gesztenye egészség

Fütyöl a szél és hull a zápor

És a veréb már didereg.

Száraz faágrul szinevesztve

A levél sorban lepereg.

A tél előre veti immár

Az árnyékát – s ez oly sötét

S az utczasarkon, a parázson

Már sütik ah! a gesztenyét

– írta az ismeretlen amatőr költő Dal a sült gesztenyéről című versében, amely 1899. október 19-én jelent meg a Magyar Hírlapban. A vers további részében feltűnik a korabeli téli utcák jellegzetes alakja is, a „gesztenyeárus nénike”, aki meleg bundába és pokrócba burkolózva fagyoskodott egész nap, hogy néhány fillérért eladja az utcai kályha rácsán sült finomságot. A sült gesztenye népszerű nassolnivaló volt kicsik és nagyok körében egyaránt: a 30-as években például – újságcikkek tanúsága szerint – akár 20-30 kilónyit is eladtak egy-egy jobb napon.

A sült szelídgesztenye kétségkívül hozzátartozik az őszi-téli utcák hangulatához éppúgy, mint az őszies vagy éppen ünnepi fogásokhoz. Nehéz elhinni, hogy ez a szívet-lelket melengető finomság valamikor a szegények betevő falatja volt: a burgonya elterjedése előtt a mediterrán vidékeken, ahol a talaj nem volt alkalmas gabonatermesztésre, alapvető élelmiszernek számított. Egészben főzve, lisztté őrölve egyaránt felhasználták, és egyetlen darab sem mehetett kárba: a szebb darabokat megették (vagy eladták), a csúnyábbakat pedig a disznóknak adták. Sőt: Korzikán, ahol jelentős szerepet játszott az élelmezésben, még sört is főznek belőle.

Egy kis gesztenyetörténelem

A gesztenyét Európa-szerte a rómaiak terjesztették el; hozzánk is nagy valószínűséggel így jutott el.

A rómaiak olyannyira becsben tartották, hogy mielőtt csatába indultak volna, hagyományosan gesztenyéből készült kását fogyasztottak.

Latinul castania néven emlegették, utalva a thesszáliai Kasztanaia városára, ahonnan szerintük származott. Ebből alakult ki aztán a mi gesztenye szavunk is – bár Dél-Európában megkülönböztetik a nagyobb szemű maronit is, amely szintén ehető.

A gesztenye Magyarországon 

Hazánkban leginkább a Dunántúlon, a Kőszegi-hegységben és Vas megyében vannak gesztenyetermő vidékek – Velemben még gesztenyeünnepet is tartanak minden ősszel. Kőszeg környékén főzve fogyasztották, vagy megsütötték, és halottak napja környékén ezzel kedveskedtek a harangozó legényeknek. Forrázott levelét a népi gyógyászatban meghűlés és köhögés ellen használták, külsőleg pedig hajmosásra használták: szép fényt kölcsönzött a menyecskék hajának.

Kiváló antioxidáns-forrás

Ami az egészségügyi előnyeit illeti, a gesztenye számos antioxidánst tartalmaz, beleértve a C-vitamint és a karotinoidokat, amelyek megvédik a sejteket az oxidatív károsodástól. A lutein és a zeaxantin pedig a szem egészségének védelmét segíti elő.

Támogatja a szív egészségét

A gesztenye különböző polifenolokat, például galluszsavat is tartalmaz, tannin formájában, amely véd a szív- és érrendszeri megbetegedések ellen. Remek káliumforrás is: 100 gramm gesztenye 500 milligramm káliumot tartalmaz. (Szervezetünknek napi mintegy 3500 mg káliumra van szüksége.) Ez az ásványi anyag fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, az idegszövetek és az izomszövetek hatékony működésében. A gesztenye telítetlen zsírsavai segítenek egyensúlyban tartani a koleszterinszintet, csökkenteni az érelmeszesedés kockázatát, továbbá a vérrögképződést is megakadályozzák; ezáltal a szívroham és a stroke kockázata is csökkenthető.

Növelheti a csontok sűrűségét

A gesztenyében található réz és magnézium döntő szerepet játszik a csontok egészségének megőrzésében. A réz segíti a vas felszívódását, ami hozzájárul a csontok növekedéséhez és fejlődéséhez, valamint erősíti az immunrendszert. A magnézium pedig más egészségügyi előnyök mellett javítja a csontok ásványianyag-sűrűségét, ezáltal segíthet megelőzni vagy lelassítani az életkorral összefüggő csontritkulást.

Javíthatja a vércukorszint szabályozását

Bár a gesztenye szénhidráttartalma nem elhanyagolható (100 grammban 36,6 gramm szénhidrát található), a benne lévő antioxidánsok és rostok javítják sejtjeink inzulinra adott válaszát, ami hatékonyabbá teszi a vércukorszint általános szabályozását. Más diófélékhez viszonyítva alacsonyabb a zsír- és kalóriatartalma, és ígéretes kutatások azt sugallják, hogy hatékony a hasi zsír elleni küzdelemben.

A gesztenyét fogyaszthatjuk sütve vagy köretként, például kelbimbóval és szalonnával. Belekeverhetjük salátákba, tölthetjük húsokba, vagy készíthetünk belőle krémlevest hűvösebb őszi napokon. Lisztjének felhasználásával süthetünk péksüteményeket, és desszert formájában is igen ízletes: a gesztenyepüré kétségkívül a retró desszertek királynője.