„Nekem az utcai torna a testedzés punkja”

Bár nehezen (nem az a tömegek előtt szívesen szereplő típus), de sikerült rávennem, hogy ne csak velem, hanem a Dívány olvasóival is ossza meg, miért vágott bele és hogyan változtatta meg az életét a saját testsúlyos edzés.

A Laktanya utcai kondiparkban találkoztunk, hogy megmutasson néhány alap- és haladó gyakorlatot. Hideg szél fújt, az állványok és korlátok eláztak a délutáni esőben, de legalább miénk volt az egész placc. A zord körülményekre Márk amúgy sem akadályként, hanem kihívásként tekint. Nem lettél te egy kissé megszállott? – kérdeztem tőle korábban, amikor elmesélte, hogy egyszer mínusz nyolc fokban is nyomta, két és fél órán keresztül.

„A szokásosnál tovább tartott a bemelegítés is, aztán annyira belemerültem a gyakorlatokba, hogy totál megszűnt körülöttem a világ. Én sem gondoltam volna, hogy ilyen mértékű lelki kielégülést tud nyújtani egy edzés. És persze maga a fejlődési folyamat: az, hogy egyre nagyobb összhangba kerülsz a saját testeddel, hogy képes vagy kontrollálni, idővel pedig korlátok és akadályok nélkül mozgatni a térben” – áradozott Márk. Hamar rájöttem, hogy nem függőségről, hanem egy tök egészséges szenvedélyről van szó, ami pozitív hozzáállással és folyamatos önreflexióval párosul. De hogyan is kezdődött ez az egész?  

Miért pont az utcai torna? 

„Függetlenül attól, hogy a testösszetételem egészségesnek számított, elégedetlen voltam a  kondíciómmal, és szellemileg sem éreztem magam mindig a topon. Egyre jobban zavart, hogy fáradékony, lehangolt, ügyetlen vagyok, hogy lehajolni is nehezemre esik pakolászás közben – egyszerűen hiányzott az a mozgékonyság, dinamika és fittség, ami gyerekkoromban még természetesnek számított” – kezdte mesélni Márk.

„Tudtam, hogy a rendszeres mozgás segíteni fog, és mivel a saját testsúlyos edzést mindig is szimpatikusnak találtam – ha belegondolsz, az emberi test számára ez a legtermészetesebb mozgásforma –, adta magát a szabadban tornázás. Abból a szempontból is kényelmes és praktikus megoldásnak tűnt, hogy viszonylag könnyen beilleszthetem a napi rutinomba. Tökéletesen megfelelt a célra az otthonomtól pár száz méterre lévő tornapark, de ma már van, hogy munkából hazafelé menet állok meg valahol edzeni. A lényeg, hogy a szabadban lehetek, hogy nincs nyitvatartási idő, és hogy csak magamhoz kell alkalmazkodnom” – folytatta. Az elhatározás megvolt, már csak utána kellett járnia annak, hogyan is érdemes belefogni egy komoly életmódváltásba.

„Rengeteget kutattam a témában, videókat néztem, cikkeket olvastam, elkezdtem általam nívósnak vélt oldalakat követni, így lassan összeállt a saját edzéstervem. A különböző oktatóvideók mellett érdekes dokumentumfilmekre bukkantam, még ősrégi lengyel meg csehszlovák felvételeket is néztem spártai körülmények között edző erőemelőkről, hogy jobban belelássak és átfogó képet kapjak erről a világról. Akinek nincs sok türelme ilyenekhez, annak érdemes személyi edző segítségét kérnie, hiszen nem árt, ha célirányosan, lépésről lépésre haladunk, illetve van fogalmunk arról, hogyan működik a testünk – már ha nem akarunk lesérülni. Én kimondottam élvezem az önálló munkát, és mindig találok valami új, inspiráló és tanulságos olvasmányt vagy videót – magyarázza Márk. – Ugyanakkor, ha egyedül csinálod és tényleg komolyan gondolod, akkor magadra kell erőltetned mindazt, amit egy fitneszteremben az edzők tanítanak: például a fegyelmet.”

A tegnapi maximumod legyen a mai minimumod. Nekem beválnak az ilyen motivációs mantrák is

– fűzi hozzá. 

„Nem tudnék egy modern, csilivili edzőterembe járni, ahol egyrészt hajlamos vagy másokhoz mérni magad, másrészt azok a súlyzók és gépek fényévekre vannak azoktól a feladatoktól, amiket az emberek évezredeken át végeztek. Nekem az utcai torna a testedzés punkja – már ami az egyszerűséget és a csináld magad attitűdöt illeti. Engem ráadásul arra késztet, hogy fokozatosan egyre kijjebb toljam a határaimat. El tudom képzelni, hogy akinek túl sok az önbizalma, és ilyen módon kezdi el fejleszteni a testét, ahol keményen kell küzdeni azért, hogy egyetlen húzódzkodást helyesen meg tudj csinálni, annak lenyomja az egóját egy egészséges szintre. Akinek pedig túl kevés az önbizalma, de elég kitartó, az a kisebb-nagyobb sikerélményekből rengeteget profitálhat. Ugyan nem azonnal, de rendszeres gyakorlás mellett két-három hónap elteltével már érezni lehet a változást, ami újabb löketet ad a folytatáshoz.”

„Az is jó a saját testsúlyos edzésben, hogy edzettségi szinttől függetlenül bárki elkezdheti csinálni, hiszen a legtöbb gyakorlatnak van könnyített verziója. Aztán ahogy fejlődsz, egyre mobilisabb, hajlékonyabb, erősebb és precízebb leszel, folyamatosan bővül a gyakorlatok repertoárja, a nehézségi szint pedig a csillagos ég. Ha pedig valahol elakadsz, ha egy gyakorlat sokadszorra sem megy úgy, ahogyan szeretnéd, akkor valami hiányzik, ezért vissza kell lépni és megnézni, hogy mi annak az előfeltétele.”

„Hiába a kemény edzés, ha a kajálással elcseszed”

Márk szerint az sem baj, ha a szomszédokat vagy a járókelőket is elgondolkodtatja vagy akár cselekvésre sarkallja, ha látják, hogy nem a körülményeken, hanem az elszántságon múlik a fejlődés. Persze nem azért van kint, hogy bárkinek bármit az arcába toljon.

„Egyszerűen a szabadban érzem jól magam, ott tudok igazán kikapcsolni és csak a gyakorlat kivitelezésére koncentrálni. Ettől aztán kellemesen elfáradok, miközben szellemileg teljesen feltöltődöm. Az elmúlt két évben, mióta heti öt alkalommal kijárok edzeni, azt vettem észre, hogy a munka, a problémamegoldás és az időbeosztás terén is sokkal hatékonyabb és kreatívabb lettem, hogy sokkal jobban kezelem a stresszhelyzeteket, hogy hallgatok a testem jelzéseire, figyelek arra, hogy eleget és jól aludjak, no meg persze arra, hogy a szervezetem számára szükséges, jól hasznosuló ételeket egyek. Mert hiába edzel lelkiismeretesen, a következetlen kajálással gajra vágod a nagy terveidet” – nyújtja el a mondat végét, hogy vegyem a lapot. Tudja jól, mekkora rajongója vagyok a zöldségeknek és a gyümölcsöknek – ahogy az édességeknek is.

Márk az életmódváltás előtt sem nagyon evett E-számokkal teli vackokat, főzni pedig mindig is szeretett, úgyhogy amikor csak teheti, maga készíti el a vacsoráját, a munkahelyi kantinban pedig a szószos tészta és társai helyett a hal/csirkehús-saláta-rizs/burgonya kombót választja.

„Reggelire jöhet a zabkása gyümölcsökkel, magvakkal, este pedig valamilyen párolt zöldségmix, tonhalsaláta, fasírt főzelékkel vagy rántotta. Nem vagyok szigorú magamhoz, általában azt eszem, amit éppen megkívánok. Nassolnivalónak tökéletesen megteszi a banán, az alma vagy bármilyen más gyümölcs, a joghurt, a diákcsemege vagy egy kis étcsoki. Nem centizem ki az adagokat, de sokakhoz hasonlóan én is azt tapasztalom, hogy jobb a közérzetem, több energiám van, ahogy a kajakóma is messziről elkerül, ha többször kevesebbet eszem” – árulta el a hosszas nyújtás közben.

Én meg csak ott álltam és kamilláztam, hogy mennyivel hajlékonyabb, mobilisabb, fürgébb, erősebb, izmosabb és magabiztosabb lett az elmúlt négy hónapban, mióta utoljára láttam. Azt hiszem, sikerült engem is megfertőznie, úgyhogy a sztorinak itt még koránt sincs vége.