Magyarországon még mindig számottevően kevesebb halat fogyasztunk, mint amennyi kívánatos lenne. A halak – főként a tengeri halak – fontos ómega-3 zsírsavat tartalmaznak, emellett kalóriatartalmuk alacsony, és könnyen emészthetőek. A csontok és a fogak felépítésében jelentős szerepet játszó foszfor- és kalcium-, valamint a fogszuvasodás és a csontritkulás megelőzéséért felelős fluoridtartalmuk is számottevő. Emellett jódtartalmuk elősegíti a pajzsmirigy optimális működését, a halfajtákban található szelén pedig segíti a szabad gyökök elleni védelmet, valamint a szív- és érrendszer védelmét.
A pangasiusnak nincs „mocsáríze”
Sokan azért nem szeretik a halat, mert „mocsárízűnek” találják. A vietnámi cápaharcsa, azaz a pangasius kedvelői szerint viszont ennek a halfajtának nincs kellemetlen mellékíze, gyakorlatilag szálkamentes, és mivel relatíve olcsó, első pillantásra úgy tűnhet: akár ideális választás lehetne. A pangasius tenyésztésével kapcsolatban napvilágot látott, 2012-ben bemutatott német dokumentumfilm, A pangasiushazugság után azonban sokan úgy döntöttek: jobban járnak, ha másfajta halat fogyasztanak.
Aggasztó tenyésztési körülmények
A film bemutatta a vietnámi pangasiustenyésztő telepeket, amelyeket gyakran elárasztott rizsföldekből alakítottak ki, vagy éppen az „úszó falvakban” a házuk alatt, ketrecben tartanak. A Mekong folyó vizét nemcsak a rizstermesztésben használt vegyületek, hanem az emberi tevékenység is egyaránt szennyezi.
Zsúfolt ketrecekben köbméterenként sokszor ötven-hatvan halat tartanak összezsúfolva.
A film szerint a halaknak adagolt táplálék is kétes eredetű: szerves szeméttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, etetik őket. További aggályokra adott okot, hogy a feldolgozás során sem minden esetben tartják be a higiéniai szabályokat, higany és antibiotikummaradékok is megtalálhatóak a halakban, sőt: mielőtt feldolgoznák a halakat, elkezdik őket foszfáttal etetni, mert a foszfát segít megkötni a vizet, így akár húszszázalékos súlynövekedés is elérhető fagyasztáskor.
Nincs ok az aggodalomra?
Mindezek után felhördültek az európai fogyasztók, és sokan – érthető módon – tiltólistára tették a pangasiust. Az Európai Unió szigorú szabályozást vezetett be, s ma már az édesvízi akvakultúra az Európai Unió egyik legjobban szabályozott szektora. A vietnámi kormány, felismerve a probléma súlyosságát, szigorú és modern tenyésztési és egészségügyi minőségbiztosítási rendszert vezetett be az országban. A WWF közreműködésével létrehozott nonprofit szervezet, az Aquaculture Stewardship (ASC) pedig a haltenyésztés teljes folyamatát ellenőrzés alatt tartja, ezzel biztosítva, hogy csak megfelelő minőségű pangasius kerüljön Európába. Az ASC szerint biztonsággal fogyasztható a pangasius, és a többi aggályra is van válaszuk. Azt állítják: a hal súlya a szállításhoz használt jég nélkül kell, hogy megegyezzen a csomagoláson feltüntetett súllyal, vegyszerből a pangasius húsa épp hogy kevesebbet tartalmaz, mint más halfajtáké. A vietnámi haltenyésztés kétes körülményeire is reagáltak: szerintük mivel az export jó része az EU-ba irányul, a vietnámiaknak igenis érdekük a szigorú EU-s élelmiszer-biztonsági szabályok betartása.
Heti 350 gramm a limit
2018-ban egy spanyol kutatócsoport nyolcvan fagyasztotthalfilé-mintát elemzett, s jelentős higanykoncentrációt mutattak ki a fogyasztásra kínált pangasiusokban. Átlagosan 0,22 mg/kg értékű volt a higanyszennyezettség, amely ugyan alatta marad a vonatkozó európai rendelkezéseknek (0,5 mg/kg), de voltak olyan vizsgált készítmények is, amelyekben ez az érték 0,69 mg/kg volt. A spanyol kutatók mindenesetre azt javasolták: heti 350 gramm pangasiusnál senki ne fogyasszon többet, gyermekek esetében pedig keressünk más, biztonságosabb alternatívát.
A hal egészséges: a hazai biztosan
Időközben az is kiderült, hogy a német dokumentumfilm a megnövekedett holland pangasiusfogyasztás miatt aggódó holland halászok lobbijának eredménye. A vizsgált mintákban valóban kimutatható volt nehézfém-szennyeződés, növényvédő szerek maradékai és algák, ezek azonban nem haladták meg az európai határértékeket. Ami pedig a Mekong szennyezettségét illeti, a folyó – állítólag – tisztább, mint Európában bármelyik. Mindezek után ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, biztonságos-e a pangasius, és fel meri-e tálalni vasárnapi ebédként a családjának, vagy inkább – biztos, ami biztos – hazai halat választ.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
