Valamelyik reggel az egyik rádióműsorban az volt a műsorvezetők kérdése a hallgatók felé, hogy ha lehetne varázsütésre választani, egészséget, gazdagságot vagy szerelmet kérnének inkább maguknak? A legtöbb szavazat persze az egészségre érkezett. Közhelyes válasz, de én is emellett tettem le a voksom. Volt fél órám gondolkodni az érvelésen, és mivel közel húsz éve dolgozom sportszakemberként, foglalkozom egészségmegőrzéssel és -visszaszerzéssel, kézenfekvőbbnek gondoltam az indoklást, de egyáltalán nem volt az.
Az egészség olyan sérülékeny fogalomnak tűnik. Mert ki egészséges, és ki nem az? Lehet azt egyértelműen kijelenteni, hogy aki a napi betevőjét bioboltból es biopiacról szerzi be, az biztosan egészséges? És az, aki reggel energiaitalt fogyaszt, az étkezéseit boldog hedonistaként, puszta élvezeti alapon szervezi, és laboreredményei alapján (még) minden értéke normál tartományban van, ő akkor egy egészséges ember?
Vagy itt vagyok én. Volt nekem már mindenem, méhnyakműtétem, két császárom, térd- és lábfej-operációm, inzulinrezisztensként élek, kétoldali lágyéksérvvel, szétnyílt hasizommal, és hogy mást ne is írjak, többször jártam már pszichológusnál is. Most akkor én ilyen pedigrével minek számítok? Mi tesz valakit egészségessé? Az adottságok? Egyszerűen csak a genetika? Vagy kisebb-nagyobb hátrányokkal, de egy egészen tudatos törekvéssel leélhetem az életem egészséges embernek kikiáltva?
Az egészség nem a betegség hiányát jelöli. Nem lehet egyoldalúan megközelíteni.
Négy alappillére
- az evési szokások,
- az ivási szokások,
- a sportolási szokások
- és a lelki egészség
azok, amelyek együttesen meghatározzák meglétét vagy elmaradását.
A táplálkozás mint védőfaktor, a napi folyadékbevitel kielégítése, a rendszeres testmozgás és az igény a belső feszültségünk csökkentésére jelentik a megoldást. Tudományosan bizonyított, hogy a vezető, legtöbb embert érintő krónikus betegségek jelentős része megelőzhető lenne egészséges táplálkozással és megfelelő testmozgással.
Helyes szokások kialakításával növelhető a betegségmentesen töltött évek száma.
Az egészség megtartása és megőrzése tehát tudatos tevékenység eredménye.
Nem (csak) velünk született örökség, hanem életmódunk tükörképe, törekvéseink visszhangja.
A tudatos táplálkozás és odafigyelés segít abban, hogy azokat az ételeket, élelmiszereket válasszuk ki, amelyek elfogyasztásával biztosíthatjuk a jó erőnlétünket, megfelelő közérzetünket.
A táplálkozástudományban a legújabb irányzatok már nem arról szólnak, hogy az egyik étel hasznos, a másik pedig káros az egészségre, amely szemléletmód sokszor negatív üzeneteket fogalmazott meg az emberek számára, és ezáltal inkább lelkiismeret-furdalást keltett bennünk, szorongást és bűntudatot ébresztve. A táplálkozási alapszabályokat nézve nincs tiltott minőség, csak tiltott mennyiség.
Illetve azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy attól, hogy rendes kakaós csiga helyett cukormentes (édesítőszeres) kakaós csigát veszek a boltban, hogy ne hízzak meg tőle, azzal az egészséghez vezető út oltárán túl sokat áldoztam volna. A tudatos táplálkozás jó, ha nem helyettesítésre épül, hanem sokkal inkább mértékletességre. És ha ezt betartjuk, még azt sem lehet mondani, hogy az egészséges táplálkozás megfizethetetlen lenne.
Ha télen nem bioparadicsomot szeretnék mindenáron enni, hanem például céklát vagy káposztaféléket, máris nem szükséges mélyen a pénztárcánkba nyúlnunk. Vagy hogy csak a saját konyhámból hozzak példát, nálunk nincs gyümölcsjoghurt. Helyette natúr joghurt van és babáknak készült gyümölcspüré (bébiétel). Utóbbiból egy kanál a joghurtba, és tökéletes az élmény, még a gyerekeknek is. A másik, hogy nálunk, ha kedd, akkor húsmentes nap, ha péntek, akkor halnap. Elképesztő nagy segítség ez a heti tervezésben, egyben pedig segít következetesnek maradni.
A megfelelő sportszokások kialakítására pedig éppúgy, mint a helyes étkezési szokások elsajátítására, tanítani kell magunkat. Sajnos sokan azt gondolják, ez csak a korai gyermekkorban lehetséges. Szakmai tapasztalat, a legtöbb felnőttnek az általános iskolai testnevelésben megélt kudarcok, megszégyenülések azok, amelyek egy életre elveszik a kedvüket a sporttól. A sport élmény, nem szenvedés. Persze nehéz, kihívásokkal teli, de folyamatos győzelmek mámora, ha megfelelően tervezett.
Győzelem már akkor, amikor megszületik az elhatározás, menni kell és csinálni kell. Győzelem akkor, ha a gondolatot tettek követik, ha sikerül megtalálni a napnak azt a legrugalmasabb szakaszát, ahová befér az választott mozgásformám. Győzelem akkor, ha az első nehézségeket megélve már akkor tudom, hogy lesz második alkalom, lesz sokadik alkalom, és lesz olyan is, amikor ezt az egészet élvezni is fogom. És győzelem akkor, amikor nemcsak a célt látom, hanem az odáig vezető utat is, minden macskakövet, árkot, dombot, hegyet, szakadékot, ami ezen az úton van.
A sport mindenkié. Viszont mindenki más. Néhány hete elkezdtem dolgozni egy anyukával, aki izmosodni szeretne. Az állapotfelmérés, amelyet csináltam neki, rögtön megvilágította, hogy nagyon merev, muszáj lesz elkezdeni az erősítés mellett a nyújtást is. Erre ő azt mondta, hogy oké, akkor elkezd jógázni, bár meglehetősen utálja azt. Az elhatározás megszületett nála azonnal, ez dicséretes, de a megvalósítás nagyon gyenge lábakon áll, hiszen amit utálunk, abban nem lehet örömünk. Boldog volt, amikor lebeszéltem a jógáról (jógaimádóként), és felvázoltam neki az alternatívákat.
Az életmódváltás, ha szükséges, megteremthető, megfelelő előkészületek, információszerzés után elkezdhető. Tudatosság, megfontoltság, kitartás, következetesség, türelem és akaraterő kell hozzá.
(A szerző sportrehabilitációs- és rekreációs szakember, Rectus diastasis master trainer, a LoveYourBelly módszer kidolgozója.)
