Az oroszországi Vorkutánál lehangolóbb várost keresve sem lehetne találni: depressziós hangulatát nemcsak a három hónapig tartó sötétség okozza, hanem rémisztő múltja, amelynek szelleme máig ott kísért.
Ha van város a Földön, ami „a világ legszomorúbb helye” címre pályázhatna, Vorkuta minden bizonnyal a lehetséges győztesek között lenne. Az északi sarkkörön túl, Szibéria egyik eldugott szegletében található település elsősorban a történelemnek köszönheti kétes hírnevét: 1931 és 1957 között kétmillió fogoly sínylődött itt embertelen körülmények között, akik közül sokan soha nem térhettek haza.
A Gulagon a férfiakat és a nőket elkülönítve, külön lágerben tartották fogva, de a drótkerítés és az őrök sem akadályozhatták meg a kapcsolatok kialakulását. Károly és Mária 1950-ben látták meg egymást egy vorkutai táborban, és hazaérkezésük után több mint ötven évig éltek házasságban.
