Mi ez, és miért érzik sokan idegennek?
Halloween alatt az angolszász nyelvterületen „őshonos”, de mára az egész világon elterjedt, október 31-én (vagyis a mindenszenteket megelőző / All Hallows’Eve előtti) este tartott beöltözős, ijesztgetős, tökfaragós bulit értjük. A régóta halloweenező országokban igazi farsangi jellegű felvonulás és házibuli is ez, ahol a gyerekek és felnőttek már nemcsak ijesztő jelmezekbe, hanem gyakorlatilag bármilyen maskarába bújva jól érzik magukat, esznek, isznak, buliznak, és konyhai tudományukkal villognak.
A halloween eredetét kutatva ősi kelta hagyományokra (elsősorban egy Samhain nevű, némiképp pogány szertartásokkal fűszerezett ünnepre), és a rómaiaktól átvett mezőgazdasághoz kapcsolódó rítusokra bukkanhatunk, vagyis első pillantásra tényleg nincs benne semmi olyan, amit a magunkénak érezhetünk. Annál is inkább bosszant ez sokakat, mivel 15 évvel ezelőtt tényleg nem tudtuk, eszik-e vagy isszák ezt az egészet, most meg egész iparágak látszanak itthon is ráépülni erre a bulira, egymást érik a tökös rémrendezvények és tematikus bulik.
Sokak számára idegen a gyerekek cukorka- és csokikunyeráló zsarolókörútja is: a buli tetőfokán a beöltözött amerikai/angol gyerekek sorra járják a szomszédság házait, ahol Trick or treat! (szerencsétlen magyar fordításban Csokit vagy csalok!) felkiáltással tartják előre dundi kis mancsukat, remélve, hogy a ház népe készült a lekenyerezésükhöz szükséges édességgel. Értem, ha bosszant a dolog. Innen nézve tényleg elég idegesítőnek, műanyagnak és idegennek tűnik az egész. Pedig azért annyira nem is az.
Erre vágnak fel? Hiszen mi már rég kitaláltuk ezt!
A néprajzban járatos olvasók bizony így kiálthatnak fel, és ha kicsit utánanézünk a dolgoknak, esetleg nem vagyunk restek idősebb, vidéki rokonokkal is szót váltani, mi is azt fogjuk találni, hogy például a tökfaragás, a vicces szelleműző maszkok és lámpások készítése a magyar néphagyománynak is szerves, ha ma már sajnos nem is igazán eleven részeit képezik. Sőt, nem idegen tőlünk sem (igaz, az évnek más szakaszában), hogy házról házra járva, rigmusokat kántálva csikarjunk ki valamilyen juttatást a felkeresettektől.
Magyarország-szerte sokfelé faragtak már jóval azelőtt, hogy elért volna hazánkba a lámpásdivat. Szeged környékén például vicsoritöknek nevezett lámpásokat készítettek már dédszüleink korában is, sőt a Fénylik, mint a Salamon töke! szólásunk sem a nevesített uralkodó férfiasságához, hanem nevezetes töklámpásokhoz kapcsolódik. László királyunk ugyanis 1082-ben elfogatta Salamont, s demonstrálandó, milyen illusztris foglyot sikerült ejtenie, töklámpással világította ki a tornyot, ahol raboskodott szegény. Na, ezek a lámpák fénylettek olyan nagyon erősen.
Ráadásul az október és november fordulója a magyar mezőgazdasági életben is határvonal volt. Nem csak a kelták fejezték be jellemzően ekkorra a terménybetakarítást (és volt egyébként náluk november 1. az új év kezdete), hanem nálunk is lezárult ilyenkor egy korszak: véget ért a földmunkák időszaka és megkezdődött a télre való felkészülés. Nagyon valószínű, hogy őseink is elválasztották egymástól ezt a két időszakot, és valamilyen, a szüreti mulatságokhoz hasonló bulit szerveztek. (A kelták hite szerint ez a hónapforduló az évnek az a napja, amikor a legközelebb van egymáshoz az élők és a holtak világa, sőt, már-már az átjárás is biztosított, innen az ünnep kicsit boszorkányos, varázsos, félelmetes vetülete). Ja, és mi még többet is tököltünk hajdanán, mint az angolszászok: a Luca-napi népszokásokhoz is tartozik egy jó adag tökös hagyomány. Szóval annyira azért nem ördögtől való, dolog ez, még ha gyerekkorunkban nem is igen találkoztunk ilyesmivel.
Mondjuk, ha úgy érzed, inkább a magyar tökös/faragós/rigmusos hagyományokat elevenítenéd fel és terjesztenéd el világszerte, abszolút meg tudlak érteni! Szerintem is simán ki lehetne hozni a mi kultúrkincsünkből is legalább ekkora bulit, csak ahhoz jobban meg kellene ismernünk a mára már egyre inkább feledésbe merülő régi szokásokat. Jó lenne, és hajrá! Én azt gondolom, hogy a hagyományainkat nem a máshonnan jövő hatásoktól, hanem saját nemtörődömségünktől kell inkább félteni.
Halloween, mindenszentek, halottak napja
Na igen, az is zavart szokott okozni, hogy ez a három dolog akkor mégis hogy jön egymáshoz, kizárják-e egymást, vagy békében megférnek.
Mindháromnak van köze az elmúláshoz, és ha kicsit utánagondolunk, ez nem is véletlen. Tényleg meghal valami október végére: ekkor már visszavonhatatlanul kevesebbet süt a nap, jön a hideg (ne tévesszen meg, hogy most épp szeptemberire jár az idő), lehangolóan kárognak a varjak, csupaszodnak a fák és nagyon messze még a tavasz: adja magát, hogy egy kicsit elmélázzunk saját mulandóságunkon is.
Kedves halloweenpárti olvasó! Biztosan te is tudod, hogy Magyarországon a halottainkra való emlékezésnek nem a hangos vigalom az elfogadott módja, és még csak nem is mexikói módra, tequilával megyünk ki a temetőbe. (Utóbbi témában a Disney és a Pixar szerintem az elmúlt évek egyik legjobb mesefilmjét készítette el.) Halottak napján a legtöbben csendesen emlékezünk, mécsest gyújtunk, sírt gondozunk, és azokra a szeretteinkre gondolunk, akik már nem lehetnek velünk. Ha már gyerekfilm, ehhez a hangulathoz is van mit ajánlani:
Értheted hát, hogy azt az ismerősödet, aki nem olyan régen veszített el valakit, vagy aki 50-60-70 évet leélt már halloween nélkül, egyáltalán nem fogja érdekelni, sőt idegesíti, ha tökös és jelmezes képekkel szórod tele a Facebookot. Ez van.
A jó hír viszont az, hogy ezt a három dolgot, még ha a naptárban közel is vannak egymáshoz, egyáltalán nem kell összemosnunk.
Október 31-én szerintem simán beleférhet egy halloweenbuli annak, akit érdekel az ilyesmi, hogy aztán november 1-jén, mindenszentekkor a már üdvözült lelkekre emlékezhessenek a hívő katolikusok és november 2-án a még nem üdvözült halottaikra az itt maradottak. És az is teljesen rendben van, ha téged ezek közül csak az egyik (vagy egyik sem) érdekel.
Attól még, hogy nincs nagyon érv, hogy miért ne, még nem lettem meggyőzve, hogy miért igen
Nem is ez volt a cél. De hogy miért ünnepli egyre több ember itthon is a halloweent? Talán azzal járunk a legközelebb, ha azt mondjuk: csak az íze végett, és a bulizók tömegének (még ha sokan próbálják is tényleg leutánozni az eseményt) eszében sincs se a betakarításra, se az elmúlásra gondolni a buli tetőfokán.
Ha például kisgyerekes szülő vagy (vagy amint az leszel), rájössz, hogy minden alkalom tök jó, amikor egy kicsit máshogy mehetnek a dolgok, mint hétköznap. Ha gyereked van, a halloween, sőt akár még a tényleg elég gázos Valentin-nap is csak egy újabb alkalom arra, hogy várni lehessen valamit, aznap más színű ruhába lehessen öltözni és saját hagyományokat lehessen teremteni. Merthogy hagyományból – akár halloweenezünk, akár nem, sajnos tényleg alig-alig marad valami átélhető.
Szerintem nem kell mindent úgy csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, és akkor rögtön nem lesz olyan idegen az egész. Nekem a csokikéregetés például sok, és a világ minden kincséért sem ülnék fél napig valami sminkes keze alatt, hogy én legyek a leghitelesebb ijesztő fej. Viszont tetszenek a töklámpások, mert nagyon hangulatosak a már korán sötétedő estéken (akkor is hamar esteledik ilyenkor, ha jövőre már nem lesz óraátállítás), szeretek DIY lakásdíszeket készíteni, vendégeket fogadni és sütőtökös ételeket enni - amiket egyébként a gyerekkor püréi után teljesen elfelejtettem és csak a halloween kapcsán fedeztem újra fel. Azt hiszem, a felnőttek is csak a bulialkalmat keresik és találják meg a halloweenben. Beöltözni, enni, inni, ijesztgetni nem csak a busójáráskor jó szórakozás, kapóra jön ez a plusz alkalom, hogy történjen velünk valami.
Ciki vagyok, ha én mégis kihagyom?
Dehogy! Nem kell részt venned semmi olyanban, amivel nem tudsz azonosulni, és a te szempontjaid is abszolút érvényesek. Főleg akkor érezheted zavarónak az egészet, ha megszoktad, hogy az évnek ez a néhány napja inkább a csendes emlékezésé, és számodra nem egyeztethető össze a vidám ünneplés ezzel az érzéssel. Ha így vagy vele, pár napig ne pörgesd a Facebookot és az Instát, mert biztosan rém ideges leszel a halloween események meghívóitól és a képektől, sőt az is lehet, hogy megorrolsz olyan ismerőseidre is, akiket egyébként kedvelsz. Töltsd úgy ezt a pár napot, ahogy neked jólesik, pihenj, emlékezz, vagy találd meg az elmúlás téma egyedi megközelítését valamelyik Tim Burton-filmben. A lényeg, hogy ne pazarold a mások szokásain való idegeskedésre az amúgy is rövid hosszú hétvégét, mert nem ér annyit az egész.
