Ez történik az agyadban, ha csökkented a bevitt kalóriákat

Többször írtunk már arról, hogy a mozgás nemcsak a testet, de az agyat is edzi, ami részben a BDNF nevű fehérje (az agy „növekedési hormonja”) fokozott termelődésének köszönhető. Kimutatták például, hogy a sportolás – különösen az aerob edzés – növeli a BDNF-et, visszafordítja a memóriaromlást az idősebbeknél, és fokozza az új agysejtek növekedését az agy memóriaközpontjában.

Ehhez hasonló hatása van a csökkentett kalóriabevitelnek is, így ha éppen fogyókúra vagy életmódváltás előtt állsz, akkor ez a cikk neked is segíthet a motiváció fenntartásában.

A Proceedings of the National Academy of Science 2009 januárjában publikálta német tudósok kísérletét, amelynek során két, idősebb emberekből álló csoportot hasonlítottak össze. Az egyik csoport 30 százalékkal kevesebb kalóriát fogyasztott a szokásosnál, míg a másik csoportba tartozók azt ehettek, amit akartak. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy lesz-e mérhető különbség a két csoport memóriaműködése között. A három hónapos kísérlet a következő eredményt hozta: annál a csoportnál, melynek tagjai szabadon, korlátozás nélkül ehettek, csekély mértékű, de határozott hanyatlást tapasztaltak a memória működésében, míg a diétázó csoportba tartozók memóriaműködése jelentős mértékben javult.

Egy népességalapú, hosszú távú követéses vizsgálat is alátámasztja, hogy azoknál, akik kevesebb kalóriát fogyasztanak, kisebb lehet a stroke és a neurodegeneratív betegségek (pl. Alzheimer-kór) kockázata. A vizsgálatot olyan nigériai családok körében végezték, melyeknek néhány tagja az Egyesült Államokba költözött. Kimutatták, hogy az Amerikában élő nigériai bevándorlók között nőtt az Alzheimer-kór gyakorisága a Nigériában maradt rokonaikhoz képest. Genetikailag nyilvánvalóan nem történt változás a két csoport között, kizárólag a környezetük változott – egészen pontosan a kalóriabevitelük.

Megint csak ott kötünk ki, hogy a táplálkozási szokásaink megváltoztatása az egészségünk fenntartásának a kulcsa, és nem kell feltétlenül tucatszám szedni a különféle gyógykészítményeket, ha megfelelő életmódot folytatunk. (Van olyan 2-es számú diebétesszel küzdő ismerősöm, aki naponta háromszor inzulinozza magát, miközben összevissza eszik, és olyan cukorbeteget is ismerek, aki a megfelelő étrenddel sikeresen minimalizálta a napi inzulinadagjait, ma pedig már egyáltalán nem szed gyógyszert.)

Ha ijesztőnek tűnik, hogy 30 százalékkal csökkentsük a kalóriabevitelünket, akkor gondoljunk csak bele abba, hogy átlagosan 523 kilokalóriával fogyasztunk többet, mint ötven évvel ezelőtt. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének adatai szerint egy átlagos amerikai felnőtt napi 3770 kcal-t fogyaszt. Ehhez képest a hivatalos táplálkozási ajánlások szerint a „normális” napi kalóriabevitel nők esetében 2000 kcal körül, a férfiaknál pedig 2550 körül van, persze az aktivitás/testedzés szintjétől függően ez lehet valamivel több is. Ha pedig elveszünk 30 százalékot a napi 3770-ből, akkor az 2640 kcal lesz.

És hogy mi a helyzet nálunk? Az OECD-tagállamokban átlagosan 6 emberből 1 számít elhízottnak, Magyarországon ez az arány 1:3. A túlsúly és az elhízás legkönnyebb receptjét már jól ismerjük: feldolgozott, szénhidrátokban és üres kalóriákban gazdag élelmiszerek fogyasztása mozgásszegény életmóddal kombinálva. Az egészséges életmód kialakításához tehát az ételeink minőségét és mennyiségét kell megváltoztatnunk, valamint a fizikai aktivitásunkat kell megnövelnünk. 

Ez történik az agyban kalóriamegvonás hatására

• Kevesebb kalória fogyasztásával csökkentjük a szabad gyökök termelődését, és ezzel egy időben serkentjük a sejtek „erőműveként” funkcionáló mitokondriumban az energiatermelést. A mitokondriumoknak megvan a saját DNS-ük, és ma már tudjuk, hogy kulcsszerepet játszanak a degeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór és rák kialakulásában.
• Azt is kimutatták, hogy a szervezet azzal növeli saját természetes antioxidáns-védelmét, hogy megerősíti a felesleges szabad gyökök megsemmisítéséhez szükséges fontos enzimeket és molekulákat.
• A kalóriakorlátozás befolyásolja az apoptózist, vagyis azt a folyamatot, melynek során a sejtek elpusztítják magukat. Az apoptózis akkor következik be, amikor beindul egy sejten belüli genetikai mechanizmus, mely a sejt halálához vezet. A tudomány mai állása szerint az előre beprogramozott sejthalál normális és létfontosságú minden élő szövet számára, azonban fenn kell tartani az egyensúlyt a hasznos és az ártalmas apoptózis között.
• Az egyik legtöbbet tanulmányozott, a kalóriakorlátozással és az új agysejtek növekedésével kapcsolatos molekula a sirtuin (SIRT1), egy génkifejeződést szabályozó enzim. Mint kiderült, majmoknál a megnövekedett SIRT1-aktivitás megerősíti az amiloidot lebontó enzimet, sőt megváltoztatja a sejtek bizonyos receptorait, ami aztán gyulladáscsökkentő hatású reakciókhoz vezet. Talán a legfontosabb, hogy a kalóriakorlátozással aktivált SIRT1-pálya növeli az agyi eredetű növekedési faktor, a BDNF szintjét. A BDNF egy olyan fehérje, mely egyszerre gátolja a meglévő agysejtek pusztulását, segíti az újak születését és a neuronok közötti kapcsolatok kialakulását is, vagyis az agyi plaszticitás szabályozása révén fejleszti a tanulási képességeket és a memóriát.

Ha úgy döntesz, megpróbálkozol az időszakos böjtöléssel, járj utána alaposan az összefüggéseknek, és mindenképpen kérd ki orvos véleményét. Azoknak pedig, akiknek egyáltalán nincs szükségük a kalóriabevitelük csökkentésére, jó hír, hogy a normál testtömeg önmagában is magasabb BDNF-szinttel jár együtt, a BDNF-termelést beindító gént pedig aktivizálni lehet bizonyos táplálékok, például kurkuma, probiotikumok, zöld tea, továbbá ómega-3 zsírsavban (DHA) és D-vitaminban gazdag ételek, valamint rezveratrolt tartalmazó bogyós gyümölcsök fogyasztásával is – és persze testmozgással.