A szülést követően a legedzettebb anyukák már elég hamar nekikezdenek az újbóli sportolásnak. De ezek az anyukák nem mi vagyunk, ugyebár ez egy fogyinapló... Nekünk idő kell nemcsak a felhizlalt testünk miatt, hanem mert mentálisan is fel kell készülni.
Már az is nagy kihívás, hogy az étkezésen változtassunk, ami lényegében a leghangsúlyosabb a fogyásban. Akinek sokat kell leadni, pár hónapig is elhesszelhet sport nélkül, és mégis látványos eredményeket érhet el. De én most sem a gyors fogyókúrákra gondolok, hanem arra, amit már megbeszéltünk, vagyis a tudatos, egészséges, kalóriaszegény ételekkel való súlycsökkenésre, illetve amit még nem mondtam, hogy mindezt többszöri, kisebb adag étel bevitelével oldjuk meg.
Egyél úgy, mint a gyerek
A kis porontyunk ideális tanítónk lehet ebben: együnk mi is akkor, amikor ő, vagyis 3-4 óránként. Az anyagcserénk is felgyorsul, és nem érezzük magunkat eltelítve, mint amikor jól beebédelünk vagy bevacsorázunk több fogást egyszerre. Néha belegondolok, hogy mekkora bendője van az embernek. Egy sima családi ebéd, egy tányér levessel, főétellel, esetleg desszerttel, kis innivaló hozzá, kilós/literes nagyságrendű. Persze, nem akarunk aszkéták sem lenni, nem azt mondom, hogy örökre vége a vasárnapi ebédnek vagy a korlátlan ételfogyasztós éttermeknek, de ne ez legyen a mindennapos.
A mozgás trendi. Meg hasznos.
Visszatérve a mozgás és az étkezés fontosságára, azt tapasztaltam, hogy bármennyire is trendi a mozgást emlegetni a fogyáskor, mégis, aki tényleg nem képes elkezdeni mozogni,
adhat magának pár hetet, akár hónapot, hogy fogyjon kicsit, és kevesebb súllyal megújulva felkészítse magát arra, hogy márpedig elő kell venni a tornaszerkót. Mert egy idő után máshogy tényleg nem fog menni. Egyszer csak megállnak a kilók, netán visszakúsznak. Meg különben is, vérszemet kap az ember, s még többet akar. Erre csak úgy lehet rásegíteni, ha plusz kalóriákat égetünk el egy kis tornával, futással vagy bármivel, ami megdobogtatja a szívet.
Egy jó órányi telepakolt babakocsival sétálni, nem csigatempóban, hanem tempósan, már jó kezdésnek. Nézzünk ki valami célt, úgy könnyebb. Pl. menjünk el a piacra, boltba, de ne a sarkiba, hanem abba, amelyik messze van. Tudom, hogy nyári napsütésben sokkal könnyebb lenne, de amíg nem röpködnek a mínuszok, és nincs térdig érő hó, simán kivitelezhető. Tudom. Ne keressünk kifogásokat...
Ha nem akarsz épp sportolni, gondolj rá sokat
Nálam ez olyan 7 hónappal a szülés után villant be. Rá kell hangolódni, keresni valami inspirációt. Én például egy sikertörténettel is fel tudom magam tölteni kis időre vagy egy filmjelenettel, mint amikor egy biztonsági őr lefutja a maratont sérülten (véletlenül láttam valamelyik nap egy film végét).
Élből nem sokan utasítják el a mozgást, mert elvileg mindenki kívülről fújja, hogy egészséges, boldogsághormont termel, magabiztosságot ad, elűzi a stresszt, stb-stb., mégis mindig találunk valami okot arra, hogy miért nem csináljuk. Próbálj ezen felülkerekedni! Legyél büszke, sportos anyuka, s nézz utána, hol és mit sportolhatnál. Válassz olyan mozgásformát, amirőlel tudod képzelni, hogy szívesen csinálnád – egy darabig legalábbis. Ma már annyiféle aerobik edzés és egyéb egyéni vagy csoportos sport van. Van, aki táncolni szeret, annak a zumba, a hastánc, a step aerobik, a kick-box aerobik szuper. Aki biciklizni szeret, menjen spinningre. Ott biztosan nem tötyörög majd, hanem keményen odatapos, mert a hangulat, a csoportnyomás ezt teszi. Persze nem muszáj elmenni otthonról, bár ez egyéntől függően hatékony megoldás. Vannak online edzéstermek, DVD-k, videók, fitness gépek, telefonos applikációk, melyek segítségünkre lehetnek. Csak halkan jegyzem meg, elég sokunknál akad otthon szobabicikli, ellipszis tréner, mindenféle praktikus edzőszerkentyű, amik némi lakásban töltött szobainas-funkció után végül az erkélyen, a pincében, a garázsban kötnek ki.
De tény, hogy az nem lehet a kifogásunk, hogy nem tudjuk, mit sportolhatnánk. És még egy nagyon jó érv kisgyerekes anyukáknak: a szabadidő. Sokan kérdezték, hogyan lehet sportolni kisgyerek mellett, hogyan jut idő rá, hogyan bírom. Ha másra nem is, egy húsz perc-fél órás futásra, tornára mindenkinek kell jusson idő, s nem gondolom, hogy jobban lefáradnánk napközben, mint amikor 8-10 órákat dolgoztunk kőkeményen. Nekem csak a férjem tud vigyázni a gyerekre, munka után, ha este hazaér, én akkor kapok kimenőt vagy hétvégén. Kell egy kis idő, amikor csak magamra figyelek, amikor a koncentráció, a küzdés eltérít a mindennapi gondoktól.
Mindenkinek ajánlom ezt az érzést. Rá lehet szokni.
És most megyek is futni, mert úgy belelkesedtem. Köszi nektek!
