fokhagyma mire jó

Legelőször a jellegzetes illata ugrik be, nem is mindenki kedveli erőteljes aromája miatt ezt a növényt. A vérszívók ellen minden korban, éljenek bárhol, ugyanazzal igyekeztek védekezni. Ez a liliomféle azonban nemcsak a vámpírkórság ellen véd, de megkönnyíti a gyermeknemzést, zökkenőmentessé teheti a szülést és a gyermekágyi időszakot, és még számtalan csodás következménnyel járhat, ha eldugjuk, magunkkal visszük, másoknak adjuk vagy egyszerűen elfogyasztjuk. 

A fokhagyma ugyan nem őshonos hazai zöldségféle, de mára a magyar kertek egyik jellegzetes terményévé vált. Számtalan betegséget megelőzhetünk és meggyógyíthatunk vele. Illóolaja és húsa gazdag A-, B6- és C- és E-vitaminban. A hagymák közül a fokhagymának a legmagasabb a nitrogén- és a foszfortartalma, de ezenkívül káliumban, kalciumban és magnéziumban egyaránt gazdag. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja. Vértisztító, vérnyomáscsökkentő hatású, magas a tápanyagtartalma, és segíti az emésztést is. 

A mindenre jó csodaszer

Fogyaszthatjuk nyersen, főve, abálva, sütve, fűszerként ízesítheti étkeinket, de önálló fogásként is megállja a helyét. Nem véletlen, hogy pillanatok alatt elterjedt az egész Kárpát-medencében. 

Azt, hogy Magyarországra mikor is került, pontosan nem tudni, azonban egy 14. századi leírásban már fog hagmaként szerepel. Egyes források szerint azért kapta ezt a nevet, mert úgy sorakoznak a gerezdek a héjban, mint a fogak a szájban. A dél-európai ókori kultúra annak ellenére egyáltalán nem kedvelte, hogy maga Hippokratész is ezzel gyógyított, Rómában például nem engedték be a templomokba a fokhagymaszagot árasztó plebszet, a középkorra azonban közkedveltté vált. A népsűrűség növekedése, a városiasodás és az ezzel járó fertőzések ellen ugyanis kiváló megoldásnak bizonyult. Antibakteriális hatásával megelőzte az egyszerűbb vírusok terjedését, fertőtlenítő tulajdonságait kihasználva nemcsak sebeket, a szájat és a bélrendszeri problémákat gyógyították vele, de egyre több mágikus erővel is elkezdték felruházni.

A pestisjárvány idején a legendás pestismaszkok orrába a számtalan gyógynövény mellé fokhagymagerezdeket is dugtak, hogy a fertőzést elkerülhessék azok, akiknek munkájuk okán közvetlen kapcsolatba kellett kerülniük a betegekkel. Még a második világháború idején is sikerrel használták az egyszerűbb sérülések fertőtlenítésére és a paraziták elleni végeláthatatlan harcban, belső és külső élősködők esetén egyaránt. Nem csoda, hogy szinte misztifikálták, és az élet egyre több területén vártak tőle megoldást. 

Egy fej a zsebbe a nagycsaládért

Az esküvői néphagyományok tájegységenként eltérőek voltak ugyan, de akadtak közöttük visszatérő motívumok. A vőlegény zsebébe dugdosott fokhagyma is egy ilyen eleme a régi magyar menyegzőknek. Nem, nem az volt a cél, hogy a nászéjszakán a markáns illattól még megfutamodhasson a fiatalasszony, sokkal inkább a gyermekáldást kívánták elősegíteni vele. A sok apró szelvényből álló fokhagymának ugyanis termékenységfokozó erőt tulajdonítottak, így a bőséges utódnemzés reményében került a zakó zsebébe pár fejjel belőle. Ráadásul ez nem is csak magyar szokás volt, Boccaccio Dekameronjának egyik fejezetében a plébános szintén fokhagymát küld a menyasszonynak az esküvő előtt. De nem véletlenül fokhagyma alakúak a habcsókok az esküvői tortákon, ez egy másféle illatokkal járó továbbélése a fenti hagyománynak. 

Megkönnyíti a szülést

Nagy szerepet tulajdonítottak a fokhagymának a szülés és a gyermekágy körül is. Szülés után a csecsemő mellé tették, hogy megóvják a rossz szellemektől, de gyermekágyi lázban szenvedő anya lepedője alá is elrejtettek egy darabot a régi korokban, hittek benne, hogy arra is jó hatással van. Itt is azt az antibakteriális hatást igyekeztek kihasználni, amelyet aztán Pasteur bizonyított.

Ragasztó hatású

Összetörve, fokhagymanyomón átnyomva vagy kis gézlappal leszűrve hozzájuthatunk az esszenciájához is. Olyan erősen ugyan nem ragad majd, amit bekenünk vele, mintha Technokolt használnánk, de még az üveg felületén is megtapad, papíron pedig bátran dolgozhatunk vele, ha az illata nem riaszt. Lehet, hogy ez a tulajdonsága is hozzájárult ahhoz, hogy szerepet kapott olyan eseményeken, ahol épp családdá válik két ember? Mézbe mártott gerezdjeit karácsonykor ki nem hagyták volna az ünnepi menüsorból egy házban sem, egészséges családi életet remélve tőle.

És még a vámpírokat is elűzi

Ha korábban nem, első Drakula-témájú filmünket követően mindannyian tudjuk, hogy a karó, a feszület és az ezüsttőr mellett a fokhagyma az a fegyver, amivel a vámpírokat is távol tarthatjuk. De míg a felsorolás elején szereplő eszközök egyértelmű ok-okozati összefüggéssel bírnak a középkori babonákat és hiedelemvilágot tekintve, a fokhagyma kicsit érthetetlen.

A feszület megszentelt eszköz, természetes tehát, hogy távol tartja az alvilági lényeket. Egy szívbe szúrt karóval az élőkkel is hamar végezhetnénk. Az ezüst fertőtlenítő hatását évszázadokig használták, s talán így kapcsolódik a fokhagyma is ide.

De ha ez a helyzet, akkor elég lett volna megenni, hogy a kipárolgó illat miatt ne akarjon tőlünk semmit az éjszakai vérszívó. Rengeteg elmélet született már arra, hogy az illat, az állag, az antibakteriális vagy a kártékony rovarokat is elűző hatása állhat eme babona hátterében. A hetvenes évek Romániájában még mindig élő hagyomány volt Drakula kései leszármazottaitól való félelem, a templomokban a misén például fokhagymát adtak körbe, hogy kiderüljön, van-e vámpír a hívők között. Ha valaki nem volt hajlandó fogyasztani belőle, azt vámpírnak nyilvánították! 

Ha pedig zsidó vallású férfi vagy, sokáig élhetsz

Krúdy Gyula szinte minden betegségre gyógyírként a fokhagymát használta. De nemcsak az egészséget, hanem a hosszú élet titkát is ebben vélte felfedezni, amennyiben óhitű férfinak született valaki. Meggyőződése szerint ugyanis a zsidó férfiak matuzsálemi élethosszát a zsebükben viselt fokhagymának köszönhetik. Elmélete talán annak köszönhető, hogy az egyiptomi kivonuláskor a Biblia szerint a férfiak a fokhagyma hiányáról panaszkodtak Mózesnek, amikor szóba került, mi hiányzik nekik a legjobban a hosszú út során.

Szerencsére manapság nem kell nélkülöznünk, mintegy hatvanmilliárd tonnát termelnek belőle világszerte minden évben. Mivel sokáig eláll, ha megfelelően tároljuk, bátran beszerezhetjük tavasszal frissen, szárastól, hogy aztán összefonva az ajtófélfára akasztva dísze legyen otthonunknak. Ki tudja, mikor jön jól, hogy kéznél van.