A híres fénykép készítésének történetét és a megörökített fiatal pár sorsát kutatta Kékesi Attila 2006-os dokumentumfilmje, A forradalom arca – Egy pesti lány nyomában, melyben a rendező és kutatótársai, Balázs Eszter történész és Phil Casoar francia újságíró egészen Ausztráliáig jutottak a rejtély felderítése során.
Ausztráliáig követték a pesti lány sorsát
A francia lap tudósítása alatt négy név szerepelt, köztük két fotóriporter, Jean-Pierre Pedrazzini és Franz Goëss – az ikonikussá vált fényképről sokáig azt hitték, a Köztársaság téren halálos lövést kapott Pedrazzini munkája, Kékesi és kutatótársai azonban a Paris Match egykori igazgatójának lánya segítségével kiderítették, hogy valójában az amerikai sztárfotós, Russell W. Melcher kapta lencsevégre a fiatal forradalmárokat. Melcher elárulta, hogy a fotó egy másik változata az olasz Epoca magazinban is megjelent, a lap munkatársai pedig később egy osztrák menekülttáborban újra ráleltek a lányra, akiről kiderült, hogy Jutkának hívják és szövőnő, a fényképen mellette álló fiú, Gyuri – aki valószínűleg a szerelme volt – pedig menekülés közben meghalt.
Jutkát végül sikeresen azonosította egy férfi, Mlinárcsik Mihály, aki az eisenstadti menekülttáborban találkozott vele: Sponga Julianna tizenkilenc éves volt a forradalom idején, szüleivel és három bátyjával Tatárszentgyörgyről költözött a fővárosba, Csepelen dolgozott szövőnőként, de sem az unalmas gyári munkát, sem az otthoni légkört – ahol erőszakos, alkoholista apja olykor elverte – nem élvezte túlságosan, inkább bandákba verődve lófrált az utcákon, a rendőrség háromszor is bevitte csavargásért. A forradalomba is bandázó ismerősei révén keveredett bele, és velük együtt sikeresen Ausztriába szökött, ahol a fotó miatt már bizonyos hírnévnek örvendett menekülttársai körében – ez viszont azt is jelentette, hogy nem térhet haza Magyarországra, a hatóságok ugyanis szintén azonnal felismernék.
A menekülttáborból Svájcba, Neuchâtelbe vitte az útja, néhány évig a helyi szövőgyárban talált munkát, a szigorú svájci légkör azonban nem volt ínyére a vagány pesti lánynak és a francia nyelvvel is meggyűlt a baja, ezért 1961-ben búcsú nélkül Ausztráliába távozott – ezt már Julianna egykori udvarlójától, illetve munkatársnőjétől tudta meg a stáb. Melbourne-ben kötött ki, ahol hamarosan férjhez ment egy magyar bevándorlóhoz, és állampolgárságot kapott – a párnak két fia született, de kapcsolatuk nem volt örömteli, Jutka nem lelt boldogságra az apjához hasonlóan autokratikus férfi oldalán. A pár egy ízben komoly lottónyereményre tett szert, de ezt sem tudták hasznos módon elkölteni, a pénznek hamar odalett.
Julianna felszolgálóként dolgozott – a rendőrségi iratok szerint egyszer egy lopási ügybe is belekeveredett –, végül 1990-ben, 53 évesen hunyt el torokrák következtében, így a stáb személyesen már nem tudott vele találkozni. Halálát követően a család szétesett, két fia és apja elhidegültek egymástól, mint az a filmbeli interjúkból kiderül. A hazai nyomozók – akik számos forradalmárt juttattak börtönbe az októberi események idején készült fényképeket átvizsgálva – sohasem tudták azonosítani a Paris Match fotóján szereplő párt, később Hollósi Ervin ellenforradalmi könyvében „Fegyvert ragad az alvilág” képaláírással jelent meg a híres felvétel, természetesen alaposan – és szándékosan – félreértelmezve a jelenetet.
Sorozatunk előző részében a New York-i felhőkarcoló tetején ebédelő munkásokról készült híres kép történetének jártunk utána.
