Kell-e nekünk a női kvóta?
Micsoda dolog az, hogy azért jusson valaki magasabb pozícióba, mert az van a lába között, ami?
Micsoda dolog az, hogy azért jusson valaki magasabb pozícióba, mert az van a lába között, ami?
A számlát ki kell fizetni, az ebédet meg kell főzni, a ruhákat ki kell teregetni, és így tovább: leggyakrabban a nők végzik a láthatatlan munkát, de nem kizárólagosan.
Annak ellenére, hogy a hagyományos nemi szerepek és az ezzel járó munkamegosztás átalakulóban van, az otthoni tevékenységek nagy része továbbra is a nők vállát nyomja, ezen pedig a koronavírus miatti korlátozások csak tovább rontottak.
A láthatatlan munkáért és a munkahely érdekében meghozott áldozatokért nagy árat fizetnek az anyák. Sok anya érzi úgy, hogy akinek nincs gyereke, vagy aki férfi, vagy mindkettő, annak fogalma sincs arról, milyen küzdelmes, és mennyi erőforrást igényel kisgyerek mellett dolgozni.
A láthatatlan munkáról szerencsére az utóbbi időben sokat beszélünk. Ami az anyákat, háziasszonyokat, nőket illeti, ez a gyereknevelés, háztartás, ápolás, ide-oda fuvarozó logisztika stb. Ez érthető, és talán könnyebben megosztható. Van viszont a létfenntartásnak egy speciális területe, amiről ritkán emlékezünk meg, pedig, ha megnézitek a kis listámat, láthatjátok, hogy micsoda energiát emészt fel. Ez pedig a menedzsment.
A gyereknevelésből általában az apáknak jut a legélvezetesebb rész, a játék a gyerekkel, miközben az anyára hárulnak a mindennapos kötelező teendők, és az ezzel járó mentális teher is. De ha az apák ebből is jobban kivennék a részüket, mindenki boldogabb lenne.
A láthatatlan munka, vagyis a háztartási és ház körüli teendők elvégzése nélkül összeomlana a társadalom, mégsem fizet érte senki.