Korábban több közegészségügyi ajánlás is támogatta a fogyás fokozatosságát, alapvetően abból kiindulva, hogy ha lassabban fogy az ember, hosszabb ideig tartja magát az egészséges étrendhez és/vagy a rendszeres mozgáshoz, így a kúra után is könnyebb tartani a kialakult jó szokásokat. A Medium számolt be arról, hogy ma mit gondol a tudomány a témáról.
Nem számít, hogy mennyi idő alatt éred el a célt
A New England Journal of Medicine folyóiratban megjelent, 2013-as ajánlások szerint megdőlt az elmélet, miszerint a fokozatos fogyás javítaná a hosszú távú eredményeket. Ez nem azt jelenti, hogy gyorsan kell lefogyni, hanem azt, hogy nem a fogyás folyamatának időtartamán múlik, milyen gyorsan hízunk vissza. Joseph Proietto, az Elhízás Világszövetsége nonprofit szervezet elhízásklinikájának vezetője egy 2014-es kutatás alkalmával két csoportba osztotta a vizsgálat résztvevőit: az egyik csoport 12 hét alatt fogyott le, szélsőséges diétát követve, a másik csoportnak 36 hét állt a rendelkezésére megszabadulni ugyanannyi kilótól.
Míg a fokozatos súlycsökkentést követő csoport tagjainak mindössze a fele érte el a kitűzött célt, azok közül, akiknek 12 hét állt rendelkezésére, a résztvevők 81 százaléka járt sikerrel. Körülbelül két év utánkövetéssel később Proietto és munkatársai megállapították, hogy akik rövidebb idő alatt fogytak le, nem híztak vissza többet, mint azok, akik fokozatosabban szabadultak meg a felesleges kilóiktól. És bár a visszahízás mértéke nem függ a fogyás gyorsaságától, sajnos a legtöbben sokat híztak a kísérletet követő két év alatt.
Egy korábbi tanulmányban Proietto és munkatársai megállapították, hogy az éhséget stimuláló hormonok szintje a leadott kilók hatására megnő. Ezeknek a hormonoknak a szintje még egy évvel a fogyást követően is magas volt, emellett pedig az anyagcsere is lelassult, ami szintén nehezíti az elért eredmény megtartását.
„Vannak, akiknek jobban bejön a fokozatos fogyás, mások pedig azért képesek szinte bármit megtenni, hogy minél előbb elérjék a kívánt eredményt. A tudomány jelenlegi állása szerint nincs helyes út” – állítja Proietto.
Miért áll ellen a test a fogyásnak?
Luzia Hintze, az Ottawai Egyetem kutatója szerint ez egyfajta túlélési mechanizmus. A történelem során az emberek számára sokszor nehézséget okozott a megfelelő táplálkozás, és jellemzően azok maradtak életben, akiknek a szervezete hatékonyabban őrizte meg a bevitt energiát. És bár az étel mára a legtöbb ember számára könnyen elérhető, még mindig hordozzuk magunkban azokat a mechanizmusokat, amelyek segítenek a zsír megtartásában.
Egy idei tanulmány kimutatta, hogy a fogyás sebessége nem befolyásolja ennek a mechanizmusnak a működését, tehát nem függ tőle a visszahízásra való hajlam sem. Hintze szerint az sem befolyásolja különösebben az elért forma megtartását, hogy a makrotápanyagok kiegyensúlyozására vagy a kalóriák csökkentésére törekszünk, ugyanis a szervezet kompenzációs mechanizmusai mindkét esetben ugyanazok. A doktornő szerint akkor járunk a legjobban, ha kitapasztaljuk, hogy számunkra mi a legmegfelelőbb stratégia.
