módosult tudatállapot - Dívány

„Olyanok vagyunk, mint két meggyújtott csillagszóró, ő meg én. Fellobbanunk, majd kialszunk, és közben nem is látjuk egymást önmagunktól” – mondja az egyik szereplő Kiss Tibor Noé legújabb, Beláthatatlan táj című könyvében. Hova vezet, ha folyton csak a saját világunkban pörgünk? Mire jó a minket körülvevő rengeteg személyesség, ha közben hiányzik a párbeszéd? És miért annyira felszabadító, ha valaki végre nem a saját történetét mondja el? Hanem egy ötvenes töritanárét, akinek a lánya kómában fekszik, vagy egy autópályához közeli településen élő fiatal testvérpárét. Az igazi transz gesztusról, fricskákról és módosult tudatállapotokról beszélgettünk az íróval.

Egy olasz pszichológus egyszerű módját fedezte fel annak, hogy módosult tudatállapotba kerülj, mintha füveznél. Arra kért meg kísérleti személyeket, hogy 10 percen keresztül mélyen nézzenek egymás szemébe egy félhomályos teremben. A másik arcvonásai rövid időn belül elmosódtak, majd pulzálni kezdtek, végül egészen bizarr élmények kerítették hatalmukba az embereket.

Évente 7600 gyermek vész el az itthoni igazságügyi rendszerben az egyik legismertebb svájci gyermekvédő szervezet, a Terre des hommes magyarországi irodája szerint. A fiatalok sokszor azt sem feltétlenül tudják, mi is az ellenük felhozott vád. A kafkai abszurditás begyűrűzik más peres eljárásokra is: a legtöbben biodíszletként ülnek, miközben a sorsunkról döntenek. Ha tájékoztatást kapnak is, a megértésben jóformán senki sem segít. Milyen igazság az, amit csak jogi diplomával lehet érteni?

​