérdésekre kellett válaszolniuk, melyekről köztudott, hogy kapcsolatban állnak agyunk felépítésével és működésével, majd az eredményeket összevetették egy kontrollcsoport által produkáltakkal.
Az első csoportba sorolt alanyok esetében jelentős mértékben figyelhetek meg depressziós és neurotikus érzéseket, míg a második és harmadik kategóriába tartozók általánosságban kevésbé voltak stresszesek és letörtek (a harmadik csoport közérzete tűnt a leginkább pozitívnak). A negyedik és ötödik típusba esők szintén nem voltak különösebb módon lesújtott lelkiállapotban, az előbbiek viszont azt jelentették, hogy esetükben egy-egy stresszesebb élethelyzet után gyakrabban fordul elő alvási nehézség, mint máskor. Az utóbbi csoportnál nem találtak erre utaló jeleket a szakemberek.
A vizsgálatokat öt évvel később megismételték a kutatók, melynek során a résztvevők 87 százalékát ugyanabba a csoportba sorolták, mint az első felmérésnél. Blanken és kollégái szerint eredményeik elsősorban gyakorlati hasznuk miatt fontosak, hiszen segítségükkel könnyebben, az adott személy betegségtípusának megfelelő módon gyógyíthatjuk az inszomina tüneteit. A tapasztalatok szerint a kettes és négyes típusba tartozó páciensek esetében a szorongáscsökkentő gyógyszerek (benzodiazepinek) érték el a legjobb hatást. Az előbbi csoporthoz soroltak számára a kognitív viselkedésterápia is bevált mint gyógymód, míg az utóbbiak esetében hatástalannak bizonyult.
A legfontosabb arra rámutatni, hogy az álmatlanság tünetei a szóban forgó öt típus mindegyikénél azonosak, ezért is gondolkodnak a legtöbben egységes betegségként az inszomniára. A kutatók által felállított megkülönböztetés segíthet abban, hogy komplexebb képet kaphasson a jelenségről. Természetesen a tudósok elismerik, hogy vizsgálataik számos ponton hiányosságokat mutatnak. A résztvevők mindegyike önként jelentkező volt, tehát nem beszélhetünk reprezentatív eredményekről, továbbá olyanok vettek részt a kutatásban, akik az alvászavarok tüneteit észlelték magukon, nem pedig olyan páciensek, akikről klinikailag igazolták volna, hogy inszomniában szenvednek.
Mindettől eltekintve jelen kutatás segítséget nyújthat az álmatlanság okainak feltárásában és kezelésében egyaránt, mely különösen fontos annak fényében, hogy egyre inkább népbetegséggé válik az inszomnia, ami a statisztikák szerint az emberiség mintegy egytizedét érinti. A krónikus álmatlanságban szenvedők esetében a depressziós tünetek és egyéb lelki problémák előfordulása is gyakori, mely szintén a jobb megismerés és gyorsabb megoldás felé sürgeti az orvostudományt.
