Amint vége a kánikulának, és jön a kellemesebb őszi idő, sokan szívesen húznak futócipőt, hogy a sportolásra alkalmasabb, bár időnként szeszélyes napokon beletegyék a kilométereket. Mind a futást elkezdők, mind a rendszeresen futók között gyakran felmerül a kérdés, hogy futógépen vagy szabadban az igazi. A szabadban futás is tágan értelmezhető, hisz a terepfutás lehetősége nem mindenkinek adatik meg rendszeresen, így az aszfalton, betonjárdán futástól a zöld parkok rekortánjáig széles a skála.
A kérdést egyértelműen eldönteni lehetetlen, ám érvek–ellenérvek szintjén néhány támpontot azért adunk, főleg azoknak, akik nem a rendszeresen futók táborát erősítik. Számos szubjektív tényező is szerepet játszik a megfelelő döntésben, így a legfontosabb, hogy őszinték legyünk magunkhoz a saját szokásaink és habitusunk kapcsán. Hiszen nem is arról van szó, hogy az egyik rossz lenne, a másik pedig jó, hanem hogy egyénre szabottan nekünk melyik alkalmas, mi szolgálja a céljainkat, melyik az, ami hosszú távon fenntartható rendszert eredményez.
Rugalmasság
Sokan azért szavaznak a futásra, mert „kötetlen” sport, nem kell pontos időrendhez alkalmazkodni – és valóban vannak olyan típusú emberek, akik ha egy kis szabadidejük van, felhúzzák a nyúlcipőt és indulnak is. De sok esetben pont az ilyen (téves) hozzáállásból lesznek a polcon porosodó futócipők, ugyanis sokaknak a tervezetlenség, spontaneitás inkább akadály a céljaik megvalósításában, és bármennyire is nem szeretik beismerni, szükségük van a fix, tervezett időbeosztásra, vagy a valamilyen szinten motiváló kötöttségre. Az ilyen típusúaknak a kültéri futást nagyon nehéz rendszeresen beiktatni az életünkbe: bár az időjárás, a korai sötétedés, esetleg a futótárs visszakozása mind rajtuk kívül álló tényezők, mégis sokan könnyen elveszíthetik a kedvüket.
A temperált hőmérsékletű, általában rugalmasan nyitvatartó edzőtermek, vagy esetleg az otthonra beszerzett futógép kétségtelenül azoknak kínál kedvezőbb megoldást, akik jobban függenek a kényelmi szempontoktól – és ez nem ciki, csak fel kell ismerni és el kell fogadni, ha magunk is ebbe a csoportba tartozunk.
Élmény
Sokan nem csupán magáért a mozgás öröméért futnak, hanem azért is, mert szeretik a különböző szabadon választható útvonalakat, látnivalókat, szép kilátást, esetleg a változatos, kihívást jelentő terepet. Ha magunk is ilyenek vagyunk, a futópad valóban monoton lenne, hiszen az élményfaktort gyakorlatilag kiveszi a futásból. Néhol igyekeznek ezt mesterségesen pótolni, de jó tanács, hogy akármekkora képernyő is van felszerelve a futógéppel szemben, inkább a mozgásunkra figyeljünk, hiszen könnyen baleset lehet a vége, ha elvétjük a gép diktálta ütemet.
Piszkos anyagiak
Gyakori vélekedés, hogy a futás azért jó, mert olcsó, hisz csak egy futócipő szükséges hozzá. Nos, ezt leginkább azok gondolják így, akik nem futnak komolyabban. Tény, hogy egy futógépre alkalmas alsó kategóriás futócipőhoz valóban kedvező áron lehet hozzájutni, azonban ha terepfutó cipőt vagy betonra, aszfaltra alkalmas bélelt futócipőt vennénk, jóval mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk. Ebben az esetben persze megspóroljuk a terem belépődíját, a bérlet árát, de ha például a megfelelő outdoor ruházatról is gondoskodni szeretnénk, máris nem ússzuk meg komolyabb beruházás nélkül. És akkor még nem is beszéltünk az egyre hosszabb távokra szükséges kényelmi(nek tűnő), ámde praktikus kiegészítőkről.
A mozgás felépítése kezdőknek
A kezdők gyakran szembesülnek azokkal a kudarcokkal, amelyek a rosszul megválasztott távok, gyors fáradás, esetleg az ezekből eredő fájdalom képében jelentkeznek. Ha csak most kezdjük a futást, és nem vagyunk biztosak a saját teljesítőképességünkben, esetleg egy-egy fáradtabb napon nem ismerjük fel magunkon az intő jeleket, a terepen nehéz lesz kiszállni. Ezzel szemben a futógépen beállított sebesség, és a folyamatosan mozgó szalag sokkal könnyebbé teszi azt, hogy egyenletes tempót tartsunk, így a fáradás mértéke is kisebb – valamint természetesen bármikor abbahagyhatjuk, ha mar leszállnánk. Ha kint futva ér bennünket ez a holtpont, akkor gyakran nehéz visszaérni a kiindulási pontunkhoz vagy teljesíteni a távot, ami nem csupán mentálisan bizonytalaníthat el bennünket, hanem sajnos ilyenkor gyakrabban előfordulhatnak sérülések is. Ezt mérlegelve a futást elkezdőknek, újrakezdőknek szerencsésebb lehet előbb egy alapozás a futógépen. Természetesen ha ettől mindenképp ódzkodunk, akkor kereshetünk irányított futóedzést is, ahol edzők segítenek bennünket az alapoktól.
Edzés haladóknak
A futógép olyankor is jól jöhet, amikor már valódi kihívást állítanánk magunk elé, például egy hegyen rendezett futóversenyen tervezünk részt venni, de a közvetlen környezetünkben nincs igazán erre alkalmas gyakorlóterep. Ilyenkor a gépen lemodellezhetjük a terep tulajdonságait, beállíthatjuk az emelkedőket és síkhosszokat. Tény, hogy a legtöbb gépen nincs mód lejtő beállítására, ezt a fajta edzést nem tudjuk a gépen kiváltani, mint ahogy a fordulókat sem tudjuk gyakorolni; és az időjárási viszonyok, ellenszél, hátszél is csak természetes közegben jelentkeznek. Szóval jó tudni, hogy ez a fajta hibrid edzés esetenként jól jöhet, de nem minden vetületét fedi le a kinti terep tulajdonságainak.
Ártalmak és sérülések
Bár alapvetően a futógépet szokás ízületkímélőbbnek tartani, ez csak részben van így. A gépen ugyanis egysíkúbb a mozgásunk, így egyoldalúbban terheljük az ízületeinket is. Mivel alapvetően nem változtatunk a lépteinken, a ritmuson, hajlamosak lehetünk túlerőltetni bizonyos izmokat, ízületeket. Érdekes adalék, hogy megvizsgálva a futásterhelést, fizioterapeuták arra jutottak, hogy a futógép kíméletes a térdhez és az ízületekhez, ám az irányított lépés miatt nagyobb a terhelés az Achilles-ínon, míg a kinti felületek jobban igénybe veszik a térdet és ízületeket, de kíméletesebbek az Achilles-ínnal.
A kinti futás természetesen több sérülési lehetőséget rejt magában, gondoljunk csak a rándulásokra, ficamokra, elcsúszásra, botlásra; ráadásul egyes felmérések szerint a futószalagba épített rezgéscsillapítónak köszönhetően eleve akár ötven százalékkal is kevesebb lehet a fáradásos törések mértéke. Ettől eltekintve maga a terepfutás egészségesen sokoldalúbb igénybevétel az ízületeink, izmaink számára, és a mozgásban sokkal nagyobb jelentősége van a stabilizációnak is.
Maga a futás felülettől függetlenül is jelentős terhet ró a gerincre, így az alsó háti szakasz épségének megőrzése kiemelten fontos lenne. Akármin is fussunk, mindenképpen iktassunk be megfelelő keresztedzést: egyrészt a core stabilizációjának javítása céljából, másrészt a használt izmok erejének és ruganyosságának fokozása végett vegyesen funkcionális erősítő, illetve nyújtó gyakorlatokból álló edzéseket. A terepfutóknak nem árt továbbá az ízületek stabilizációjával is foglalkozni, erre például az egyensúlypárna is alkalmas lehet.
A futás népszerűségének töretlen terjedésével a szakemberek folyamatosan igyekeznek a fentiekre felhívni a figyelmet, hiszen az ilyen populáris sportág hátulütője, hogy sokan letudják csak magát a futást, anélkül, hogy tájékozódnának a hozzá kapcsolódó kockázatokról, és nem szívesen fordulnak edzőhöz, holott a mozgatórendszerünk előbb-utóbb megsínyli az egyoldalú terhelést, bármilyen kiválasztott hobbiról is legyen szó. A futás öröméért ne áldozzuk fel gondatlanul az ízületeink, csontjaink egészségét, izmaink optimális állapotát!
