Tavaly elsőként, egyben egyetlenként teljesítette duplán az Ultrabalaton távját Takács Krisztián Csipi: 211 helyett 422 kilométert futott jótékony célból. Idén duplázni fog, és bárki csatlakozhat hozzá – ha meri vállalni.
Hat etapban összesen 275 kilométert futni sivatagban, hátadon egyheti élelemmel, váltás ruha nélkül: az átlagember számára ez nemhogy a komfortzónán kívüli világ, de olyasmi, amit elképzelni sem tud. Lubics Szilvia ultrafutó a női mezőnyben első helyezést szerezve teljesítette a pontosan a fenti körülményeket biztosító Grant to Grand Ultra távját. Az Arizonát és Utah államot átszelő sivatagi versenyre régóta vágyott – a Díványnak nemcsak arról számolt be, hogyan élte meg azt, de arról is, hogy mi jelent a versenyeknél nagyobb kihívást számára.
Takács Krisztián „Csipi” nevét a múlt hétvége óta az egész ország ismeri. Az extrém vállalásairól ismert ultrafutó lefutotta az UltraBalatont, majd elindult még egy körre. Teljesítményével egy alapítványnak gyűjtött.
Rakonczay Gábor, az eddig kétszeres Guinness-világrekorder és többszörös óceánátkelő hajós újabb elképesztő eredményt ért el, amikor aranyérmet szerzett az olaszországi ultrafutó-világbajnokságon. Arra voltunk kíváncsiak, mi az az elképesztő hajtóerő, ami ilyen küldetésekre hív egy hús-vér embert.
Korábban is írtam már az ultrafutás pszichológiai aspektusairól, és talán még fogok is. Ennek oka az, hogy lenyűgöznek az ultrafutók. Valami számomra elérhetetlennek tűnő szuperképességgel bírnak, és tisztelettel vegyes álmélkodással tekintek rájuk. Az ultrafutás elképesztő módon igénybe veszi a testet, az izmokat, ízületeket és csontokat, az ember dehidratálódik, mentálisan és fizikailag is teljesen kimerül – és mégis fut tovább.
Sosem látott népszerűségnek örvendenek az extrém távú sportesemények: rengeteg amatőrből lesz ultrafutó vagy triatlonista, és megfigyelhető, hogy sokan negyven felett fognak bele ezekbe a sportokba. És ez egyáltalán nem véletlen. Az ultrafutás ugyanis választ adhat az életközépi válságra, tekintve, hogy nem is sport, hanem inkább egy önismereti, önelfogadási utazás.
