Szikla- és hegymászó körökben ismerős lehet a slackline. Én tavaly ősszel találkoztam vele először, amikor egy barátom a Margitszigeten megmutatta, mi fán terem ez az egyensúlyfejlesztő eszköz. Most pedig, hogy egyre szebb idő van, meg házi karantén is, azt hiszem, itt az ideje beszereznem egy saját készletet. Vess egy pillantást erre a videóra, hogy lásd, miről is beszélek.
Jó hír, hogy a slackline-ozás bokasüllyedés és helytelen testtartás korrigálására, térd- és bokaerősítésre, valamint gerincproblémák kezelésére is kiváló módszer. Ha tehát felkeltettem az érdeklődésed, és te is próbára tennéd magad ebben a műfajban, elmesélem, nagyjából mire számíthatsz az eszközzel való ismerkedés során.
Hozzávalók:
- 1 kert vagy 1 legalább 5x20 m²-es szabad terület;
- 1 slackline-szett kezdőknek;
- némi egyensúlyérzék (ez jó esetben mindenkinek van);
- 2 adag önbizalom;
- 2 nagy adag kitartás;
- csapadékmentes, tavaszi/nyári idő – a nagyobb komfortérzet kedvéért, ami egyébként egyből elillan majd, amint megpróbálod felvarázsolni magad a kötélre.
Ha mindez megvan, keress két, egymástól nagyjából 15 méterre álló egészséges fát (totál kezdőknek ajánlott először 5 méteres távval próbálkozni), amelyek törzsének átmérője legalább 30 cm. Lehetőleg ne kavicsos, érdes, szúrós terepet válassz, ha a kibillenések során nem akarsz durván lesérülni. Igen, kezdőként sok esésre számíthatsz, de jó hír, hogy csak fél lábszár- vagy térdmagasságból. Szereld fel és feszítsd ki a hevedert a használati útmutató alapján. Tipp: minél merevebbre állítod, annál könnyebb lesz rajta egyensúlyozni.
A fák a barátaid, kíméld őket!
Mivel szívügyem a környezetvédelem, elsőként az a kérdés merült fel bennem, hogy nem árt-e a heveder a fáknak. „Ha felkészült vagy, akkor a fa is ép marad és a slackline sem fog egyhamar elkopni” – nyugtatott meg a cimborám. Elég egy törölköző/nagyobb kartonpapír/polifoam/rongyszőnyeg, amivel körbetekered a fa törzsét, mielőtt rögzíted rajta a racsnit. Használat után pedig szereld le a slackline-t a fákról akkor is, ha otthon, az udvarban gyakorolsz. Ezzel a kétperces művelettel sokat tehetsz a növény egészséges szerkezetének és a heveder jó állapotának megőrzéséért.
Az első kísérlet – lépésről lépésre
Aranyszabály: légy türelmes! A bicajozáshoz hasonlóan a slackline-ozás sem fog elsőre menni, de amint ráérzel a lényegére, bosszankodás helyett már csak büszkélkedni fogsz. Próbálj meg lazítani és élvezetes kihívásként tekinteni a gyakorlásra.
Cipőben vagy mezítláb? Természetesen mezítláb. Sokkal könnyebb hozzászokni a hevederhez, ha közvetlenül érintkezik vele a talpad. Idővel persze, amikor már a sétálásnál magasabb szintű technikákkal is próbálkozol, a biztonság kedvéért érdemes egy pár könnyű, lapos talpú cipőt viselned.
- Ha lélekben felkészültél, állj meg a slackline mellett középen, és helyezd rá az egyik lábad, de csak lazán. Véletlenül se fejts ki nagy nyomást, különben azonnal remegni kezd alattad a heveder. Tipp: Könnyítés gyanánt ne középen, hanem valamelyik végén próbálj meg fellépni, ott ugyanis sokkal kisebb a heveder kilengése.
- Minél légiesebben és fürgébben lépsz fel ár, annál kevésbé fogod azt érezni, hogy egy nagy kondér kocsonyába ugrottál. Ügyelj arra, hogy a lábfejed ne keresztbe-kasul, hanem a hevederrel párhuzamosan álljon és előre nézzen.
- Egyelőre ne akarj lépegetni, csak arra törekedj, hogy képes legyél egy helyben, egy lábbal viszonylag stabilan egyensúlyozni. A karodat emeld fel annyira, hogy a könyököd vállmagasság fölé kerüljön, közben enyhén hajlítsd a térded, hogy lejjebb kerüljön a súlypontod, így a tested is könnyebben elnyeli a kötél rezgését. Ne aggódj, eleinte mindenki ingadozva mozog, de csak néhány gyakorlás kérdése, és az izmok hozzászoknak az újfajta terheléshez.
- A tartásod maradjon végig egyenes (egy kicsit akár hátra is dőlhetsz), semmiképpen ne hajolj előre, mert annak általában egyensúlyvesztés és esés a vége.
- Ne a lábad alá nézz, hanem szúrj ki egy távolabbi pontot, például a fán rögzített racsnit, és fókuszálj arra, így kisebb eséllyel billensz ki az egyensúlyodból. Számolj el húszig, majd óvatosan helyezd a teljes súlypontod a másik lábadra. Ha bizonytalannak érzed, akkor húzd vissza a lábad és egyensúlyozz tovább. Csak akkor lépj, ha biztos vagy abban, hogy a teljes talpad rajta fekszik a hevederen és át tudsz terhelni egyik lábról a másikra
- Lépegetés közben ne kapkodj – figyelj az egyenletes légzésre és az egyenes testtartásra. Amint elkezd hintázni alattad a slackline, ereszkedj lejjebb és stabilizáld a mozgásod. Ha el is veszíted az egyensúlyod, próbálj az eszközön maradni, ameddig csak tudsz, mielőtt leugranál/leesnél – ez hozzájárul az izmok gyorsabb fejlődéséhez.
Nem ciki, sőt melegen ajánlott egy kis segítséget igénybe venni. Az edzőpartnereddel – akár kézen fogva, akár csak simán egymás mellett haladva – felváltva támogathatjátok egymást, amíg nem érzitek magabiztosnak a mozgásotokat. Sőt, arra is megkérheted a társad, hogy a slackline egyik végén helyet foglalva tompítsa a zavaró remegést.
A mókának ezzel nincs vége
Ha azt hitted, hamar ráunhatsz a slackline-ozásra, miután a kötélen sétálás már nem nagy kunszt, megnyugtatlak, ezután jön csak a neheze, az úgynevezett trickline műfaj! Bizony, nem csak a kötél hosszával vagy a magasság növelésével nehezítheted meg a dolgod: megfordulás, hátrafelé sétálás, szökkenés – csak néhány egyszerűbb trükk, amitől még nagyobb kihívás lesz az egyensúlyfejlesztés. Idővel pedig jöhetnek az olyan akrobatikus elemek is, mint a cigánykerék és társai. Én szóltam, hogy nem lesz könnyű abbahagyni!
