Versacéval támad a divat Ikeája

Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy a H&M svéd! Én legalábbis meg voltam róla győződve, hogy német, pedig nem. Az olcsó divat Ikeáját 1947-ben alapította egy svéd vállalkozó, Erling Persson, és eredetileg Hennes volt a neve, ami annyit tesz svédül, „nőknek szánt“. Huszonegy évvel később Persson, akinek addigra már több sikeres butikja működött Hennes néven, felvásárolta egy Mauritz Widforss nevű horgász- és vadászellátó készleteit, így lett Hennes und Mauritz a cég neve, termékskálája pedig férfi- és gyermekruhákkal egészült ki. Utóbb a globális márkaismertségért folytatott küzdelem keretében egyszerűsítették a brandet, így

H&M lett a hivatalos neve.

A „divatos ruhákat olcsón“ stratégia a cég alapítása óta elképesztően sikeres. A hetvenes években megkezdték nemzetközi terjeszkedésüket, mely azóta is tart: a H&M-nek jelenleg 38 országban 2206 boltja van, és csak idén 243 új boltot nyitottak világszerte.

Világszerte 87000 ember dolgozik a H&M-nél, ami néhány ezerrel több, mint Szombathely teljes lakossága. Németországban a legerősebb a cég jelenléte: ott 377 üzlettel képviseltetik magukat, és arról a piacról származik globális forgalmuk negyede is. Hiába büntet a recesszió már lassan harmadik éve, a H&M minden évben növel egy kicsit nyereségén.

Vége az egyestés ruhák korának

Kritikusai azzal vádolják a svéd márkát, hogy olcsó, ám nem túl tartós ruháival pazarlásra csábítja a vásárlókat, akik szívfájdalom nélkül kidobják a tavalyi kollekció darabjait, miután beszerezték az újakat. A válság azonban visszafogta a vevők költekezését is, így már nem divat új ruhát venni a céges bulira. Eldobható darabok helyett egyre többen választanak drágább, de tartósabb ruhákat. Ismét népszerűek az öko-tudatos darabok, a reciklált alapanyagú vagy környezetbarát módon gyártott ruhák. A H&M is igyekszik megfelelni ezeknek az elvárásoknak: 2004 óta biopamutból készült termékeket is árulnak, idén áprilisban pedig olyan műszálas ruhákat dobtak piacra, melyek alapanyaga hulladék textilből és műanyagpalackból származik. A cég, mely a világ egyik legnagyobb pamutfelvásárlója, igyekszik fenntartható módon termelt alapanyagokat beszerezni, és például nem vásárol olyan liba- és kacsatollat, melyet élő állatról fosztottak le, termékeiben pedig nem használ valódi szőrmét, csak műszőrmét. Tavaly télen hatalmas botrány kerekedett, amikor egy szemfüles New York-i járókelő észrevette a H&M egyik manhattani boltja előtt halmozódó szemeteszsákokat. Mint kiderült, a bolt alkalmazottai tapétavágó késsel összevagdosták és kidobták az el nem adható ruhákat, miközben a város hajléktalanjai mínusz tíz fokos hidegben dideregtek az utcán. A cég szerint csak egyedi esetről volt szó, a H&M pedig nagy segélyszervezeteknek adja minőségi hibás ruháit, évente mintegy félmillió darabot.

Luxusmárkák fillérekért

Míg az olcsó divatcégek általában a nagy divatházak következő szezonra tervezett kollekcióit másolják le és dobják piacra rekordidő alatt, a H&M igazi nagy húzása az volt, amikor híres tervezőket kértek fel az együttműködésre. Melyik nő nem őrülne meg egy 99 eurós Jimmy Choo H&M szandálért, amikor a tervező saját lábbelijei 500 eurónál kezdődnek? Elsőként Karl Lagerfeld volt az, aki külön kollekciót tervezett a H&M-nek 2004-ben. Azóta többek között Stella McCartney, Roberto Cavalli és Madonna is együtműködött a divatcéggel, többnyire hatalmas sikerrel, most pedig Donatella Versace tervezett új kollekciót a H&M-nek. Pár éve a Comme des Garçons-kollekció debütálása kapcsán Japánban 12 órán át álltak sorban a rajongók a bolt előtt, és pillanatok alatt elkapkodták a ruhákat. Londonban is alig egy óra alatt elfogyott a teljes kollekció, volt, aki az egyik ruhából megvette az összes példányt. Valószínűleg a hozzá hasonló eBay-viszonteladók miatt vezette be a cég a mostani Versace-debütálásra azt a szabályt, hogy egy vásárló egy ruhából csak egyetlen darabot vehet, egyetlen méretben, és összesen csak tíz percig lehet az üzletben.