emberi agy

A méretmániának ez esetben van némi tudományos alapja. Minél kisebb egy élőlény agya, annál kevesebb összetett tevékenységre, gondolkodásra képes. Amikor eleink elkezdtek nagyobb testű állatok helyett kisebbekre és fürgébbekre vadászni, agyuk térfogata a kutatók szerint 650 cm³-ről 1500 cm³-re nőtt. Így már képesek voltak bonyolultabb manőverekre, csapaton belüli hatékony kommunikációra (lehet, hogy ekkor fejlődött ki a beszéd), előre gondolkodásra, és ez végül a tápláléklánc csúcsára repítette őket. A kognitív képességek és az agy térfogata akkor álltak vissza a jelenlegi 1300–1400 cm³-re, amikor az emberek letelepedtek, földművelésbe és háziasításba fogtak: ehhez már nem kellett olyan összetett gondolkodás. 

Nagyobb agy, jobb problémamegoldás?

Az agy mérete és a problémamegoldó képességek között bizonyított a kapcsolat. Egyetlen élőlény sem tartana fenn egy nagy, kifejezetten energiaigényes szervet, hacsak az nem ad neki olyan pluszfunkciókat, amikkel a többi állat fölé tud kerekedni. Ugyanakkor az is tény, hogy nem csak az agysejtek száma, és így az agy mérete határozza meg az összetett gondolkodást. Ehhez a szürkeállomány barázdáltságára, a neuronok megfelelő kapcsolódására is elengedhetetlen szükség van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az agy és a test aránya az egerekben és emberekben majdnem azonos. Sőt számottevő agy nélkül is létezik élet, ezt bizonyítja az X. japonica, a blob vagy a különféle medúzák létezése.

Így fejlődött az emberi agy

No de a hatékony vadászaton kívül mi az, ami befolyásolja az élőlények agyának méretét? Az embernél az agy ötször-hatszor nagyobb, mint azt a testének mérete indokolná. Azaz a hasonló súlycsoportban élő állatok, például a főemlősök agya is arányaiban kisebb, mint a mienk. Az egyik lehetséges választ Mauricio González-Forero, a St. Andrews Egyetem munkatársa kereste. Készített egy számítógépes modellt az emberi agy feltételezett fejlődéséről, és kereste az összefüggéseket a méretnövekedés és a viselkedés, a különböző szövettípusok növekedésével járó anyagcsereköltségek, illetve fejlődéstan között. Kiderült, hogy nemcsak az apróbb, fürgébb élelem megszerzése, vagy épp a stabillá váló klíma (egy ilyen energiaigényes szerv csak akkor tud fejlődni, ha a szervezet számára optimálisak a külső körülmények) okozhatott térfogat-növekedést. 

Érdekes összefüggés

Hét különböző hominidafaj (a főemlősök egy családja, másik elnevezése: emberfélék) agy- és testméretét sikerült pontosan rekonstruálnia. Az Australopithecus afarensistől kezdve – a faj, amelyhez a híres Lucy is tartozik – egészen a Homo sapiensig, González-Forero kimutatta, hogy az agy mérete minden esetben összefüggött az ivarérettség korával. Azaz minél később válik egy faj egyede ivaréretté, annál nagyobb agyat növeszt. Márpedig az ember majdnem kétszer annyi időt tölt gyermek- és serdülőkorban, mint a csimpánzok, a gibbonok vagy a makákók.

További miértek

A modern ember nőstényénél a petefészektüszők viszonylag késői megjelenése lehetővé teszi az agyméret hatalmas növekedését gyermekkorban. A csecsemők 100 milliárd neuronnal születnek, de agyuk elképesztő iramban fejlődik minden egyes nap – a bevitt energia több mint fele erre megy el. Az egyéves gyerek már a felnőttkori agyméretének 70 százalékával rendelkezik, de nem csak a méret nő, a kapcsolódások száma is. A serdülőkori hormonlöket viszont jellemzően 10 éves kor felett érkezik, azaz a többi állathoz képest jóval több időnk marad agyunk és kognitív képességeink kifejlesztésére, hiszen a növekedésen, fejlődésen túl nem kell, hogy még a szaporodásra is energiát fordítsunk. González-Forero modellje azt mutatja, hogy hatalmas agyunk nem az okosabbá válásért folytatott evolúciós verseny eredménye, hanem egyszerűen késleltetett szexuális fejlődésünk mellékterméke.

Ugyanakkor arra a kérdésre nem válaszol, hogy ez a két folyamat pontosan hogyan hat egymásra: miért ilyen „későn” érünk?

A serdülés kitolódásának lehetséges okai

Az egyik széles körben elfogadott, de nehezen tesztelhető elmélet szerint a gyermekek agya annyi energiát fogyaszt, hogy a test többi részéből elvonja a glükózt, ami lassítja a növekedést és a nemi érést. Christopher Kuzawa, az Illinois állambeli Northwestern Egyetem antropológusa kiderítette, hogy abban a korban, amikor az agy sok energiát igényel, a test növekedése lelassul. Például az agy legnagyobb glükózfelvételének időszaka 4,5 és 5 éves kor között található, ami egybeesik a legkisebb súlygyarapodás időszakával. Ez határozottan arra utal, hogy az agy gyermekkori magas energiaszükségletét a lassabb növekedéssel kompenzálja.

Ám a nagy agynak pozitív hatása is van a szervezetre (a gondolkodás nyújtotta előnyökön túl): nem a nagyobb testű vagy lassabb anyagcserével rendelkező állatok élnek a legtovább, hanem azok, amelyeknek több idegsejtjük van az agykéregben, függetlenül a test méretétől. Az öregedés akkor kezdődik, amikor az ember és más fajok elérik a serdülőkort, és nincs mód arra, hogy visszanyerjék elvesztett idegsejtjeiket. Az oda-vissza hatásokat napestig folytathatnánk: minél több neuron van például az agykéregben, annál hosszabb időbe telik egy fajnak, hogy elérje azt a pontot, amikor nemcsak fiziológiailag, hanem mentálisan is képes önállóvá válni, azaz saját családot alapítani. Akárhogy is: az ember, eltérően a többi állattól, hosszabb ideig marad szaporodásra képtelen gyermek, ami előnyére válik az agyi fejlődése során, és ezáltal élete is meghosszabbodik, no meg persze ráérnek később is elkezdeni a randik ideje alatti aggódást a szülők.