jég sérülés egészség

A jegelés mint izom- vagy ízületi sérülésre javasolt terápia az úgynevezett RICE (rest, icing, compression and elevation, azaz pihenés, jegelés, kompresszió és megemelés) protokoll részeként került be a köztudatba a 70-es években. Gyakorlatilag évtizedeken keresztül szinte minden sport- és egyéb sérülés esetén ezt a protokollt alkalmazták a szakemberek szerte a világon. A kétezres évek elejétől azonban sorra jelentek meg olyan kutatások, amelyek rámutattak arra, hogy a jegelés nemcsak hogy nem segíti, de egyenesen hátráltatja a gyógyulást, ezért mára a modern fizioterápiás protokoll nem javasolja a sérülések rehabilitációjában. Hogy mi a gond a jegeléssel? Mozgásterapeuta válaszol.

A gyulladás áldásos hatása

„A jegelés általánosságban akadályozza a gyógyulást – mondja Feövenyessy Krisztina mozgásterapeuta, okleveles rehabilitációs szakember. „Amikor megsérülünk, a traumát követően azonnal beindulnak az öngyógyító folyamatok, tehát a gyulladás. Az immunvédekezés részeként a sérülés helyére különféle fehérvérsejtek érkeznek a vérkeringésen keresztül. Ezek a fehérvérsejtek felfalják az esetleges kórokozókat és a sérült szöveteket, majd növekedési faktorokat termelnek, amelyek elősegítik az új, ép szövetek kialakulását.” Az első lépés tehát mindig a takarítás, majd ezt követi az építkezés fázisa. A különféle betegségekből, sérülésekből gyulladással gyógyulunk ki, a gyulladás összességében nem más, mint a regeneráció folyamata.

Mi történik, ha mégis jegeljük a sérült testrészt?

A jegelés hatására a vérerek összehúzódnak, és romlik a vérkeringés hatékonysága, így a jegeléssel megnehezítjük, hogy az immunvédekezésben szerepet játszó sejtek eljussanak a sérült szövetekhez. A modern szemléletmód szerint minden terápia, amely a gyulladás csökkentését szolgálja, jelentősen hátráltatja a szöveti regenerációt, hiszen a gyulladás a szervezet természetes védekező reakciója, amely közvetlenül felelős a szövetek helyreállításáért. Azonban a szakértő figyelmeztet, hogy a fentiek csak a sérüléssel járó természetes, normál mértékű és lefolyású gyulladásokra vonatkoznak. Amennyiben a gyulladás krónikussá, vagy valamilyen okból kórossá, túlzottá válik, terjedni kezd a szervezetben, akkor elengedhetetlen az akár gyógyszeres kezelés. Mindennek ellenére az azonnali fájdalomcsillapításra éppen a jegelés a jó megoldás.

„Különbséget kell tennünk az azonnali fájdalomcsillapítás céljából alkalmazott jegelés, illetve a gyulladáscsökkentés céljából alkalmazott jegelés között. A gyulladás, így az öngyógyító folyamatok a sérülést követő néhány órán belül indulnak csak be, tehát ha közvetlenül a sérülést követően, fájdalomcsillapítás céljából jegelünk, azzal nem gátoljuk az immunvédekezést.

Azt szoktuk javasolni, hogy jeget csakis közvetlenül a sérülést követően, fájdalomcsillapításra használjunk, maximum 10 perces hűtést legalább 20 perces szünet kövessen, és a protokollt maximum kétszer ismételjük meg.”

A pihentetés sem a legjobb módszer

A modern fizioterápia a pihentetést éppúgy felülbírálta, ahogy a jegelést is. A testmozgás jelenti ugyanis az egyetlen olyan természetes hajtóerőt, amely segíti a megfelelő vér- és nyirokkeringést, tehát a regenerációt, ugyanis a testmozgás során fokozódik a keringés. A hosszas, indokolatlan pihentetés ezzel szemben lassítja a vér- és nyirokkeringést, és végső soron jelentősen hátráltatja a szövetek gyógyulását. „A sérült szövetek regenerálódásához ugyanakkor valóban szükség van valamennyi pihenésre, többek között azért, mert friss sérüléseknél a mozgás tovább fokozhatja a szöveteket érő stresszt, és emiatt a gyulladásos folyamatok akár kórossá is válhatnak. Épp ezért a modern protokollok általánosságban – természetesen sérüléstől függően – 24–48 órás immobilizációt, azaz a sérült régió nyugalomba helyezését javasolják. Ugyanakkor 48 óránál tovább ma már szinte soha nem pihentetünk, hiszen épp az a célunk, hogy elősegítsük a hatékony regenerálódást” – mondja a mozgásterapeuta, majd egy konkrét példát említ: amíg régebben a köznyelvben „idegbecsípődésnek” nevezett akut derékfájdalom esetén ágynyugalmat javasoltunk, ma már arra biztatjuk a pácienst, hogy minél többet mozogjon, még akkor is, ha esetleg nehezére esik. Természetesen nem súlyzós edzésre kell gondolni, hanem arra, hogy álljon fel, és sétáljon, vagy végezze a mindennapos teendőit.