Azt, hogy az egészséges életmód alapja nemcsak a helyes táplálkozás, hanem a mozgás is, mindenki tudja, maximum kevesen művelik. Szülőként bizonyára senki sem szeretné, ha a gyereke pandamaciként gurulna a strandon a jégkrémes kocsi után, pedig egyre több kölök jut erre a sorsra. Míg húsz évvel ezelőtt egy osztályban átlagosan mindössze egy vagy két dagi gyerek volt, akinek állni kellett az aktuális cikizéseket, addig ma már a gyerekek jelentősebb százaléka súlyproblémákkal küzd. A jelenség mögött nyilván nem egy dolog áll, hanem a sok cukros szar non-stop evése, ivása, a műanyag chipsek hobbirágcsálása és a napi 10 perces,helyváltoztató mozgásban kimerülő „testedzés”.
Pedig hány szülő száját hagyja naponta el az a viccnek kicsit erős, ám de találó megjegyzés, hogy hol lehet téged fiam kikapcsolni?! Ugyanis a gyerekeknek alapvetően nagy a mozgásigénye, csak meg kell találnunk, hogy mi az, amit szívesen csinálnak, csak okosan kell terelgetni, esetleg hagyni őket kibontakozni.
Könnyű elvenni a kedvüket, egy rossz próbálkozással, ezen tegnap gondolkodtam el komolyan, amikor 3,5 kilométer futás után kerestük lányommal a levegőt a teraszon, hogy normális vagyok-e, hogy hagyom a kölköt velem jönni. Én speciel gyűlölök futni, a siker az, amikor túl vagyok rajta és megcsináltam, önmagam győztem le, ez ad erőt, hogy rendszeresen menjek. Ő büszke magára, s nagy a mozgásigénye, de hogy egy 8 éves gyereknek a futás lenne az álomsport, erősen kétlem. Igaz, pont a kiskamasz korban kezdenek szeretni egyedül győzni, s az atlétika például erre alkalmas sportág lehet.
Kislányoknál a torna remek kezdés, s csak kimagasló teljesítménynél kell aggódni attól, hogy pici marad a gyerek, mert a növésben az izomzat visszafoghatja a csontokat. Az úszás is jó választás, kortalan sport, s remekül összekapja az embert, a vizet pedig a picik is imádják. A küzdősportok nemcsak testedzésnek jók, hanem önfegyelemre is tanítják az öntudattól feszülő, agresszivitással küzdő gyerekeket. De ne gondolkodjunk mindig szervezett keretek között, elég, ha veszünk nekik egy bringát és megtanítjuk biztonságosan használni és közlekedni. Vagy vegyünk egy klassz görkorit, esetleg egy kisebb trambulint. Vigyük el extrém esetben falat mászni, legyünk kreatívak, ne csak a hagyományos sportok jussanak az eszünkbe. Síelés? – nem rendszeres, de kiváló példa a családdal közös testmozgásra. Bár a felnőtt magyar foci olyan, amilyen, az U19-es korosztályban világverő a magyar válogatott, ami a kiváló utánpótlás nevelésre utal, ami viszont kiváló mozgási lehetőséget jelent. Tegye a szívére a kezét, aki simán lefut egyhuzamban 90 percet!
A lusta szülőknek természetesen rossz hír, hogy a szülői példa ebben az esetben is nagy szerepet játszik. Ha azt látják otthon, hogy a nap legnagyobb öröme az, amikor sorozatot nézve este degeszre tömi magát a család a tv előtt és nem ciki a köldök kilógós pólóból kikandikáló háj sem, mert mami nem mondja, akkor ez bizony tovább megy nemzedékről nemzedékre.
Képesek vagyunk tehát felismerni a felelősségünket akkor, amikor szemet hunyunk afelett, hogy a számítógép és minden egyéb kütyü uralja gyerekeink napjának jelentős részét? Elég korán felismerjük azt, hogy van egy olyan pont, amikor már nem tudjuk mozgásra késztetni a gyerekeinket? Tényleg azt gondoljuk, hogy az iskolai testnevelés óra milyensége teszi sportossá, vagy mozgásgyűlölővé a gyerekeket?
