Hátunk alsó szakasza a mozgatórendszerünket érintő számos panasz előfordulási helye. Ezt a testtájat mint a „derekunkat” ismerjük, és manapság 20-30 éves kor fölött talán alig van fiatal felnőtt, aki ilyen vagy olyan formában ne kötött volna ismeretséget erre vonatkozó alapvető anatómiai tudnivalókkal valamely gerincprobléma kapcsán. A gerincünknek ez a szakasza latinul a lumbalis nevet viseli: ezt a lumbus szóból eredeztetik, mely ágyékot jelent.
A gerincoszlop felépítése
Ahogy haladunk a gerincoszlopunkon fentről lefelé, a nyaki szakasztól a hátin át az ágyéki csigolyákig, a gerincünknek egyre nagyobb terhet kell viselnie, ráadásul az ágyéki szakasz öt csigolyájának (L1–L5) nem csupán erősnek kell lennie, hanem igen flexibilisnek és mozgékonynak is. Ez az öt csigolya rendelkezik a legnagyobb csigolyatesttel, hiszen ötüknek kell megtartania a törzsünket. A csigolyák a has felé előredomborodnak, ezt az ívet az egyébként dupla S-t formáló gerincen lordózisnak hívjuk.
A lumbális szakaszt a keresztcsonti szakasz (sacrum) követi. Az ágyéki szakasz alsó két csigolyája, vagyis az L4 és az L5 közötti ízület és porckorong, valamint az L5 és a sacralis 1-es (S1) csigolya közötti ízület és porckorong a két legnagyobb terhelést kapó szegmentum, így ezek a porckorong-degenerációk legtipikusabb előfordulási területei.
Az ágyéki szakasz képes az előre-hátra és az oldalra hajlításra, valamint a csavarásra, de ennek a sokoldalúságnak természetesen megvannak a hátulütői is. Ahhoz, hogy funkcióit megfelelően ellássa, a rendszer igen összetett, számos szereplővel: csontok, ízületek, porckorong, idegek, izmok. Ezek bármely diszfunkció esetén sajnos mind probléma- és fájdalomforrássá is válhatnak.
Porckorongproblémák
Írtunk már korábban a porckorongsérv mibenlétéről és kialakulásáról. A rossz tartásból, túlzott terhelésből kifolyólag a csigolyák egymáshoz képest előnytelen helyzetet vesznek fel, a normál gerincgörbület fokozódik, a csigolyatestek ék alakba igazodnak egymáshoz képest, és ez nagyobb terhet ró a közöttük levő porckorongra is. Ha a porckorong a külső erőkkel szemben sérülékenyebbé válik, külső, rostos gyűrűje meggyengül, és a belső kocsonyás mag elkezd kitüremkedni belőle – ezt hívjuk kiboltosulásnak. Ha a gyűrű át is szakad, akkor porckorongsérvről beszélünk. Sérvenként változó, hogy mennyire korán jelentkezik lokális fájdalom vagy az alsó végtagba kisugárzó tünetek, sőt a beteg egészen sokáig tünetmentes is lehet.
A porckorongok azonban természetes módon, az őket ért folyamatos terhelés hatására, valamint életkorunk előrehaladtával is elhasználódnak: vízmegkötő képességük csökken, a külső rostos gyűrű szerkezete meggyengül. Az ezzel járó tünetegyüttest degeneratívporckorong-betegségnek (DDD) nevezzük. Az erősen túlterhelt ágyéki szakasz csigolyái között elhelyezkedő porckorongok jelentős lengéscsillapító szerepet töltenek be, így ez a degenerációs folyamat ezeken fokozottan jelentkezhet.
Izomzat
Az ágyéki szakasz izomzatát számos, túlterhelésből adódó behatás – sérülés, húzódás vagy ezekből fakadó gyulladás – érheti, melyeknek a gyógyulási ideje változó, de a fájdalommentes állapot akár több hétbe is beletelhet.
Csontok, ízületek
Osteoarthritis akkor alakul ki, ha a szomszédos csigolyák csontfelületei összeérnek és koptatják egymást: a fájdalommal, merevséggel, kényszertartással járó tünetek közepette ízületi gyulladás lép fel.
Akár az osteoarthritis, a porckorongsérv vagy egy sérülés is oda vezethet, hogy az ágyéki szakaszon amúgy is kisebb átmérőjű csigolyalyukak által létrehozott gerinccsatorna beszűkül, ekkor a gerincvelő vagy a kilépő ideggyökök könnyebben nyomás alá kerülhetnek. A spinalis stenosis (gerinccsatorna-szűkület) esetén fájdalmas-zsibbadásos tünetek léphetnek fel, esetleg végtagba sugárzó fájdalom kíséretében.
Spondylolisthesis azaz csigolyacsuszamlás akkor alakul ki, ha bizonyos csigolyák elmozdulnak egymáson (előre vagy hátra), megtörve a csigolyák egységes ívét. Ez előfordulhat erősebb behatásra, de idősebb korban a porckorong-degeneráció vagy az ízfelszínek kopása is elősegítheti az adott csigolyaszegmentum meggyengülését.
Egyebek
Természetesen a fentieken kívül még számos, fájdalommal vagy gyulladással járó panasz felléphet ezen az igen komplex területen, ezért is fontos, hogy a konstans, illetve a rendszeresen visszatérő derékfájdalmat vizsgáltassuk ki, mivel az alkalmazott terápia is függ a pontos diagnózistól. Amennyiben éles lokális vagy alsó végtagba kisugárzó fájdalom vagy bizsergő, zsibbadó érzés lép fel, semmiképp ne halogassuk az orvos felkeresését!
A derékfájdalom megszüntetésének gyulladás esetén elengedhetetlen előfeltétele a gyulladáscsillapítás, ezt követően pedig jellemzően fizioterápia, gyógytorna, mozgás javasolt. Súlyosabb esetben elképzelhető műtéti beavatkozás, de a panaszok korai felismerése általában segít az invazív eljárások megelőzésében. Ezért is fontos, hogy foglalkozzunk a gerincünk épségével, igyekezzünk aktív és egészségmegőrzésre törekvő életmódot folytatni – ha pedig szükséges, minél hamarabb orvosolni a panaszokat az elbagatellizálás helyett.
