Ha abból indulunk ki, hogy az ember egy állat a sok közül, akkor tulajdonképpen nincs is szükségünk túl sok fürdésre. Hatféle olajjal átitatott, illatosított, szivacsos-fürdőbombás-forró vizes kádazásokra aztán pláne nincs (bármennyire is imádjuk egyébként). No de akkor mégis mennyi zuhanyozás az egészséges, és miért terjedt el, hogy aki nem mossa le magát vegyszerek segítségével mindennap, az nemcsak koszos és büdös, de felelőtlen áruló, aki romba dönti az életét, gusztustalan és nem érdemes az életre sem?
Ellennénk fürdés nélkül is?
Egyáltalán: kinek érdeke ez a nagy tisztálkodás? Egyrészt nyilván a testünké, amelynek bizonyos mértékig szüksége van a higiéniára. Az viszont kultúránként, népenként is eltérő, hogy ez egészen pontosan mit jelent. A jelenlegi bőrgyógyászati ajánlás a babáknak hetente egy, a felnőtteknek 2-3 naponta egy fürdést ír elő. Ami nagy változást jelent mondjuk az elmúlt pár évtizedhez képest, amikor szülők ezrei merültek önvádba, ha aznap nem fürdették meg a gyereket, tinédzserkortól felfelé pedig a reggeli és az esti zuhany is szinte kötelező volt. Ez emelt ki minket az egyébként értelmetlenül lenézett állati állapotból (hahó, ki teszi tönkre ezt a bolygót?), és úgy általában a vidéki szegénységhez kötött lavóros-mosószappanos „rettenetből”. A fehér bőr (liszt, cukor, fal, és még sorolhatnánk) a vagyont, a jólétet és a felsőbbrendűséget jellemezte a koszosnak és alsóbbrendűnek tartott feketékkel, sárgákkal, rézbőrűekkel szemben, és évszázadokig inkább hántottuk a gabonát, nehogy egészséges barna színe feltűnjön bárkinek. Valahogy így voltunk saját fajunkkal is: minél fehérebb és tisztább, annál jobb, a baktériumok amúgy is gusztustalanok.
Kinek érdeke, hogy sokat fürödjünk? Attól függ, mivel
Természetesen mindehhez tüsfürdőt, szappant kellett használni, egy időben pedig divatossá váltak az antibakteriális termékek is.
A bőrgyógyászok ezen a ponton érezték úgy, hogy meg kell védeniük a bőr mikroflóráját, és elmondták, hogy a sokféle vegyszer milyen terheknek teszi ki érzékeny külső köpenyünket.
Ezzel egy időben kezdődhetett a zuhanyzás és a fürdés imádatának csökkenése is. Vakarták is a fejüket a cégek, akik egészen eddig kiválóan megéltek abból, hogy hatalmas mennyiségű tisztálkodó- és ápolószert etettek meg (fogkrémek esetében szó szerint) a gyanútlan vásárlókkal, teletömve felesleges, sőt káros és allergizáló összetevőkkel. Jelenleg már valamiféle egyensúlyt próbálunk megtalálni az ősemberes „pár havonta beleesek egy patakba” és a „naponta kétszer zuhanyozni kell, különben nem vagy méltó a létezésre” végletei között. Az egyenletbe alaposan belepiszkál az egyre növekvő vízhiány, illetve az energiaárak extrém növekedése is.
Hány nap teljen el fürdés nélkül?
Heti 2-3 zuhanyzással tökéletesen elboldogulunk: a túl sok fürdés lemossa a természetes olajokat és védőréteget, amivel baktériumoknak nyithat utat, ennél hosszabb idő pedig a szag és a fertőzések elkerülése miatt javasolt, életmódtól, sportolási és kirándulási szokásoktól függően. Ha ezt az ajánlást tartod, sokat spórolhatsz a meleg vízen – akinek nappali áramos villanybojlere van, az tudja, mennyire sokba kerül a forró víz –, ami az áram- vagy gázszámlán és a vízszámlán is jelentkezni fog.
Igen, sajnos az igazi kádfürdők és a hosszas, éneklős zuhanyok kora leáldozóban van: nemcsak pénzünk nincs rá, de a vízkészlet is erősen fogyóban van.
S ha választani kell, inkább inni és főzni szeretnél-e, vagy fürdeni, nem kérdés, hogy az előbbi a jó válasz.
Mi történne, ha többé nem fürdenél?
Nagyon sokan nemcsak elhagyják, de gyerekek esetében el sem kezdik például a samponos hajmosást. Ezzel első hallásra persze az ősemberek közé katapultálják magukat, de csak addig, amíg a nagy többség fel nem teszi az olvasószemüvegét, és ki nem deríti, mi mindent ken a hajára és a bőrére mindennap. Segítünk: agresszív tisztítószereket, illatosítókat, tartósítószereket, műanyagszármazékokat, és még sorolhatnánk. Persze egyes termékekbe belecsempésznek némi vitamint vagy növényi olajat a marketing kedvéért, de ezeknek sincs sok értelmük. Azaz aki úgy dönt, hogy innentől csak vízzel mossa ki a piszkot a hajából, esetleg csupán természetes szereket – például ecetet – használ, az azonnal megkíméli magát egy sor felesleges kemikáliától. A haj pedig tényleg öntisztuló, bár természetesen magától soha nem lesz olyan csillogó és könnyed, mint samponozás és beszárítás után, de azért nem is ragacsos, büdös bozont marad a víz után.
Na jó, de azért vannak területek, ahol elkél a szappan
A hajmosást tisztáztuk is: aki szeretne, samponozzon, aki megvan a vízzel, az is megnyugodhat. Ennél kardinálisabb kérdés, hogy mi lesz a hónaljunkkal, az ágyékunkkal és a lábunkkal, ha nem mossuk meg őket rendszeresen.
Egy-egy átdolgozott nap után pontosan érezzük, hogy itt bizony szükség van a tisztálkodásra, ha emberek közé szeretnénk menni.
A bőrünkön az izzadság a baktériumokkal, az elhalt hámsejtekkel és a kosszal keveredve idővel egészen különleges elegyet alkot, ami valljuk be, nem vonzó első, de második szaglásra sem. Ez minden, fürdés nélkül töltött nappal fokozódik. A kórokozók nagyobb száma miatt nagyobb eséllyel kapunk el fertőzést, pattanások alakulhatnak ki, de a legrosszabb a dermatosis neglecta nevű állapot, amely egyfajta sötét színű koszpáncélt jelent. Idáig senki sem szeretne eljutni, így ha vissza is kell térnünk akár a villámzuhanyokra, akár a lavóros megoldásra, pár naponta, ha irodai munkát végzünk és sosem sportolunk vagy kirándulunk – ami öreg hiba –, legalább hetente azért érdemes előkeresni a szappant és a törülközőt.
Egy hónap alatt kutya baja nem lett
Annyira pánikba tudunk esni a fürdés kihagyása miatt, hogy érdemes átgondolni, valóban mi történne velünk szappan nélkül. James Hamblin, az Atlantic újságírója egy egész hónapon át csak a kezeit tisztította vegyszerrel, testét és a haját is csak vízzel öblítette le. És semmi baja nem lett. Nem kötött ki a bőrgyógyászaton, nem halt meg, vagy ami ennél is rosszabb, nem lett nagyon büdös.
A bőr ugyanis megtalálta azt az egyensúlyt, amit alapvetően a kemikáliákkal állandóan felborítunk,
és cseppet sem szaglott úgy, ahogy annak előtte két dezodorozás között. Hamblin példája persze nem követendő, hangsúlyozottan csupán kísérletről volt szó, ami azért megmutatott valami fontosat: figyeljünk oda magunkra, ne higgyünk el mindent a reklámoknak, és spóroljunk a vízzel: ki tudja, meddig folyik még a csapból.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
