A futás az egyik legnépszerűbb szabadidősport. Előnyeit nehezen lehet elvitatni, hiszen a kardiovaszkuláris állóképesség fejlesztése jót tesz a szívünknek, javítja az agy oxigénellátását, segít a vércukorszint szabályozásában. A csontok terhelésének köszönhetően segíti a csontsűrűség építését, illetve megtartását. Hozzájárul a jobb alváshoz, és stresszmentesebb életet biztosít. Mindezek mellett a legtöbben persze testsúly-optimalizálás céljából futnak, és mivel az egyik legkönnyebben elkezdhető, időben viszonylag rugalmas testmozgás, rajongótábora óriási.
Sokan szembesülnek azonban azzal – főleg, de nem kizárólag a kezdők vagy nem rendszeresen futók körében –, hogy szívverésük könnyen megugrik, így a kellemes élményből esetleg kellemetlen vagy egyenesen riasztó esemény lehet.
Az ideális pulzustartomány
Ahhoz, hogy futás közben szívünket biztonságosan használjuk, ismernünk kell az átlagos pulzustartományt, melyben pulzusunkat tartva szívünk dolgozhat. Ez egyénenként változik, hiszen függ:
- Korunktól (a korral a maximális pulzusszám csökken).
- Edzettségi szintünktől (minél edzettebb a szívünk kardiomozgások tekintetében, annál alacsonyabban tudjuk tartani terhelés közben is a pulzust).
- Az aktuális körülményektől: pl. meleg vagy egyenesen hőség, párás idő.
- A terep jellegétől: pl. emelkedők, gyakori szintkülönbség, nehéz terep.
- A szedett gyógyszerektől: pl vérnyomáscsökkentők.
- A stressztől: a szokásostól elérő stressz-szint mindkét irányban szélsőségekbe tolhatja a pulzust.
Az egyik leggyakoribb oka a futás közbeni diszkomfortnak az, ha túlpörgetjük a szívünket, azaz túlságosan magas pulzusintervallumban futunk, esetleg az átlagos pulzusszámot a futásaink java része alatt tartani tudjuk, mégis azt tapasztaljuk, hogy időnként megugrik. Ilyenkor jelentkezhet:
- rosszullét;
- mellkasfájdalom;
- légzési nehézségek;
- szédülés, hányinger.
Még ha ezek a tünetek átmenetiek is, igencsak riasztók lehetnek, illetve azt jelzik, hogy futásunk során nem minden úgy történik, ahogy az a szervezetünk szempontjából ideális lenne.
Előzetesen kiemelnénk, hogy érdemes futás közben a pulzuskontrollt alkalmazni, és ehhez pulzusmérő eszköz szükséges. Viszonylag csekély beruházással szerezhetünk már olyan okosórát, esetleg aktivitásmérő karkötőt, melynek funkcióit a telefonunkkal kiegészítve kielégítő információt kapunk a futásunk alapadataira vonatkozóan. Sokan gondolják úgy, hogy kezdőként nincs ilyesmire szükségük, de ez tévedés: kezdőként az állóképesség megalapozásához és a jó futásteljesítmény kialakításához éppen hogy szükséges a folyamatos kontroll, nem lehet „érzésre” jól futni.
Összeszedtünk néhány tippet, mit tehetünk, ha a fentiekkel szembesülünk mozgás közben, esetleg mire gondolhatunk, hogy legközelebb elkerüljük a hasonló riasztó jelenségeket.
#1 Változtassuk az intenzitást
Ha a tünetek gyengék, nem kell feltétlenül azonnal megállni, de az intenzitásból vissza kell venni. Futhatunk lassabban, vagy bizonyos szakaszokon belegyalogolhatunk, váltogatva a futást/kocogást és a gyors gyaloglást/sétát. Használjuk azt az egyszerű gyakorlati tesztet, hogy próbáljunk meg beszélni, és ha (újra) fennakadások nélkül sikerül néhány mondatot kimondanunk, újra biztonságos intervallumban vagyunk.
Gyakori kezdőhiba, hogy izomerővel bírjuk ugyan a sebességet, de állóképességünk még kevés hozzá: akadozik az oxigénellátás, vagy nem tudja az intenzitást lekövetni a szívünk. Ilyen esetekben is jól jön a pulzuskontroll, hiszen segítségével olyan tempót vehetünk fel, melynek során még az egészséges tartományban marad szervezetünk terhelése.
#2 Gyakoroljuk a megfelelő légzést
A futástechnika nem minden, a megfelelő légzéstechnikát is el kell sajátítani – az alapokról itt írtunk korábban. A mély légzés – rekeszizomlégzés vagy hasi légzés – lelassítja a szívverést és csökkenti a vérnyomást. Minél zavartalanabb az oxigénellátás, annál jobb lesz összességében a futásunk, de ahhoz, hogy ne fulladjunk ki, időt kell szánni ennek a megalapozására is.
#3 Kerüljük a stimulánsok használatát futás előtt
A koffein, alkohol vagy épp a nikotin is befolyásolhatja keringésünket. Alapvetően minden ilyen stimuláns dehidratál, a vízhiányos állapot pedig a szívre nagyobb terhet ró. Ha mégis úgy alakul, hogy valamelyiket magunkhoz vesszük futás előtt, mindenképpen figyeljünk oda rá, hogy pótoljuk a folyadékot, igyunk eleget!
#4 Iktassunk be megfelelő regenerációs időt
A futások között még akkor is érdemes pihenőnapokat tartani, ha úgy érezzük, nem volt túlzottan megterhelő az előző néhány edzés. A szervezetünk ugyanis a pihenőnapokon építi újra magát, ezáltal teljesítményünk javulása is biztosított. A szükséges pihenőidő megvonásával azonban éppen hogy romlanak az eredmények, illetve elmarad a várt teljesítményfokozás – ebben az esetben könnyen elszámíthatjuk magunkat azzal, hogy az eddigi optimális pulzusintervallum elmozdul, és szervezetünk újra a túlterhelés jeleit küldi az eddig látszólag simán vett tempóra.
#5 Javítsuk a kardiovaszkuláris állóképességet változatos mozgásformákkal
A futáson kívül nyugodtan bevezethetünk más aerob edzéseket is az életünkbe. Végezhetünk magas intenzitású edzéseket, kerékpározhatunk, teniszezhetünk, a sokoldalú igénybevétel hosszú távon segíti céljaink elérését.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
+ 1 Aerob állóképesség megalapozása, újraalapozása
Amennyiben a fentiek betartása dacára továbbra is gyakran előfordulnak nyugtalanító jelek futás közben – és a szervi, orvosi okát kizártuk –, érdemes felmérni, vajon megfelelően megalapoztuk-e állóképességünket. Egyeztessük egy futóedzővel ennek menetét: ilyenkor visszatérünk az alacsony pulzustartományban történő edzésekhez, még akkor is, ha ez idegőrlő és csigalassú tempót jelent. Pontosan be kell tartani a megszabott határokat, még olyankor is, ha korábban már jóval profibbnak gondoltuk magunkat – hiába ugyanis a megfelelő izomzat, a jó futástechnika, ha az állóképességet megfelelő alapok nélkül toltuk ki egyre magasabbra, és látszólag gyorsak és kitartók vagyunk ugyan, de szervezetünk mégiscsak kiugró pulzusszámokkal jelez egy-egy nehezebb szakaszon.
Erre akár hónapokat is rá kell szánnunk, ha szükséges, ami persze nagyon nehéz az egónk vagy épp a futótársak szempontjából is, de megéri a befektetett türelem és kitartás, mert szívünk egészsége és javuló teljesítményünk lesz az eredmény.
