szexuális irányultság - Dívány

A menekültek után régi-új ellenséget húzott elő a tarsolyból a Fidesz. Az Orbán-kormány kommunikációjában előtérbe került a Brüsszel által támogatott, liberális, nyugati dekadenciát hozó LMBTQ-aktivista képe, aki többedmagával megszállja az oktatási intézményeket, átveszi a szexuális felvilágosítás lebonyolítását, hogy orvul kisiklassa normális fejlődésükből a gyerekeket, miközben minden erejével azon van, hogy nemátalakító kezelésekre beszélje rá az ovisokat. Mire alapozza félelmét a miniszterelnök?

Jócskán elmúltam 20 éves, amikorra tagadhatatlanná vált előttem, hogy leszbikus vagyok. Pedig addigra túl voltam én már sok mindenen: kiskoromtól fogva rajongva szerettem a tanárnőimet, bizseregve néztem a tévében a Xénát, szuperközeli barátságaim voltak lányokkal, és ha két kiscsaj csókolózni kezdett a diszkóban, az egyikük tuti én voltam. A fiúkkal való, egyébként nem is kevés randizási kísérleteim viszont rendre érdektelenségbe torkolltak. Mégis miért esett le ilyen sokára az, ami ennyire nyilvánvaló? És miért nem vagyok ezzel egyedül, különösen a nők között?

Pár nap múlva mond búcsút a nagyközönségnek a Budapest Pride egyik sajtószóvivője. Karlik Cintia 6 éven keresztül dolgozott azért, hogy ez az ország jobb hely legyen az itt élő leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (röviden LMBTQ) emberek, valamint szeretteik, ismerőseik számára. Vajon megérte a sok erőfeszítés?

Kiskoruktól kezdve komoly nyomás éri a nőket, hogy megfeleljenek a külsejükre vonatkozó szigorú elvárásoknak. Mentesülnek ezektől a terhektől azok, akik nem érdekeltek a heteroszexuális boldogság elérésében? Bár a leszbikus nők testképét vizsgáló kutatások rendre vegyes eredményeket hoztak, a szexuális elégedettséggel való összefüggések feltárására eddig kevesen vállalkoztak. Ezt a hiányt pótolta most egy spanyol kutatócsapat, amely többféle szexuális irányultságú nőt vont be a vizsgálataiba.

Matt Damon és Ben Affleck barátsága az egyik leghíresebb példája az ún. brománc jelenségének. Az angol brothers (testvérek) és romance (románc) szavak összevonásával létrejött kifejezést a férfiak közötti kivételesen szoros, de nem szexuális jellegű kapcsolatok jelölésére használják. Mit gondolunk a bromantikus kapcsolatokról? Van bármi közük a szerelemhez? Szükségünk van egyáltalán erre a fogalomra?