Legyen az egy óvatos kör a szomszédos parkban, vagy félmaratonra készülés valamelyik kedvenc futópályán, egyvalami biztosan közös célja minden futónak: sérülésmentesen teljesíteni a kitűzött távot. Másodsorban valószínűleg az, hogy javítsa, de legalábbis megtartsa saját egyéni szintidejét. Mindezekhez pedig megfelelő bemelegítés, rávezetés szükséges.
A bemelegítés elsődleges célja – mint ahogy a neve is sugallja – az izmok hőmérsékletének emelése. Izommunka során hő termelődik, a bemelegített izom teljesítménye nő, míg a „hideg” izmok sérülékenysége jóval nagyobb. Az izmok bemelegítése azt fogja jelenteni, hogy a vérkeringést fokozzuk, a jelentősebb vérmennyiséggel pedig a cél az, hogy nagyobb mennyiségű oxigén jusson el a vázizomzathoz, vagyis munkavégzése – a saját sportteljesítményünk – fokozódjon.
A vérkeringés fokozása azonban azzal jár, hogy a szervezet más területekről vonja el a létfenntartáshoz szükséges vért. Ezek a szerveink ugyanolyan fontosak testünk működése szempontjából, így hát nem szerencsés sokkolni őket egy jelentős deficittel, inkább fokozatosan segítsünk átállni a háttérbe szorított működésre.
Kardiovaszkuláris rávezetés
A vérkeringés fokozódásának egyik jele, illetve aerob mozgások során mondhatni az elsődleges iránymutató, a pulzus emelkedése. Mielőtt nekikezdünk a futásnak, szánjunk rá jó néhány percet, hogy a vérkeringésünket és vele együtt izomzatunk hőmérsékletét a kívánatos szintre hozzuk. Ha van rá terünk, kezdjünk gyors gyaloglásba, majd óvatos kocogásba, kényelmes tempóban; egy helyben mozgás esetén helyben járva, vagy az izmokat bemelegítő mozdulatok segítségével emeljük folyamatosan a pulzusunkat. Egyén- és célfüggő is, hogy erre mennyi időt szánunk: illene egy hétköznapi futás előtt is legalább 5-10 percet, azoknak pedig, akik jelentősebb távra készülnek, akár 15-20 percet is. Ennek végére ideális elérnünk a megfelelő pulzusszámot, eddigre kell készen lennünk, de az is lényeges, hogy a kifulladástól még messze legyünk.
Izmok aktiválása
A futást megelőző felkészülés része az is, hogy a futásban részt vevő izmokat bekapcsoljuk, az ízületeket átmozgassuk. Erre alkalmasak lehetnek olyan komplex gyakorlatok, amelyek az érintett területeket célozzák meg. Sokan szeretik az úgynevezett dinamikus nyújtásokat is, amelyek révén könnyen megvalósul az izmok fokozatos bemelegítése és az ízületi mozgástér óvatos, folyamatos javítása. A dinamikus nyújtások mozdulatai szinte ugyanazok, mint a statikus nyújtáséi, a különbség az, hogy ezeket a mozdulatokat nem, vagy csupán néhány másodpercig tartjuk ki, és több ismétlés alatt fokozatosan növeljük a nyújtás intervallumát.
Az alábbiakban összeszedjük, mely izomcsoportokra fordítsunk kiemelt figyelmet a bemelegítő gyakorlatok során.
Farizmok, piriformis (körteképű izom) és csípőhajlítók
A medence és ágyéki gerincszakasz helyzetének tartásában ezek az izmok kulcsfontosságú szerepet játszanak. Ráadásul futás szempontjából szinte biztosan nincsenek jó készültségi állapotban: ha reggel futunk, akkor ezek az izmok még az alvástól merevek; ha este, munka után futunk, akkor addigra az ülőmunka statikus terhelése viseli meg őket. Ha élvezetes, sérülésmentes futást szeretnénk, mindenképp helyezzük őket a fókuszba.
Dinamikus nyújtások: térdhúzás, sarok fenékhez húzása, lábszár keresztezése a másik láb combján. Láb előre-hátra lendítése. Többszöri, egyre intenzívebb ismétlés javasolt. Ezeket végezhetjük egy helyben, vagy ahogy fent a keringési rendszer bemelegítésénél említettük, sétával kombinálva is.
Komplex gyakorlat: kitörés (egy helyben vagy sétálva), kitörés térdhúzással – ez azért előnyös, mert már core-ra is melegít –, nyújtott láb emelése, közben lábujj érintése („Frankeinstein-séta”).
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A comb közelítő és távolító izmai
Ezeknek az izomcsoportoknak a fő feladata a láb mozdulatai (lépés, futás) közben a törzs stabilizálása, ami a medencén keresztül történik meg. Ha az erők elosztása sikeres, annak fő nyertese a térdünk lesz, amely ebben az esetben jelentősen kisebb terhelést kap. Ha ezek az izmok gyengék és nem dolgoznak megfelelően, a térdízületünk látja kárát. A kialakuló izomdiszbalanszok miatt az alsó végtag izmai és ízületei folyamatos sérülésveszélynek lesznek kitéve.
Dinamikus nyújtások: láb oldalra emelése, másik láb előtt keresztezése; csípőkörzések.
Komplex gyakorlat: oldalra kitörés, Spider-Man-plank (mely core-ra is dolgozik), guggolás oldalra kilépéssel, jumping jack.
Vádli és combhajlítók
A futás biomechanikájából adódóan ezek az izomcsoportok kapják a legnagyobb terhelést, így valószínűleg minden futónál a legkötöttebbek is. Ezért a sérülések megelőzése szempontjából különösen lényeges, hogy megfelelően bemelegítsük őket, hiszen a merev, görcsös izmok még könnyebben sérülnek, mint a normál tónusúak.
Dinamikus nyújtások: helyben járás, pipában tartott lábfej mellett kinyújtott lábra hajlítás.
Komplex gyakorlat: helyben járás plankben, legördüléssel hegytartásba (vagy plankbe) előre sétálás, majd vissza.
Kar
Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy a futás csak az alsó végtagokról szól, a helyes testsúlyelosztás és futástechnika nem lehetséges a megfelelő karlendítések nélkül. Ráadásul a váll, a mellizmok merevsége a felső háti szakasz struktúrájának felborulásához, ezáltal pedig a gerinc tartásának problémáihoz vezet.
Dinamikus nyújtások: nyújtott karral történő karkörzések (kis körök vagy nagy malomkörzések).
Komplex gyakorlat: a fenti izomcsoportok gyakorlatai közül bármi, ami hegytartásban vagy plankben végezhető.
Összességében tehát ezeknek a gyakorlatoknak a fő funkciója az izmok bekapcsolása, hőmérsékletük fokozatos emelése, az ízületek mobilitásának javítása. Összeállíthatunk magunknak egy kardiovaszkuláris rávezetés előtti dinamikus nyújtó gyakorlatsort egy helyben végezve, majd rátérhetünk a pulzus emelésére. Ha jobban szeretjük a komplex bemelegítést, számos gyakorlatot ötvözhetünk már lépdelésekkel, vagy gyors gyaloglás, lassú kocogás közben beiktathatjuk őket, még a tényleges futás megkezdése előtt. A lényeg, hogy ne sajnáljuk az időt a bemelegítéstől: számos sérülést megelőzhetünk ezáltal, és még teljesítményünk javulásának is kulcsfontosságú tényezője lehet.
