Szerencsére egyre többen ismerik fel annak fontosságát, hogy a felkar edzése során a látványos bicepsz mellett a méltatlanul hanyagolt, ám felettébb macerás tricepsz erősítését is el kell végezni. Azon túl, hogy senki nem szereti az „integetőizmot”, több érv is van amellett, hogy a felkar feszítő izmának fokozott figyelmet szenteljünk.
- A tricepsz akkor dolgozik, ha a könyököt feszítjük, azaz kinyújtjuk. Ezzel ellentétesen ha a könyököt hajlítjuk, akkor a bicepsz összehúzódik (dolgozik), a tricepsz a felkar másik oldalán megnyúlik. Azonnal látszik, hogy a mindennapokban ez utóbbi gyakoribb (gondoljunk az emelésre, a cipekedésre a gravitáció ellenében), így a bicepsz jellemzően erősebb, míg antagonistája, a tricepsz túlnyúlik és gyenge marad.
- Minél inkább a gyenge tricepsz helyett a könnyen edzhető és erősebb bicepszet dolgoztatjuk – ráadásul még edzéseinken is azt vesszük előtérbe –, annál inkább felborul az izomegyensúly a bicepsz javára. Ezáltal pedig a sérülékenységen túl a vállízületi mobilitás csökkenésével is szembe kell néznünk.
- Amennyiben ütővel végzett sportokat, labdasportokat vagy felsőtestfókuszú sportokat végzünk, teljesítményünk javulásához szükségünk lesz az edzett, ruganyos felkarizmokra.
A mai Dívány-edzésvideóban három gyakorlatot mutatunk be tricepszre, méghozzá henger használatával. Hogy miért épp a henger?
A hatékony felkaredzés során három célunk van. Ha ezekből bármelyik hiányzik, érdemes végiggondolni, mit kellene másként csinálnunk:
- Növelni az izom erejét: azaz lehetővé tenni, hogy egyre nagyobb ellenállás ellenében is tudjon dolgozni, teljesítménye fokozatos növelésével.
- Javítani a mobilitást: ezen a ponton már lényegessé válik az optimális izomegyensúly kialakítása, hiszen a diszbalansz nem csupán túlterhelést vagy sérülést okozhat, hanem korlátozza az érintett ízületek mozgásterjedelmét, esetünkben a váll- és könyökízület rovására mehet a gyenge vagy inaktív tricepsz.
- Biztosítani az izom ruganyosságát: egészséges működéséhez a megfelelő regeneráció ugyanúgy szükséges, mint a tónus optimalizálása. Ennek része a megfelelő SMR-eszközökkel történő fascialazítás, esetleg masszázs vagy nyújtás is.
A felkar erős, ruganyos izmai nem csupán az érintett ízületek mobilitását biztosítják, hanem ideális esetben a stabilizációt is. Itt jön a képbe a henger mint instabil eszköz, amely a megszokott edzést új szintre emeli azáltal, hogy az ízületeket körülvevő izomzatot tréningezi a stabilizációra. A propriocepció az a képességünk, melynek révén érzékeljük testünk helyzetét a térben, s ez az információ az agynak továbbítva elég pontos és részletes ahhoz, hogy az agyunk kiadhassa a következő utasítást mozgatórendszerünknek a helyzet megváltoztatására. Ezeket a neuromuszkuláris kapcsolatokat lehet építeni azzal, ha edzéseink során a stabil helyzetek helyett instabil körülményeket teremtve fokozzuk az idegvégződések és agy közötti kommunikáció gyakoriságát és sebességét. A vállízület stabilitásának hasznát látjuk a mindennapok tevékenységei során (pl. gyerek emelgetése), a választott sportágunkban jeleskedvén, de a klasszikus súlyzós edzések során is, ha nagyobb terhelés éri.
Három gyakorlatot mutatunk be a The Stage nonstop táncstúdióban, amelyek remekül ötvözhetők edzéseinkbe, akár csupán az ülőmunka ártalmai ellen küzdünk, akár keresztedzéseket végzünk teljesítményünk javítása érdekében.
1. Klasszikus tricepszes karhajlítás, azaz tolódzkodás
Az alaphelyzethez ülésben helyezkedünk el, a tenyereket a vállaink vonalában tesszük le, tricepszkartartásban, azaz az ujjak a testünk felé néznek. A könyökök hátrafelé néznek. Figyelünk rá, hogy a tenyér támasztópontjai legyenek a henger legmagasabb pontján, csuklónk ne csússzon a henger görbülete mögé.
A kar hajlításával egy időben csípőnk függőleges mozdulattal közelítsen a matrachoz, ne húzzon el a sarkak irányába.
A feltolás fázisban a könyökünk változatlanul hátrafelé nézzen, ne engedjük ki őket oldalirányba.
2. Lábemelés bölcsőtartásban, karhajlítással
A gyakorlatot részletesen bemutattuk már henger nélkül korábban, érdemes felidézni a részletekért. Amennyiben hengerrel nem tudjuk biztonságosan kivitelezni, előbb térjünk vissza az alapváltozathoz!
3. Fordított plank
A klasszikus lefelé néző plankekhez képest egy szokatlan, és valljuk be, nem könnyű gyakorlat. Tipikus példája annak, hogy miért preferáljuk a könnyebben kivitelezhető, bicepszalapú plankvariációkat, melyekben az elülső izomláncolat dolgozik – holott testünknek jellemzően épp erre a fordított helyzetre lenne szüksége. Amennyiben ezt a gyakorlatot szépen nyitott mellkassal, mobilis vállízülettel végre tudjuk hajtani, igazán ideje a hengerrel fokozni a kihívást!
Ha a fenti gyakorlatokban az ízületeink nem bírják el a testsúlyunk terhelését – főleg a vállunk, könyökünk, csuklónk –, forduljunk edzőhöz vagy mozgásterápiás szakemberhez, aki feltárja a probléma okát, és segít a számunkra megfelelő gyakorlatokkal a vállízület és környező izmok kondíciójának javításában.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
