A tiszta étkezés mozgalma, amely biztosan jó szándékúan és szép célokkal indult, mára jóval több kárt okoz, mint amennyi haszna van. Viszont léte teljesen érthető, hiszen a mai világban a megszokott étkezési környezet bizonyítottan megbetegít. Bee Wilson a Guardian hasábjain számtalan oldalról járta körbe a jelenséget elemzésében.
2014 tavaszán Jordan Younger haja csomókban kezdett hullani. "Nem menő" - állapította meg. Younger ekkor 23 éves volt, és meggyőződése szerint a lehető legegészségesebben táplálkozott. Gluténmentes, cukormentes, zsírmentes, gabonamentes, hüvelyesektől mentes, növényi alapú, nyers vegán étrend szerint. És The Blonde Vegan (A szőke vegán) néven életmódblogger volt, 70 ezer insta-követőjével egyike azoknak a New York-i ezreknek, akik a #cleaneating (#tisztaetkezes, #tisztaetel, stb) zászlaja alatt masíroztak. És bár semmiféle táplálkozástudományi képzettsége nem volt, mégis több, mint 40 ezer példányt eladott az általa kitalált ötnapos tisztítóprogramból, a 7500 forintért nyers, növényi diétát kaptak a vevők, ami főként zöldturmixból állt.
Csakhogy az egészséghez vezető módszerként árult diéta egyre betegebbé tette kitalálóját, aki a szuperegészségestől már nagyon távol állt: súlyos táplálkozási zavartól szenvedett. Ez az ortorexia, avagy az egészséges étel megszállottsága, amikor valakinek minden gondolatát kitölti, hogy kizárólag tiszta, tökéletes ételeket fogyasszon. Younger menstruációja leállt a nyers vegán diéta miatt, a bőre narancssárga lett a túlzásba vitt édesburgonya és sárgarépaevéstől - amelyek a szénhidrátbevitel önmaga számára kizárólagosan engedélyezett forrásai voltak.
Idővel Younger pszichológushoz fordult, és lassan szélesíteni kezdte táplálkozási repertoárját, például elkezdett halat is enni. És rájött, hogy a problémája nem a vegán étkezés volt, hanem az, hogy saját magát kényszerítette bele egy különösen szigorú és rendkívül korlátozott étkezési rendszerbe.
Ahogy lassacskán kigyógyult táplálkozási zavarából, a lány egy komoly dilemmával találta szemben magát: mit fognak az emberek gondolni? Mit gondolnak majd, ha megtudják, hogy A Szőke Vegán halat eszik? Követőinek végül egy "Miért távolodom el a veganizmustól?" című posztban magyarázta el történetét.
A poszt megjelenése után órákon belül elkezdtek áradni az üzenetek, amelyekben felháborodott vegánok követelték vissza a pénzt, amit Younger diétájára vagy éppen az oldalán kapható Oh-Kelkáposzta-Igen, és hasonló feliratú pólókra költöttek.
Ezresével vesztette el követőit, és a kapott gyűlölkodő üzenetek között jó pár halálos fenyegetés is akadt. Táplálkozási zavarának beismerésére sokan azzal reagáltak, hogy közölték, valójában egy dagadt tehén, akiben nincs elég önfegyelem a valóban tiszta étkezéshez.
A rendszer alapjai inognak
Étrendek és furcsa táplálkozási szokások azóta léteznek, amióta táplálkozás létezik. Csakhogy korábban ezek mindig olyanok voltak, mint az összeesküvés-elméletek: apró fodrok a tömegkultúra szélén. A tiszta táplálkozással viszont ez megváltozott, ez a módszer a normát magát kérdőjelezte meg, és hatalmas népszerűséget szerzett az elmúlt öt évben, amivel jóval többé vált, mint egy kis fodor.
A közösségi média erejével a clean eating mozgalom sokkal egyetemesebb téziseket fogalmazott meg, és ezekkel jóval nagyobb tömegeket ért el, mint korábban bármilyen modern táplálkozási rezsim.
Legegyszerűbb formájában a tiszta táplálkozás nem szól másról, mint arról, hogy "teljes értékű" és "nem feldolgozott" ételeket fogyasszunk, jelentsenek ezek a fogalmak bármit is. A clean eating bizonyos irányzatai vegánok, mások meghatározott húsok fogyasztását propagálják, lehetőleg vadhúsokét, megint mások pedig egy titokzatos csontlére esküsznek (amit mi levesnek hívnánk).
A tiszta táplálkozás először szerény volt és szimpi: kalóriák számolgatása helyett egyél annyiféle tápláló, otthon készült ételt, amennyit csak tudsz. De hamar kiderült, hogy tisztán enni több, mint táplálkozás: világnézet, amely egyre inkább azt sugallta, hogy a rendszer, amely szerint a többiek esznek nem egyszerűen hízlal, hanem tisztátalan is.
Egyszer csak, látszólag a semmiből keletkezett egy kókuszzsírból, megalapozatlan ígéretekből és spirálformára hámozott cukkiniből álló univerzum.
A múlt homályába vesző 2009-ben, James Duigan londoni konditeremtulajdonos, aki akkoriban Elle MacPherson személyi edzője is volt, kiadta Clean and Lean (Kb: Tisztán és karcsún) című könyvét. A tisztaevés korai úttörőjének elmondása szerint még háborúznia kellett a kiadóval, hogy olyan hozzávalók lehessenek a könyvben, mint a kelkáposzta vagy a quinoa, mert ezekről senki nem is hallott még korábban. Mára minden kisboltban tartanak quinoát, és a kelkáposzta pontosan olyan hétköznapi, mint a fejessaláta. "Ó, mennyire hiányzik az a kor, amikor a tiszta evés még azt jelentette, hogy nem túl sok mindennel csöpögtettem le magam" - tréfálkozott a közelmúltban Susie Boyt író.
Az étel nem piszkos!
A tiszta táplálkozás népszerűsödése azonban szinte azonnal berzenkedést is keltett. Nigella Lawson 2015-ben sokak véleményét mondta ki hangosan, amikor a tiszta étkezéssel - mint a testtel kapcsolatos fasizmus egyik ítélkező formájával - kapcsolatos ellenszenvéről beszélt, . "Az étel nem piszkos" - írta Lawson. A tiszta táplálkozást, mint az étkezési zavarok megalapozóját támadta Ruby Tandoh cukrász és többszörös szakácskönyvszerző is, akinek a Vice magazin számára írt cikkét tömegek osztották meg.
Mások arra mutattak rá, hogy az egészséges étkezés módszereként propagált mozgalom tudományos tévedéseken alapul. Az Amerikai Szív Alapítvány például arra hívta fel a figyelmet, hogy a tisztán evők által szentségként tisztelt kókuszzsír valójában nem rendelkezik bizonyított előnyökkel, az viszont ismert, hogy fogyasztása megemelheti a vérben az LDL ("rossz") koleszterin szintjét.
A BBC Horizon című műsorában Dr. Giles Yeo a cambridge-i egyetem genetikusa megvizsgálta, milyen tudományos bizonyítékokkal támasztják alá állításaikat a különféle tisztaevés iskolák, és az ártalmatlan receptektől a súlyosan károsig mindenfélét talált.
77 ezer dollár nem nagy ár a haldoklónak
Beszámolt például dr. Robert O Young lúgosító diétájáról, ami arra az elképzelésre épít, hogy a betegségeket a savas ételek fogyasztása okozza. Youngnak 77 ezer dollárt (több, mint 20 millió forintot) fizetett egy húszas éveiben járó, végstádiumos rákbeteg lány, foglalkozása szerint szerződéses katona az angol hadseredben, hogy Young "Ph-csoda farmján" kezeljék, többek között például avokádóból álló étkezésekkel, amelyeket Young Isten vajának nevez.
A lány még abban az évben elhunyt, Young pedig az esettől függetlenül börtönbe került, azért ítélték el, mert orvosi diploma nélkül végzett gyógyító tevékenységet. Miközben Young példája szélsőséges, annyi világos, fogalmazott Yeo a műsorban, hogy rengeteg wellnessguru építi rendszerét aggasztóan hamis alapokra.
Ahogy a tiszta étkezés körüli hírverésbe egyre több negatív hang keveredett, az #eatclean egyre több korai istennője próbálta meg újrapozícionálni saját magát - azt hirdetve, hogy többé már nem használják a tiszta szót, amellyel korábban a milliószámra adták el szakácskönyveiket.
Te még megeszed a krumplit???
Ella Mills - avagy Deliciously Ella étel-szakíró és vállalkozó, akinek kókusz-zab energiaszeleteit 1,79 fontért (kb 700 forint) vehetjük meg a brit közértekben, úgy nyilatkozott, hogy eredetileg a "tiszta" étkezés alatt nem értettek mást, mint természetes, valódi, nem feldolgozott ételeket. "Mára étrendet jelent, és felhajtást" - panaszkodott.
De akármennyire is cáfolható a tiszta étkezés koncepciója logikus érvekkel, akárhányan támadják is nyilvánosan, a trend nem mutatja kimúlás jeleit. A könyvesboltok szakácskönyves részlegén szétnézve látjuk, hány szerző ígér belső tisztaságot vagy külső szépséget. Még ha tudatosan nem is probáltunk meg soha "tisztán" étkezni, lehetetlen tökéletesen elkerülni a trendet, mert alapvetően megváltoztatta, hogy milyen ételek vesznek bennünket körül, és azt is, ahogyan azokról beszélünk.
Ma az Egyesült Királyságban több avokádót adnak el, mint narancsot. És döbbenetes mértékben nő a "tiszta étkezésbe" illeszthető alapanyagok iránti igény a boltokban. A korábban krumplis goffrit evő családok most alacsony szénhidráttartalmú sütőtök-goffrikkal kísérleteznek - vékonyra vágott tök, ami a goffrira emlékeztet. És bizonyos körökben éppoly természetességgel emlegetik a ragyogásunkat megteremteni hivatott dzsúzok és szmútik előállítására való Nutribullet turmixgépeket, mint a fakanalat.
Attól, hogy paranoid vagy, még lehet, hogy üldöznek
De miért ilyen nehéz elpusztítani a tiszta étkezést? Hadley Freeman egy cikkében az igazság utáni kultúra egyik termékének nevezte, amelynek hívei nem nyitottak - vagy éppen kifejezetten ellenségesen reagálnak - a tényekre és szakértőkre. De ahhoz, hogy megérthessük, hogyan vethette meg lábát a tiszta étkezés ilyen erővel, először is azt kell felfognunk, hogy milyen rémisztő dologgá vált a táplálék a modern világban élő emberek milliói számára. Nem az az érdekes kérdés, hogy butaság-e a tiszta étkezés, hanem az, hogy miért hisz benne rengeteg kifejezetten intelligens ember.
Nem a mienk az első generáció, amely undorodva nézi egészségtelen táplálkozási környezetét, és arra végyik, bárcsak helyettesíthetné valamivel, amit tökéletesen biztonságos megenni.
Az 1850-es években egy Arthur Hill Hassal nevű brit kémikusnak meggyőződésévé vált, hogy London teljes élemiszerellátása toxinokkal szennyezett és az ételeket hamisítják. És ráadásul igaza is volt.
Viszont mi ismét olyan korban élünk, ahol a félünk a hétköznapi ételtől, amelynek megbízhatónak, táplálónak kellene lennie. De a Viktoriánus koriakkal ellentétben mi nem attól félünk, hogy kamukávét kapunk, hanem attól, hogy az egész rendszer árt nekünk, olyan módon, amit nem is teljesen látunk át.
A wellness-szakácskönyvek egyik legnagyobb varázsa az, hogy elhitetik, segítségükkel újra félelem vagy bűntudat nélkül ehetünk.
A kiindulópont az, hogy a jelenlegi, elterjedt étkezés lassan megmérgez bennünket. "A ma kapható ételek többsége tápérték szempontjából szint alatti" - írták a Hemsley nővérek, a tápanyag-gazdag táplálkozás legtöbb könyvet értékesítő bajnokai. És nehéz azzal nem egyetérteni, hogy a modern táplálkozás valóban szint alatti, még ha nem is osztjuk a Hemsey nővérek véleményét, akik szerint a megoldás erre az, ha elbúcsúzunk minden gabonától.
"Minden diétában, minden irányzatban ott lapul az igazság néhány magja, ami köré aztán egy nagy burkot szőttek kitalációkból. Ezért olyan vonzóak" - állítja Giles Yeo. A tiszta étkezés, akár így nevezzük, akár nem, talán a legjobban úgy magyarázható, mint egy nem működő megoldás egy még sokkal kevésbé működő táplálkozási ellátó rendszer problémáira; a tisztaság álma egy mérgező világban.
Ha bemegyünk egy modern szupermarketbe, a sorokból sós, olajos rágcsák és cukros gabonapelyhek támadnak ránk, "kenyér", ami nem látott sem kovászt, sem kelesztést, olcsó, édes italok, és embertelen körülmények között tartott állatok húsa.
A háborút követő évtizedekben a világ szinte minden országa átment a Barry Popkin táplálkozástudományi professzor által "táplálkozási változásnak" nevezett folyamaton, amelynek eredménye a cukorban, húsban, zsírban, sóban, finomított olajokban és döbbenetes mértékben feldolgozott ételekben gazdag, míg zöldségekben szegény nyugati táplálkozás lett.
A korábbi generációk éhségét a gazdag, nemzetközi vállalatok tápanyagszegény ételek svédasztalával váltották fel, az édes italok és kényelmünket szolgáló ételek gyerekkorunktól arra tanítanak, hogy még többet akarjunk belőlük.
Amerre pedig ez a táplálkozási minta terjedt, nyomában a drámai mértékben romló egészség, az egyre több allergia és rákos megbetegedés járt.
A jómódú országokban pedig egyre többen kezdtek érthető módon félni a modern élelmiszeripar termékeitől és annak testünkre gyakorolt hatásaitól, a kettes típusú cukorbetegségtől az elhízáson, a szívbetegségeken át olyan, az étkezéssel is összefüggésbe hozható problémákig, mint az Alzheimer kór, vagy éppen a köszvény. És ez független attól, hogy ezek az emberek szerettek-e volna fogyni vagy sem.
Amikor a hétköznapi étkezés rendszerétől betegek lesznek az emberek, nem meglepő, ha egyre többen keresünk más módszereket, amelyekkel megvédhetjünk magunkat a káros hatásoktól. És a táplálkozás körüli kollektív szorongást csak tovább mélyítette, hogy egyre inkább úgy tűnt, az elterjedt tudományos nézetekben sem lehet megbízni. Ezek az úgynevezett tudósok először azt mondták, hogy ne együnk zsírt, aztán azt, hogy ne együnk cukrot, eközben pedig a fejlett világ polgárai csak egyre kevésbé lettek egészségesek. Mit mondanak ezek az úgynevezett tudósok legközelebb, és miért kéne azt elhinni nekik?
A szorongásnak és bizonytalanságnak ebbe a légkörébe léptek be az új guruk, akik csodálatosan egyszerű és megnyugtató módon közölték, ha ezt és ezt esszük, és ettől újra energikusak és egészségesek leszünk. Azért nagyon nehéz pontosan rámutatni, mikor kezdődött a tiszta étkezés mozgalma, mert ez nem egy meghatározott diéta, hanem egy olyan gyűjtőfogalom, amelyen számos korábban létező diétából kölcsönzött ezt-azt, itt egy kis paleo, ott egy kis Atkins, amibe még beledobunk egy keveset a hatvanas évek makrobiotikus irányzataiból, csak az íze kedvéért.
Aztán, a kétezres évek elején két eltérő, de egymással rokon változat nyert teret az Egyesült Államokban - az egyik kulcsfogalma a "valódi" étel, a másiké a "méregtelenítés" volt. És ahogy a tisztaság fogalma beszivárgott az étkezés világába, csak idő kérdése volt, mikor lepik el az Istagramot az irányzat híveinek művészien megkomponált zöld turmixai és szivárványos salátái.
Ez nem étel, ez életfelfogás
A tiszta evés 2007-ben még visszafogott volt, ekkor jelent meg a kanadai fitneszmodel Tosca Reno könyve, a The Eat-Clean Diet (kb: az egyél tisztán étrend). Ebben Reno leírta, hogyan fogyott 34 kilót és lett egészségesebb egy olyan étrenddel, amelyben mellőzte a túlságosan is finomított és feldolgozott ételeket, különösen a fehérlisztet és a cukrot. Egy tipikus Reno-menü mondjuk pirított csirke lenne zöldségekkel és barna rizzsel, vagy mandulás-datolyás keksz egy csésze teával. A The Eat-Clean Diet sok szempontból nem kínált mást, mint a korábbi szakácskönyvek tucatjai: sok zöldség, normális méretű adagok, otthon készülő étel. A különbség - avagy a zseniális hozzávaló, ahogy Anthony Warner nevezte - az volt, hogy Reno mindezt úgy tálalta, mint életfelfogást, filozófiát.
Eközben lassan megindult a tiszta evés második hulláma, amelynek zászlóvivője a korábbi urugay-i kardiológus Alejandro Junger könyve, a Clean: The Revolutionary Program to Restore the Body’s Natural Ability to Heal Itself (kb: Tisztán: a forradalmi program, ami helyreállítja a test öngyógyító képességét) lett, amely az után jelent meg, hogy Gwyneth Paltrow saját weboldalán méltatta Junger detox-programját.
És Junger rendszere már sokkal szigorúbb volt, mint Renoé. Az első hetekben ugyanis szigorú diétát követelt meg, amely főképp folyadékokból állt, és teljesen kizárta a koffeint, alkoholt, a tejtermékekeket, a cukrot, a burgonyafélék családjába tartozó összes zöldséget (mint például a paradicsom és a padlizsán is), a vörös húst (amely Junger szerint belül elsavasít). Junger egy főképpen otthon előállított dzsúzokból és levesekből álló étrendet javasolt, vagy, saját, megvehető turmixporait. A méregtelenítő szakasz után Junger azt tanácsolta, hogy nagyon óvatosan vezessük vissza a "mérgező ingereket", mint a búza ("az allergiák hagyományos kiváltója") vagy a tejtermékek ("savasító típusú ételek").
Minden mérgező, ami ehető?
Junger könyvét olvasva az az érzésünk támad, hogy a világon az összes ehető dolog mérgező. Mégis, ahogy Hassall esetében, úgy Jungernél is a félelmek jó része igazolható. Junger orvosként ír, akinek első kézből származó tapasztalatai vannak arról, hogyan köthető a táplálkozás a szív- és érrendszeri betegségekhez, a cukorbetegséghez vagy éppen az autoimmun betegségekhez.
A könyv tele van olyan emberek eseteivel, akik Junger detox diétáját követték, és könnyebben, vékonyabban, és boldogabban jöttek ki a végén. "Kinek javasolt ez a program?" - teszi fel a kérdést Junger, és így válaszol: "Mindenkinek, aki modern életet él, modern ételeket eszik egy modern világban."
Az orvostudomány cserbenhagyott minket
Az elmúlt 50 évben a hétköznapi orvostudomány döbbenetesen vak volt azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet játszik a táplálkozásunk az egyre betegebb társadalom létrejöttében. Amikor a tiszta étkezés mozgalom elindult, tömegek nevében beszélt, akik addigra világosan érezték, hogy a hagyományos étkezés megbetegítette őket, túlsúlyosak lettek, fejfájósak a stressztől, és a hagyományos orvoslás nem tudott rajtuk segíteni. Mivel az orvosoktól nem kaptak táplálkozási útmutatást, logikus volt, hogy maguk kezdtek kísérletezni, mi történik, ha kiiktatják életükből ezt a tápanyagcsoportot vagy azt.
2009 és 2014 között több, mint kétszeresére nőtt az olyan amerikaiak száma, akik annak ellenére nem fogyasztanak glutént, hogy nem szenvednek cöliákiától. Divatos lett a növényi tejek teljes arzenálja zabtól a manduláig. Laktózérzékeny és vegán emberek számára a tiszta étkezés divatja sokkal hozzáférhetőbbé tette a megfelelő alaponyagokat, amelyekért korábban speciális boltokba kellett zarándokolniuk. Ami nem lett hozzáférhető az a megbízható információ a féligazságok és a teljes kamuk tengerében.
Anne Dolamore, a Grub Street független szakácskönyvkiadó tulajdonosa igazán közelről nézte végig, milyen gyorsan és milyen drasztikusan változtatta meg az egészséges szakácskönyvek piacát az #eatclean. Dolamore 1995 óta adott ki egészséges táplálkozásról szóló receptkönyveket, amikor a "mentes" étkezés egy icicpici szubkultúra volt. Dolamorenak már ebben a pre-google korban meggyőződése volt, hogy az étel gyógyít, és hogy a megbízható szerzők tollából származó, speciális diétákról szóló könyvek hasznosak lehetnek. Kiadója 1995-ben adta ki a The Everyday Diabetic Cookbook (kb: Cukorbetegek szakácskönyve a mindennapokra), amelyből több, mint 100 ezer példány fogyott el az Egyesült Királyságban. 1998-ban ezt egy másik sikeres könyv követte, amely búza- és gluténmentes hétköznapokhoz kínált segítséget.
Aztán 2012-ben a wellness szakácskönyvek piaca teljesen átalakult, Natasha Corrett és Vicki Edgson Honestly Healthy (kb: Őszintén egészséges) könyvének meglepetésszerű sikerével, amelyből 80 ezer példány fogyott. Louise Haines, egy másik angol szakácskönyvkiadó szerint korábban a sütéssel kapcsolatos könyvek taroltak, ám az a divat egyik pillanatról a másikra meghalt, és átadta helyét a cukormentes szakácskönyveknek.
Anne Dolamore pedig elképedve nézte, ahogy
a szőke, vékony "szaktekintélyek" végtelen serege egyre csak ontja a bestseller szakácskönyveket,
holott legtöbbjük nem alapozta étrendjét másra, mint saját, nem is különösebben bőséges tapasztalatára. Junger és Reno megalapozta a tiszta evés globális divatját, a közösségi média és az internet pedig befejezte a munkát. A legnagyobb példányszámban eladott angol clean eating szakácskönyvek szerzői gyakorlatilag mindannyian bloggerként vagy instagrammerként kezdték, legtöbbjük csinos, szőke, a húszas éveiben jár, és őszintén hiszi, hogy az általa feltalált étrend miatt gyógyult ki valamilyen krónikus betegségéből.
Mindegyik bármit is érő wellnessgurunak megvan a saját sztorija arról, hogyan változtatja meg az evés az életét. "Az ételben megvan az erő, ami képes összetörni téged" - írta 2014-es Eat. Nourish. Glow. című 200 ezer példányban eladott sikerkönyvében Amelia Freer. Freer, a Walesi herceg elfoglalt személyi asszisztenseként arra lett figyelmes, hogy a túl sok sajtos pirítóstól és "gyári kajától" a pocakja úgy nézett ki, és olyan érzést is keltett, mint ha lenyelt volna egy focilabdát. Amikor felhagyott a "feldolgozott" és előre elkészített ételekkel, a gluténnal és a cukorral, Freer állítása szerint megtalálta a titkot, amivel fiatalabbnak nézett ki, és egészségebbnek érezte magát.
A partvonalról a fősodorba
A talán legismertebb átváltozós történet Ella Millsé, akit az Instagramon több, mint egymillióan követnek. 2011-ben Millsnél posturális tachycardia szindrómát diagnosztizáltak, egy betegséget, amelyre jellemző a szédelgés és az erős fáradtság. Mills azt követően kezdett ételekről posztolni, hogy felfedezte, közérzete rengeteget javult, amikor cukorban bőséges étketését "növényi alapú, természetes ételekre" cserélte. Mills, aki korábban modell volt, elérte, hogy a mentes étkezés ne nyomorúságos, lemondásokkal teli siralomvölgy legyen, hanem mélységesen inspiráló. Amikor első szakácskönyve megjelent, masszív rajongótábora 32 ezer példányt vett belőle a legelső héten.
És a partvonalon töltött évek után az egészséges táplálkozás hirtelen a tömegek érdeklődésével találkozott. 2016-ban az Amazon 20 legnépszerűbb szakácskönyve közül 18 az egészséges étkezéssel foglalkozott. Ironikus, hogy eközben az olyan, szakmailag megbízható, alapos munkával elkészített "egészséges" szakácskönyvek, mint amiket Dolamore is kiadott, már nem voltak annyira kapósak. A könyvesboltokban annyi lett az egészséges szakácskönyv, hogy már szerzőik is úgy érezték, hogy túl sok van belőlük.
Na de várjunk csak.
Nem inkább ünnepelni kéne a clean eatinget, amiért képes volt a céklát és a kelkáposztát is kívánatossá tenni?
Az Egyesült Királyságban például a cékla forgalma két év alatt 20 százalékkal emelkedett 2013 és 2015 között. Sokan azzal érvelnek, hogy a fejlett országokban, ahol a legtöbb ember megdöbbentően silány koszton él, túl kevés zöldséget és túl sok cukrot fogyasztva, az egészségnek és az étkezésnek ez az új szövetsége valójában egy jó irányzat magvait vetette el.
Giles Yeo - aki a BBC-s műsorának egyik adásában Ella Mills-szel is főzött egy fűszeres-édesburgonyás ételt - úgy fogalmazott: az általa kipróbált receptek valójában "ízletes és menő, zölségekből készült fogások" voltak. De miért nem képesek ezen könyvek szerzői - teszi fel Yeo a kérdést - egyszerűen azt mondani, hogy "csináltam egy szuper vega szakácskönyvet", és ennyinél megállni, és nem mindenféle hatalmas dolgokat állítani a zöldségek hatalmáról és és egészségmegőrző/betegségmegelőző hatásáról? Onnantól büdös a történet, hogy az egészet becsomagolják áltudományba - véli Yeo. Ha hazugságokra alapozol valamit, amiatt az emberek extrém dolgokat fognak csinálni, és ez az a pont, amikor már ártalmassá válik a dolog.
Nem alapíthasz új vallást azzal, hogy "kiadok egy remek vegetáriánus szakácskönyvet", ahhoz valami sokkal erősebb kell. A képzelet biztonsága, édesen suttogva. Őröld apróra ezt a karfiolt, és különleges, szénhidrátmentes rizst kapsz. Kerüld el a cukor minden formáját, és a bőröd ragyodni fog!
Sok egyéb mellett a tiszta táplálkozás világhódítása rámutat arra is, hogy mi, milliószámra mennyire elveszettek és sérülékenyek vagyunk az étrendünkkel kapcsolatban, és mennyire elveszettnek érezzük magunkat a testünkkel kapcsolatban. Annyira nincs biztos pont az életünkben, hogy bizalmunkba fogadunk bármilyen mestert, aki megígéri, hogy mi is jóvá és tisztává válhatunk.
Ezek nem is valami jó szabályok
Egyre világosabb, hogy minden jó szándéka ellenére a tiszta étkezés mozgalma valódi károkat is okozhat, az igazságnak és az embereknek egyaránt. Az elmúlt másfél évben - mondja Renee McGregor dietetikus - mindenki, aki étkezési zavarral jött a klinikánkra, a tiszta étkezést követi vagy tervezi követni.
Orthorexia című új könyvében McGregor arról is ír, hogy bár az étkezési zavarok sokkal régebben vannak jelen, mint a #tisztaétel trend, az étel-szabályok (mint pl. a ne egyél tejterméket vagy a kerüld el a gabonákat) könnyen válhatnak a korlátozott ételbevitel álcázóivá. Ráadásul ezek nem is valami jó szabályok, tekintve hogy megalapozatlan, tudománytalan állításokon alapulnak.
Vegyük például a mandulatejet, amit tömegek a tehéntej fölött álló alternatívaként tartanak számon. McGregor szerint viszont nem sokkal jobb, mint egy adag drága víz a literenkénti 0,1 grammos fehérjetartalmával, szemben mondjuk a tehéntej 3,2 grammos adatával.
De egyre többször találkozik azzal, hogy nehezen tudja meggyőzni a hozzá fordulókat, hogy rosszabb, ha étkezésüket ilyen "tiszta ételek" korlátai közé szorítják, mintha kiegyensúlyozottan, változatosan, "megszorításmentesen" ennének, és nem kapnának pánikrohamot az időnként egy fagyi vagy csoki gondolatától.
Csak növeli a szakadékot
A #tisztaétel a különböző társadalmi csoportok közül azt a jómódú réteget találta meg, akik addig is az átlagnál egészségesebben ettek, és az Intagram-istennők számukra a táplálkozási tökéletesség új célját hozták létre. A többieknek viszont az eddiginél is elérhetetlenebbé tette azt. Az egyéltisztán könyvek csillogó borítói mögött kegyetlen pénzügyi limitek húzódnak: aki nem engedheti meg magának a búzafüvet vagy a spirulinát, az sosem élhet tökéletesen jól.
A mozgalom képviselői azt sugallják, apró lépésekkel nem lehet jelentős pozitív változásokat elérni. Ha azt hiszed, nem lehetsz egészséges, ha nem kizárólag zöldséget eszel, akkor nem tudatosodik benned, hogy valójában jelentős, mérhető pozitív hatásai vannak, ha zöldség-gyümölcs adagunkat nulláról kettőre emeljük naponta.
A #tisztaétel egyik legnagyobb bűne az, hogy azt sugallja: mindent vagy semmit - amiből az emberek legnagyobb részének, ahogy általában és másban is, megint csak a semmi jut.
