Idegesíti, hogy sok focit néz a pasija? Folyton nyúzzák odahaza, hogy a sportot csak bámulja, ahelyett, hogy csinálná? Pedig úgy tűnik, sportközvetítést nézni nemcsak szórakozásnak jó: ez a tökéletes bizonyíték arra, hogy egy férfinak vannak empatikus érzései. Nem vicc. Tényleg.
Mitchell Moffit és Gregory Brown biológusok ASAP science néven remek csatornát visznek a YouTube-on, ahová rendszeresen töltenek fel rövid, de látványos videókat hétköznapi jelenségek biológiai hátteréről. Például arról, miért vagyunk annyira oda a sportközvetítésekért.
Sportközvetítés és a hormonok
Az edzéstől a szerelemig minden emberi tevékenységet hormonális változások kísérnek, és nincs ez máshogy akkor sem, ha éppen sportműsort bámulunk a tévében. Kísérletekkel igazolták, hogy miközben éppen drukkolunk kedvenc csapatunknak, a tesztoszteronszint megemelkedik a vérünkben. Tudja, ez az a hormon, ami a dominancia, a versengés hátterében áll, de ezeken túl még számos dologra, például a tudatosságra és a fokozott agyműködésre is hat. Amikor pedig nyerünk (mi a tévé előtt, a csapat a meccsen) a tesztoszteronszint az egekbe szökik. De nemcsak ez nő ám meg a vérünkben, hanem a dopaminszint is emelkedik, épp, ahogy a pornófilmek alatt. (A pornó és a sportközvetítés egyébként nemcsak ebben hasonlít egymásra.) A dopamin az a hormon, ami az újdonságok, a stimuláció felé hajt minket, örömet okoz, és felszabadulása hozzákapcsolódik az éppen végzett tevékenységünkhöz. Ha tehát klassz volt a meccs, vágyunk a következőre is. Meg még egyre. Aki tapasztalta már, mennyire felesleges romantikus programot szervezni a Bajnokok Ligája alatt, az tudja, miről beszélek.
A sport és az empátia
Az agykutatások eredménye szerint amikor sporteseményt nézünk, az agyukban aktiválódnak az úgynevezett tükörneuronok. Ezek az idegsejtek képesek arra, hogy tüzeljenek, amikor egy cselekvést éppen végrehajtunk, és akkor is, ha csak megfigyelünk. A tükörneuronok tehát ugyanúgy aktívak, amikor ön rúgja a labdát és akkor is, amikor a fotelben ülve izgul. (Milyen kár, hogy ugyanezt nem tudják az izmaink.) Ezeknek a neuronoknak köszönhetjük, hogy passzívan szemlélődve is képesek vagyunk átérezni a másik érzéseit, átélni az élményeit, azaz ezek felelősek az empátiáért. Az a férfi tehát, aki vadul végigszurkol egy meccset, aki együtt örül vagy szenved a csapatával, valójában csak az empatikus készségét bizonyítja. Úgy tűnik, meccset nézni igazából cuki.
