A diéták, csodatabletták, fitneszcsomagok, tisztítókúrák – nem csak az amerikaiak költenek el vagyonokat fogyókúrás termékekre. Régóta a kultúránk mindenütt jelen lévő üzenete, hogy a kisebb ruhaméret boldogabbá, vonzóbbá és magabiztosabbá tehet bennünket, mindez sokunkat arra késztet, hogy a fogyókúrának egyfajta romantikus mázt adjunk, mint a mesékben: az emberek gyakran azt képzelik, hogy a fogyással varázsütésre átalakul az életük.
De a HealthLine oldalán megjelent kutatások szerint a fogyókúrának van egy sötét oldala is.
A fogyókúra elbizonytalanít
Egy 2013-as tanulmány, amelyet az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói végeztek, azt találta, hogy amikor az egyik partner lefogyott, azt megszenvedte a kapcsolatuk. Rávilágítottak arra az alapvetően nem túl meglepő tényre, hogy a nem fogyókúrázó partner féltékenyebbnek és bizonytalanabbnak érezte magát a párkapcsolatban. Kicsit érdekesebb, hogy az is feszültséget szült, amikor más-más céllal kezdett fogyókúrázni a pár két tagja.
Más kutatások arra figyelmeztetnek, hogy a fogyás ronthatja az emberek hangulatát. Egy, a Business Insider által idézett tanulmány felfedezte, hogy
azok a személyek, akik négy év alatt testsúlyuk 5 százalékát veszítették el, nagyobb valószínűséggel érezték magukat depressziósnak, mint azok, akik ugyanezen idő alatt megtartották testsúlyukat.
„A fogyásra való törekvés károsabb, mint maga a túlsúly” – mondja Linda Bacon, PhD, a davisi Kaliforniai Egyetem táplálkozási szakértője, a Health at Every Size című könyv szerzője.
Bacon szerint a fogyókúrák azt követeli meg az emberektől, hogy ne bízzanak többé a testük üzenetében, ami egészségkárosodáshoz vezet.
„Van egy nagyszerű szabályozórendszerünk, amely képes eligazítani minket abban, hogyan táplálkozzunk jól, és a fogyókúra kikapcsolja ezt a rendszert” – mutat rá.
A fogyókúrától rosszabbul érezhetjük magunkat
Az évekig tartó diétázás csak rontott a 49 éves kaliforniai nő, Elijah Selby önbizalmán. Selby számos fogyókúrás módszert kipróbált, mire rájött, hogy boldogtalansága abból fakad, hogy nem érzi magát elég jónak.
„Megszeretni a saját testemet, na az egy küzdelmes út volt” – gondolkodik el. Selby éveken át számos fogyókúrás tervet kipróbált, de ahogy a kilók leolvadtak róla, nem jobban, hanem rosszabbul érezte magát.
„Diétáztam, lefogytam, aztán megint szörnyen éreztem magam. Ez kimerítő volt.” Férfiak és nők millióihoz hasonlóan Selby is azt hitte, hogy a fogyás önbizalom-növelő: „Az emberi értékemet a testem méretétől tettem függővé.”
Csak a fia születése után döntött úgy, hogy életmódot vált. Ahelyett, hogy a fogyásra koncentrált volna, Selby a wellnessre kezdett összpontosítani. „Rájöttem, hogy el kell kezdenem elfogadni a testemet, és meg kell tanulnom szeretni. Megváltoztattam a célomat, és arra összpontosítottam, hogy jól táplálkozzak, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és hogy több energiám legyen.”
Több évbe telt, mire Selby megtanulta, hogyan szeresse és fogadja el magát, ezzel együtt pedig felismerte, hogy a kultúránk szisztematikusan károsítja és megszégyeníti a nőket.
„A társadalom azt az üzeni nekünk, hogy nem vagyunk rendben úgy, ahogy vagyunk. Nehéz felismerni ezeket az üzeneteket, mert ez az a kulturális víz, amelyben úszunk, elhiteti velünk, hogy ez az igazság” – mondja.
A fogyókúra megváltoztathatja az agyi kémiai anyagokat
Kelsey Latimer – a Center for Discovery klinikai pszichológusa, aki az étkezési zavarokból való felépülésre irányuló fekvő- és járóbeteg-kezelési programot viszi – azt mondja, hogy a kizárólag a fogyásra való összpontosítás károsíthatja a jólétünket.
„Pszichológiai szinten van egy bizonyos sikerérzet, ami kulturális eredetű: sikernek könyveljük el, amikor a mérleg kevesebbet mutat alattunk. Sajnos senki nem mondja meg, mit tegyünk, ha ez megáll, mikor lenne jó, ha megállna. Éppen ezért, egy fogyás után nehéz megtalálni a helyes utat, hogy elfogadjuk a testünket, sőt, jól érezzük magunkat” – mondja.
Latimer hozzáteszi, hogy a legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy a fogyókúra korlátozza az agyunkban lévő boldogságkémiai anyagokat, ami hatással lehet a hangulatunkra. Egyeseknél pedig a fogyás megszállottsággá vagy függőséggé válik, ami megterheli a személyes kapcsolatokat és a lelki egészséget.
„A fogyásra való törekvés károsabb, mint maga a túlsúly” – állítja Linda Bacon PhD.
A kaliforniai San Diegóban élő, 66 éves Lianda Ludwig a húszas éveiben beleesett abba a csapdába, hogy a vékony ideálnak akart megfelelni.
„A sovány modell, Twiggy képei meggyőztek arról, hogy vékonyabbnak kell lennem ahhoz, hogy vonzónak érezzem magam” – mondja.
Éheztetni kezdte magát, reggelire és ebédre csak joghurtot evett, a napi edzésprogramját aerobikórával növelte. A fogyástól azonban Ludwig nyomorultul érezte magát.
„Egy olyan körforgásba kerültem, amelyben azt gondoltam, hogy valami baj van velem” – emlékszik vissza Ludwig.
A fogyással kapcsolatos téves képzettársítások olyannyira beleszövődtek a kultúránkba, hogy gyakran a mérlegre úgy tekintünk, mint a siker jelére.
„A soványságra való törekvés árt a kultúránknak, mert azt az elképzelést sulykolja, hogy a testméret tesz valakit értékessé. Mindeközben elvonja a figyelmünket a lényegről, hogy megtaláljuk és kövessük az életben rejlő valódi lehetőségeinket” – mondja Jenna Doak okleveles személyi edző, aki Instagram-oldalán a testpozitív fitneszt népszerűsíti.
A kulturális elvárások miatt például hamarabb megdicsérünk valakit a fogyása miatt, mint mondjuk, ha az új hobbijában sikereket ér el.
A fogyásról és a zaklatásról
Cindy súlya mindig is ingadozott, de a főiskolán 20 kilót fogyott. A barátok és a családtagok megdicsérték, ami úgy tűnt, mintha a fogyása egy teljesítmény lenne. „Úgy éreztem, mintha az egész értékem a derékméretemtől függne, pedig nem fogyókúráztam” – mondja.
Az álmában sem jutott eszébe, hogy a fogyása után kellemetlen élmények érik.
„Naponta többször tapasztaltam különböző zaklatást, vadidegenektől az utcán” – mondja. A zaklatás annyira szörnyű volt, hogy Cindy hihetetlenül szorongóvá vált, és félt kimenni az utcára vagy társasági összejöveteleken részt venni.
„Megbámultak, és szexuális ajánlatokat kaptam. Az utcán sétálva hallottam, hogy a férfiak fütyülnek, vagy azt mondták: »Jó bőr, megjáratnám«, mintha nem is ember lennék, hanem valami tárgy, amit meg lehet szerezni.”
Hogy megbirkózzon a nem kívánt figyelemmel és a vele járó szorongással, Cindy elkezdett bő ruhákba öltözni, hogy ne mutasson túl sokat a testéből. Bár a zaklatásról a barátainak is beszélt, terapeutához soha nem fordult.
„Néha az ételt és az alkoholt használtam arra, hogy elnyomjam a félelmeimet és szorongásaimat. De végül úgy tűnt, hogy a visszahízás az egyetlen trükk, ami bevált. Így tudtam magam biztonságban.”
A fogyással járó nyomás a férfiakat is érintheti
Annak ellenére, amit sokan hisznek, a fogyókúra nem csak a nőknek árt: a férfiakra is hatással van. Valójában a National Eating Disorders Association szerint életük egy bizonyos pontján akár 10 millió amerikai férfi szenved étkezési zavarban.
Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a férfiak is bizonytalanok a testükkel kapcsolatban, és rosszul érezhetik magukat a televízióban sztereotipikusnak mondható fitt, izmos férfiakról készült képek miatt. Tíz évvel ezelőtt a 40 éves Bill Fish, az Ohio állambeli Cincinnatiben dolgozó hitelesített alvástudományi coach depresszióval küzdött. Egy antidepresszáns hatására felszedett néhány kilót.
„A gyógyszer károsította az anyagcserémet. Régi fotókat nézegetve magamról, tudtam, hogy itt az ideje változtatni” – mondja Fish.
Mint sokan, akik fogyókúrába kezdenek, ő is élvezte a kihívást, és miután lefogyott, örült, hogy belefért a régi ruháiba. Fish súlya befolyásolta az önbizalmát, és úgy képzelte, soványabban magabiztosabban vetkőzik fürdőnadrágra, és nem odázza majd el az éves ajánlott orvosi vizsgálatokat. Ám ő is ugyanúgy csalódott, mint ahogy korábban Shelby is megfogalmazta: hosszabb távon a kezdeti sikerek már lelkesítették. Fish igazi csalódása mégis az volt, hogy a fogyókúrája miatt hajlamosabb volt a dolgok negatív részét látni, könnyebben ideges lett, és ez kihatott a fiaival való kapcsolatára.
A fogyás utóhatásai tehát alapvetően károsan érintik a férfiakat is. 2016-ban Matt McGorry színész a Today című lapnak írt egy esszét, amelyben a testével kapcsolatos érzéseiről mesélt, és meglepő módon még akkor sem érezte magát igazán jól a bőrében, amikor testépítő volt.
„Amikor a testépítő versenyekre edzettem, nyomorultul éreztem magam. Csak az nyugtatott meg, hogy ez a nyomorúságos érzés segít próbára tenni az akaraterőmet és az eltökéltségemet. És mégis, amikor abbahagytam a versenyzést, nem tudtam nem elválasztani a nyomorúságomat attól, ahogyan kinéztem. Logikusan megértettem, hogy ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint régen, olyan dolgokat kell tennem, amiket soha többé nem akarok. De nem tehettem mást, mint hogy azon búslakodtam, hogy nem úgy nézek ki, mint régen.”
A méret a lényeg? Ugyan!
Megvan a hatalmunk, hogy megváltoztassuk a fogyásról alkotott elképzeléseket. Bár a fogyókúrának számos hátulütője van, a társadalom sokat tehet azért, hogy támogassa a fogyással kapcsolatos egészségesebb gondolkodásmódot.
A támogató közösség létrehozásának elősegítése érdekében Bacon elindította az Egészség minden méretben (Health at Every Size, HAES) nevű mozgalmat, támogatóik pedig a testük szeretetére és elfogadására, valamint arra összpontosítanak, hogy ne a fogyás, hanem az élvezet miatt eddzenek.
Azok, akik ezen elvek szerint élnek, a test sokféleségét ünnepelik, szembeszállnak a soványság túlidealizálásával, és a testsúlyról és testképről szóló tévhiteket szeretnék eloszlatni.
