Barbara Daly Beakeland gyönyörű modellből lett a New York-i társasági élet kedvence, a csillogás azonban tragédiába torkollt: amikor a milliomosfeleség rájött, hogy fia, Antony nem a nőkhöz vonzódik, úgy döntött, erőszakos módszerekkel próbálja „kiűzni belőle” a másságot. A „kísérletnek” nem lett jó vége.
A kutatók megfigyelték, hogy bizonyos baktériumok, amelyek az embernél halálos vérfertőzést okozhatnak, vonzódnak egy, a vérben lévő aminosavhoz.
Lord Byron az angol romantika, egyben a világirodalom egyik legzseniálisabb költőjének számít, lírikus munkássága mellett azonban hiperaktív szerelmi életéről is híressé, vagyis inkább hírhedtté vált. A kalandos életű költő nem válogatott, nőkkel és férfiakkal, nemesekkel és cselédekkel is szívesen ágyba bújt, szeretőinek listája felsorolhatatlan; végül korai halálát is kicsapongó szexuális élete okozta.
Máig rejtély, pontosan mi történt a kis dél-svédországi farmon, ahol egy fiatal feleség megfojtott holttestére bukkantak a hatóságok – a nővel anyósa és fia végezhettek, akik állítólag vérfertőző viszonyban álltak egymással. A 19. század végén történt, yngsjöi gyilkosságként emlegetett ügy máig a svéd kriminalisztikatörténet egyik legtöbbet vitatott esetének számít.
Hallatlanul brutális gyilkosság kavarta fel az állóvizet 1726-ban Angliában: egy 12 gyermekes asszony, Catherine Hayes szeretői segítségével megölte és feldarabolta a férjét, amiért az nem tudta őt megfelelően szexuálisan kielégíteni. Az ügy súlyosabbnak számított egy „átlagos” gyilkosságnál, a korabeli jog ugyanis a nőket alacsonyabb rendűnek tekintette a férfiaknál.
A történelem tele van gyengekezű uralkodókkal, akik hatalommániájukat és elfajzott vágyaikat élték ki valódi kormányzás helyett, akadnak azonban olyan koronás fők, akik kiváló tehetséggel látták el tisztüket, mégsem voltak híján bestiális perverzióknak: a 15. században élt milánói herceg, Galeazzo Maria Sforza felvirágoztatta városállamát, miközben Itália-szerte rettegve beszéltek rémtetteiről és féktelen brutalitásáról.
Az oly sokra becsült kék királyi vagy nemesi vér, amit senki idegen génállománya nem mocskolhatott be, genetikai rémálomhoz vezetett az udvarokban. Őrült, de minimum labilis, beszédképtelen, vérzékeny, vagy más deformitásokkal élő uralkodók kerültek a trónra, csak mert szüleik és nagyszüleik szó szerint vették, hogy minden maradjon a családon belül.
