leghosszabb alvás

Szülei azt hitték, megátkozták a lányt

Karolina Olsson 1861-ben született a Svédország keleti partjánál, a Balti-tengeren található Oknö szigetén, a sziget egyetlen, azonos nevű kicsiny településén – szülei egyszerű tanulatlan parasztemberek voltak, Karolina hat testvér közül másodikként és egyetlen lányként érkezett a világra. Míg testvérei a városka iskolájába jártak, megtanultak írni és olvasni, Karolina nem részesült formális oktatásban, otthon, édesanyja mellett töltötte idejét, ahol – a lánygyerekektől akkoriban elvárt módon – elsajátította a legfontosabb háztartási ismereteket. 13 évesen végül mégis beíratták az iskolába, ugyanis a mélyen lutheránus Svédországban törvény kötelezte a gyerekeket – köztük a lányokat is –, hogy megtanulják a katekizmust.

1876 februárjában, egy végzetesnek bizonyult napon a 14 éves Karolina egyedül mászkált a városban, amikor véletlenül elcsúszott a befagyott folyó jegén, és fejsérüléssel, feldagadt arccal, illetve kínzó fejfájással érkezett haza. A családnak nem volt pénze orvost hívni, ezért édesanyja saját házi praktikáival – többek között meleg tejjel – próbálta kúrálni a sérült lányt, a fájdalmak azonban nem enyhültek, sőt, estére a fejfájást kínzó fogfájás is kísérte. Anyja tanácsára Karolin lefeküdt aludni, remélve, hogy másnapra jobban lesz, a család döbbenetére azonban a lány reggel nem ébredt fel, sőt, a következő napokban, hetekben, hónapokban is folytatta a csendes, zavartalan szundítást.

A család és az ismerősök azt gondolták, boszorkányok átkozhatták el a lányt, vagy egyéb ördögi praktikák áldozatává válhatott, miközben igyekeztek gondoskodni az alvó gyerekről: édesanyja mindennap két pohár meleg tejet, illetve cukros vizet adott neki, megmosdatta őt, és rendszeresen cserélte az ágyneműt. A hétalvó lány híre hamarosan az egész városban elterjedt, végül a szomszédok, barátok összedobtak annyi pénzt, amiből a család kihívhatta a helyi orvost, hogy megvizsgálja Karolinát.

Az elektrosokk sem zavarta az alvásban

A doktor úgy találta, gonosz varázslatról szó sincsen, a lány valószínűleg kómában fekszik, melyet a fejsérülés okozott: ő sem tudott megoldást találni a problémára, azonban annyira felkeltette az érdeklődését a különös Csipkerózsika esete, hogy gyakran meglátogatta Karolinát, és folyamatos levelezést folytatott az ország legjelesebb orvostudósaival az ügyről. Teltek-múltak az évek, az időközben nővé cseperedett Karolina azonban továbbra is kitartóan aludt, olykor forgolódott és beszélt álmában, leggyakrabban gyerekkorában tanult zsoltárokat mormolt, de semmilyen külső inger nem ért el hozzá.

Ekkoriban már orvosok egész hada látogatta a svéd Csipkerózsikát, akik különböző teóriákkal álltak elő, mi okozhatja a maratoni hosszú alvást: az egyik szakember úgy találta, Karolina talán hisztéria miatt került kómába, ezért 1892 nyarán beutalták a közeli, tengerparti Oskarshamn város idegklinikájára. Az intézetben a hétalvó nőt elektrosokkal igyekeztek „jobb belátásra téríteni”, továbbá a személyzet gyakran éles tűkkel szurkálta, hátha felébred, állapota azonban kicsit sem változott, így csalódottan küldték haza a szüleihez.

1905-ben Karolina édesanyja elhunyt, ekkor az alvó nő gondozását egy cseléd vette át – édesapja túl öreg és gyenge volt ehhez –, két évvel később pedig egyik bátyja is meghalt, testvére halála után Karolina folyamatos sírásba kezdett, azonban továbbra is zavartalanul szunyókált. 1908 áprilisában, 32 év és 42 nap alvás után Karolina végül felébredt: a cseléd zajt hallott kiszűrődni a nő szobájából, és amikor belépett megnézni, mi történt, döbbenten látta, hogy Karolina sírva botorkál körbe a helyiségben.

Megőrizte szellemi épségét, és lélekben továbbra is kamasz volt

A három évtized után felébredt, fizikailag 46 éves, lelkileg és személyiségben azonban továbbra is 14 éves nő semmire sem emlékezett az elmúlt hosszú időszakból, döbbenten szembesült saját tükörképével és a világgal, amely alaposan megváltozott, mialatt szundított. A sajtó világszerte felkapta a hihetetlen esetet, riporterek serege érkezett meginterjúvolni a felébredt Csipkerózsikát, aki rövid időn belül teljesen felépült, és visszatért rendes tudatához, sőt, láthatóan szívesen beszélt és szerepelt, élvezte a körülötte kialakult felhajtást.

1910-ben a korszak legjelesebb svéd pszichiáter-szaktekintélye, dr. Harald Fröderström hosszú és alapos vizsgálatsorozatnak vetette alá Karolinát, majd megállapította, hogy a nő semmilyen mentális zavarban nem szenved, személyisége és intelligenciája pedig megegyezik a 14 éves korában tapasztalttal, például írni és olvasni sem felejtett el hosszú alvása során. Mint állította, a külvilágból semmit sem érzékelt, mialatt aludt, azonban voltak álmai, leggyakrabban a tengerben elmerülő furcsa, kék arcokat látott – érdemes megemlíteni, hogy említett bátyja, akinek halálát megsiratta, a tengerbe veszett.

Talán átverés volt az egész?

Karolina gyorsan visszaszokott a rendes kerékvágásba, és teljes, egészséges és dolgos életet élt, 1950-ben 88 éves korában érte a halál agyvérzés következtében. A szakembereket azóta is megosztja a rejtélyes kérdés, mi történhetett pontosan az évtizedeken át alvó svéd nővel: vajon tényleg kómáról, esetleg egyfajta hibernációról lehetett szó? Egyesek úgy gondolják, talán nagyszabású átverés volt az egész, melyet a lány és édesanyja eszeltek ki – az is lehetséges, hogy Karolina tényleg kómában volt egy ideig, majd felébredt, anyja azonban nem akarta veszni hagyni a családot övező közfigyelmet, ezért továbbra is eljátszották, mintha a nő szundítana.

Számos gyanús elem merül fel, melyek a csalás vádját erősítik: Karolina például éveken keresztül szinte egyáltalán nem vett magához szilárd táplálékot, melynek hiányában nem maradhatott volna életben, hacsak nem titokban, ébren evett, amikor édesanyjával kettesben voltak. Az orvosok és a cselédek azt is megfigyelték, hogy Karolina haja és körme egyáltalán nem nő, sőt, mindig szép, tiszta, a cselédlány pedig többször édességeket hagyott a szobában, ami eltűnt, mire visszatért.

Az is lehetséges, hogy Karolina érzelmi sokkot vagy valamilyen mentális traumát élt át, ezért húzódott vissza a külvilágtól, beburkolózott saját biztonságos belső világába, és folyamatosan alvást színlelt. Természetesen ez nem magyarázza az ideggyógyintézetben tapasztalt dolgokat, és azt sem, miként tudta fenntartani a látszatot ennyire hosszú időn keresztül. Valószínűleg örökre rejtély marad, mi is történhetett valójában a hihetetlen svéd Csipkerózsikával.