túlvállalás - Dívány

Mi jut eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy függő? Talán a filmekben ábrázolt szerhasználó, aki a társadalom peremén él, az utcán szipuzik, vagy belőve fekszik egy csupasz szobában. Vagy a sztereotip alkoholista, aki remegő kézzel issza a reggeli felest. Esetleg a szerencsejátékos, aki adósságot adósságra halmoz. Persze az is lehet, hogy egy szerettedre gondolsz, fájdalmas tapasztalatokra. De jó eséllyel nem olyasvalaki ugrik be először, aki magas pozícióban van, elismerést és díjakat kap, rendszeresen szerepel a médiában, vagy emberfeletti energiával nemes célokért küzd. Bár felnézünk rájuk, sokan közülük komoly problémákkal küzdenek. Miért olyan ártalmas a munkafüggőség? Mi kell ahhoz, hogy felismerjük, és mit tehetünk, ha magunkon vagy másokon tapasztaljuk? Erről beszélgettünk dr. Kun Bernadette pszichológussal, az ELTE-PPK oktatójával.

Ez a hét most nagyon húzós, de a következő jó lehet – ígérgetem a barátaimnak. Hónapok óta csinálom ezt, mert jön ugyan a következő hét, de az pont annyira pörgős, mint az azt megelőző. A helyzet nem javul, egy ideje már csak látványtakarítást végzek a lakásban, szaladok a határidőim után, és közben dühös vagyok magamra, hogy másfél óráig tart megírnom pár e-mailt az értékes reggeli munkaidőmben. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mikor voltam utoljára sportolni, mikor néztem filmeket, vagy töltöttem időt a családommal. Hol lehet a hiba? Tényleg az önfegyelmemmel, az időbeosztásommal vagy a motivációmmal van baj, mint ahogyan azt a populáris pszichológiai cikkek sugallják?